„La Plata-i csata” változatai közötti eltérés

24 334 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
Német értékelés hozzáadva
a (ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
(Német értékelés hozzáadva)
Címke: HTML-sortörés
A '''La Plata-i csata''' a második világháború első jelentősebb tengeri ütközete volt, melynek során a közel három hónapja kereskedelmi háborút folytató német [[Admiral Graf Spee|''Admiral Graf Spee'']] nehézcirkáló ([[zsebcsatahajó]]) és három brit cirkáló ütközött meg a dél-amerikai partoknál, a [[Río de la Plata]] közelében 1939. december 13-án. A német cirkáló hajnalban elsőként észlelte az ellenséget és mivel egy konvojt kísérő gyengébb köteléknek (egy cirkáló, két romboló) vélte, gyors és megsemmisítő támadást akart indítani ellene. A brit hajóraj azonban három cirkálóból állt és ezek a közeledő németeket észlelve szintén támadólag léptek fel. Az ütközetben mind a négy hadihajó szerzett kisebb-nagyobb sérüléseket, közülük a ''Graf Spee''re legnagyobb veszélyt jelentő ''Exeter'' nehézcirkáló 80 perc elteltével harcképtelenné vált és kénytelen volt elhagyni a csatateret. A harcot ezután a két fél megszakította és a két brit könnyűcirkáló ezt követően biztos távolságból követte a lassabb német hadihajót, mely a sérülései kijavítása végett a semleges Uruguay fővárosa, [[Montevideo]] felé vette az irányt.
 
Számos értékelés szerint ez a saját károk túlbecsüléséből és az ellenség szorult helyzetének nem ismeréséből fakadó német döntés súlyos következményekkel járt, mivel a harc folytatásával a ''Graf  Spee'' akár mindhárom brit cirkálót elsüllyeszthette volna, így viszont a britek folyamatosan szemmel tarthatták és jelentős erősítéseket indíthattak útnak a cirkálóik megsegítésére.
 
Az ''Graf Spee''t ért sérülések bár nem voltak nagy kiterjedésűek, de két találat kritikusnak vélt károkat okozott. Az egyik az üzemanyagtisztító rendszerét bénította meg (ezt később fedélzeti eszközökkel sikerült orvosolni), a másik pedig a hajó orrát érve tette tönkre a konyhákat és ütött egy nagyobb lyukat a vízvonal felett, ami nagy hullámzásnál vízbetöréssel fenyegetett. Montevideóban éles diplomáciai harc alakult ki a német hadihajó körül. A ''Graf Spee'' parancsnoka, [[Hans Langsdorff]] sorhajókapitány el akarta végeztetni a szükséges javításokat, amit a nemzetközi jog időkorlát nélkül lehetővé tett volna számára semleges kikötőben ([[Hágai egyezmények|XIII. hágai konvenció 17. cikkely]]). A kárfelmérés során a németek úgy ítélték meg, hogy azok kijavítása két hetet venne igénybe. A brit diplomácia nyilvánosan a hajó azonnali távozását követelte a hatóságoktól, a színfalak mögött azonban a tartózkodásának további meghosszabbítása mellett ágált, mivel még napokig nem rendelkeztek volna elegendő tengeri haderővel a feltartóztatásához.
 
Az ''Admiral&nbsp;Graf&nbsp;Spee'' (gyakran röviden: ''Graf&nbsp;Spee'') 1939. nyár végén [[Rügen]] szigete előtt gyakorlatozott, mikor augusztus&nbsp;17-én rádión utasítást kapott, miszerint azonnal [[Wilhelmshaven]]be kell hajóznia.<ref>{{cite web|url=https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/leinen-los/
|title=Leinen los!|accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref> Itt napokon át tartóan töltötték fel a készleteit, a hajó minden tárolásra alkalmas zugát kihasználva. A korábbi két hidroplánja helyett kapott egy új, még be nem repült [[Ar 196|Arado&nbsp;196&nbsp;A2]] típusú hidroplánt és hozzá egy cseremotort. Parancsnoka, [[Hans Langsdorff]] sorhajókapitány, titkos utasításokat kapott egy esetleges háború kitörésének esetére, miszerintamiknek értelmében hajójával [[Feröer]]től északra észrevétlenül ki kellett hajóznia az Atlanti-óceánra és annak északi részén, a [[Zöld-foki Köztársaság|Zöld-foki-szigetek]]től északnyugatra helyezkedve kellett várnia a további utasításokat.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/der-operationsauftrag/
|title=Der Operationsauftrag|accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
 
Wilhelmshavent a cirkáló augusztus 21-én hagyta el és a nyílt tengerenóceánon tartózkodott a háború 1939 szeptemberi kitörésekor. Az utasításai úgy szóltak, hogy háború esetén előbb az ellenségtől távolmaradva mutassonmaradjon passzivitástpasszivitásban és háborús tevékenységét az erre utasítófelszólító parancs vételezése után kezdje csak meg. Ezt a parancsot szeptember&nbsp;26-án kapta meg. A hadműveletek során az ellátóhajóként mellé rendelt [[Altmark (hajó)|''Altmark'']] támogatta, mely tartályhajó augusztus végén a [[texas]]i Port&nbsp;Arthurban vételezett dízelolajjal egészítette ki renda több szerintalkalommal az üzemanyagkészletét.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/der-operationsauftrag/ |title=Der Operationsauftrag / Die Operationsfreigabe|accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
 
Portyázásai során nem veszítette életét senki, mivel – hasonlóan az első világháború német külhoni cirkálóinak tevékenységéhez – mindvégig tartotta magát a zsákmányjog szerinti eljáráshoz és az elfogott hajók legénységét a fedélzetére vette, mielőtt elsüllyesztette volna járművüket.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/der-operationsauftrag/der-handelskrieg/ |title=Der Operationsauftrag / Der Handelskrieg|accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref> Elsőként a brit ''Clement'' gőzöst süllyesztette el szeptember&nbsp;30-án a brazil partoknál, innen Dél-Afrika partjaihoz hajózva fogott és süllyesztett el három kereskedelmi hajót, majd novemberben az Indiai-óceánon portyázott, két újabb hajót elfogva.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/der-operationsauftrag/die-prisen/ |title= Der Operationsauftrag / Die Prisen|accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
A kereskedelmi útvonalak biztosítását célzó brit stratégia az általuk [[zsebcsatahajó]]knak ''(pocket battleship)'' nevezett új német hajótípus jelentette fenyegetésre a 30-as évek közepétől nagy figyelmet fordított. E távoli vizeken tartósan tevékenykedni képes egységekkel szemben az admiralitás egy 1939 januári memoranduma értelmében kisebb (akár csak két egységből álló) cirkálórajokat kellett alkalmazni, melyeket a kereskedelmi útvonalak csomópontjainak közelében kellett elhelyezni.<ref>Waters (1956) 28. o.</ref>
 
A „zsebcsatahajók” elleni taktikai eljárást Henry Harwood sorhajókapitánykomodor ''(commodore)'' dolgozta ki 1934-36 között a Royal&nbsp;Naval&nbsp;War&nbsp;College-on. Az általa lefektetett instrukciók értelmében egy zsebcsatahajóval való találkozáskor azonnal támadólag kellett fellépni, függetlenül a napszaktól és a saját hajók típusától – könnyűcirkálókkal ugyanúgy támadni kellett, mint nehézcirkálókkal. Ha nappal kerül sor az észlelésre, akkor a rajnak két egységre oszolvabontakozva kellett támadnia. Éjszaka a hajóknak együtt kellett maradnia, de a köteléknek lazának kellett lennie köztük. A nappali eljárás szerint az erők megosztásával a cirkálóraj a német egységet vagy a tüze megosztására kényszeríthette csökkentve annak hatékonyságát, vagy amennyiben a németek tüzüket egy célra koncentrálnák, akkor ezzel a raj másik felének könnyítené meg a támadást. A megosztásnak az is az előnye volt, hogy a raj egységei rádión segíthették egymás tüzérségét a lövedékek leérkezésének jelentése révén.<ref>{{cite web|url= https://www.navyhistory.org.au/hms-exeter-at-the-battle-of-river-plate/ |title= HMS Exeter at the Battle of River Plate)|accessdate=}} R. Atwill hadnagy beszámolója</ref> Még 1937-ben az ''Exeter'' fedélzetén Uruguayba érkező Harwood az uruguayi ''Huracan'' [[korvett]]el elpróbált egy szcenáriót, melyben utóbbi egy a La&nbsp;Platába menekülő zsebcsatahajó szerepét játszotta el. Harwood ezzel a hadijátékkal a torkolat adottságai nyújtotta lehetőségeket igyekezett felmérni. Harwoodot két évvel később, 1939-ben kinevezték a brit haditengerészet dél-amerikai divíziójának élére.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/das-gefecht/ |title= Das Gefecht |accessdate=2020-12-14}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
 
=== Brit intézkedések a ''Graf Spee'' elfogására ===
[[File:Panzerschiff Admiral Graf Spee in 1936.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>''Admiral Graf Spee''</center>]]
A brit admiralitás 1939. október 1-én szerzett tudomást arról, hogy a ''Clement'' gőzhajót ({{szám|5051|BRT}}) előző nap Brazília partjainál elsüllyesztette egy portyázó német zsebcsatahajó, mely az ''Admiral&nbsp;Scheer''nek adta ki magát a szabadon bocsátott brit legénységnek, valójában azonban ez a hajó a ''Graf Spee'' volt.<ref>Waters (1956) 31. o.</ref> Ennek hatására a Dél-Amerika nyugati partjainál egyedül tevékenykedő új-zélandi ''Achilles'' könnyűcirkálót azonnal a keleti partra, Harwood dél-amerikai divíziójának erősítésére rendelték át.<ref group="m">A dél-amerikai divízió a dél-atlanti parancsnoksáág alá tartozott közvetlenül.; Az ''Achilles'' az Új-zélandi Divízióhoz ''(„New Zealand Division”)'' tartozott, mely egység a Királyi Új-zélandi Haditengerészet előfutára volt.</ref> Harwood sorhajókapitány ''(commodore)'' (komodor?) parancsnoksága alatt eddig két nehézcirkáló (''Exeter'', ''Cumberland''), egy könnyűcirkáló ''(Ajax)'' és nagyjából hat hétig két romboló (''Hotspur'', ''Havock'') állt, feladatául pedig a La&nbsp;Plata és a [[Rio de Janeiro]] előtti forgalmas vizek biztosítását kapta.<ref>Waters 4. o.</ref> Ez a kereskedelmi útvonal a britek számára az egyik legfontosabb volt, mivel jelentős élelmiszerszállítmányok érkeztek rajta keresztül Nagy-Britanniába. Október&nbsp;5-re az admiralitás nyolc ehhez hasonló csoportot szervezett meg az Atlanti-óceánon, melyek – megítélésük szerint legalábbis – elegendők lehettek a portyázó német [[Zsebcsatahajó|''Deutschland''-osztályú egységek]] illetve az (még szolgálatba állítás előtt álló) [[Admiral Hipper osztály|''Admiral&nbsp;Hipper''-osztályú]] nehézcirkálók leküzdésére.<ref>Waters (1956) 31. o.</ref>
 
Az egyetlen dél-atlanti vizeken portyázó német hadihajóra reagálva a britek összesen 22&nbsp;hadihajójukat különítették el, ezen felül két csatahajót és három cirkálót rendeltek Kanadába konvojkíséretre, továbbá a transzatlanti konvojútvonalak másik végpontjának védelméhez a Földközi-tengerről három kapitális hadihajót, egy repülőgép-hordozót és három cirkálót vontak vissza Nagy-Britanniába. Ezen felül Franciaország is egy repülőgép-hordozót, két csatahajót, öt cirkálót és számos rombolót rendelt a konvojok biztosítására és a portyázó német cirkálók felkutatására az afrikai partok mentén.<ref>Waters (1956) 32. o.</ref>
 
November 3-án, miután már három hete nem észleltek aktivitást a német cirkálók részéről, az admiralitás a dél-atlanti parancsnokságot arról értesítette, hogy feltevése szerint az összes német kapitális egység és cirkáló hazai vizeken tartózkodik, másnap pedig utasította a ''Force&nbsp;G''-t (kb.: „G&nbsp;harccsoport”; ''Cumberland'', ''Exeter'') és a ''Force&nbsp;H''-t (''Sussex'', ''Shropshire''), hogy cseréljenek hadműveleti területet. Ez a Harwood vezette rajnak a Falkland-szigeteken lévő bázisról a Gibraltárba való áthelyezést jelentette, ami a hajók jobb karbantartását és a legénység számára jobb rekreációs lehetőséget tettetett lehetővé. A két egység már úton volt egymás felváltására, mikor november&nbsp;17-én az admiralitás tudomást szerzett az egyik német cirkáló Indiai-óceánon való felbukkanásáról. A hírre a két hajórajt azonnal visszairányították eredeti körzetébe, Az észlelt német hadihajó elfogására november 27-én az admiralitás a ''Force&nbsp;H''-t (''Sussex'', ''Shropshire'') és a ''Force&nbsp;K''-t (''Renown'' csatacirkáló és ''Ark Royal'' repülőgép-hordozó) a [[Jóreménység foka|Jóreménység fokától]] délre lévő területre rendelte, hogy itt állja útját a német cirkálónak, de eddigre a ''Graf&nbsp;Spee'' már visszatért az Atlanti-óceánra.<ref>Waters (1948) 5. o.</ref>
 
December 2-án a ''Graf&nbsp;Spee'' az óceán délkeleti részén, Dél-Amerika partjaitól {{szám|3000|}}&nbsp;mérföldre elfogta a ''Doric&nbsp;Star''t, de a brit gőzösnek még sikerült leadnia egy riasztást, melyben tudatta, hogy egy német felszíni hadihajó intézett ellene támadást. Másnap a ''Tairoa'' jelezte az elfogását 170&nbsp;mérföldnyire délnyugatra attól a helytől, ahol a ''Doric&nbsp;Star''t elfogták. Harwood ezekből az információkból arra következtetett, hogy a portyázó hadihajó a vészjelzések miatt el fogja hagyni az addigi vadászterületét és valószínűleg a dél-amerikai partoknál fog tevékenykedni. A legutóbbi pozíciói alapján úgy számolt, hogy 15&nbsp;csomós utazósebességgel december&nbsp;12-én reggel érhet Rio&nbsp;de&nbsp;Janeiróhoz, ugyanaznap este a La&nbsp;Platához avagy december&nbsp;13-án reggel a Falkland-szigetekhez. E három célterület közül a La&nbsp;Plata volt a legforgalmasabb és az élelmiszerkivitel miatt a legfontosabb is, ezért a németek várható felbukkanásának időpontjára időzítve itt vonta össze a hajóraját<ref name="Waters 6. o">Waters 6. o.</ref> a déli szélesség 32°, nyugati hosszúság 47° koordinátán.<ref group="m">Harwood stratégiai elképzeléseire hatással volt egy norvég teherhajó is, amelyik egy éjjel észlelte a nyugati irányba tartó ''Graf&nbsp;Spee''t, amint az a keresőfényeivel gyakorlatozott és rádión jelezte, hogy a német hajó Dél-Amerika felé tart. </ref> Harwood számításai nem voltak pontosak ugyan, mivel a ''Graf&nbsp;Spee'' nem 15, hanem 22&nbsp;csomós sebességgel haladt, viszont egyéb lassító tényezők miatt épp annyival később ért a Harwood által várt térségbe, mint ahogy ő azt várta.
 
=== A német észlelés ===
1939. december 13-án a ''Graf Spee'' a 34° 27′ 30′′ dél, 49° 55′ 00′′ nyugat koordinátákon tartózkodott 155&nbsp;fokos (dél-délkeleti) irányt tartva és 15&nbsp;csomós sebességgel haladva. Az előzetesen kijelölt cirkálóútvonal értelmében helyi idő szerint 06:00-kor kellett volna 335&nbsp;fokos (észak-északnyugati) irányra váltania. A felhőtlen ég melletti jó látási viszonyok 20&nbsp;tengeri mérföldes (37&nbsp;km) látótávolságot tettek lehetővé. 05:52-kor a bal oldalon (keletidélkeleti irányban) {{szám|31000|m}} távolságban árbóccsúcsokat észleltek.<ref group="m">Az észlelést illetően az időpont és távolság adatai a különböző forrásokban kisebb-nagyobb mértékben eltérnek. Időpontnál 05:50 illetve 05:52 szerepel, a távolság esetében {{szám|15|tmf}} ({{szám|27|km}}) és {{szám|20|tmf}} ({{szám|37|km}}) adatok is szerepelnek. A szócikk törzsszövegében szereplő adatok a Kay első tiszt jelentéséből származnak. Millington-Drake is ezeket az adatokat említi könyvében (170. o.)</ref> Mivel az ''Graf Spee'' felderítő hidroplánja nem volt bevethető, Langsdorff a megfigyelők jelentésére támaszkodhatott csupán. Az első feltevés az volt, hogy a keresett konvojt észlelték, melyet egy cirkáló kísért. Az ilyen erősségű ellenfél ellen Langsdorff szándékában állt felvenni a harcot, a hadműveleti utasításai tiltásai ellenére is.<ref group="m">Egyes feltevések szerint Langsdorffot motíválhatta az, hogy hadihajók elleni küzdelemben is megmutathassa a rátermettségét és a vállalt kockázat megéri, ha a konvoj egy részét ezután meg tudja semmisíteni. Lásd pl: Waters 8.&nbsp;o.; A hajónapló decemberi bejegyzései is arra utalnak, hogy januári hazatérése előtt a nagyobb diverziós hatás kifejtésére hivatkozva nagyobb kockázatot is vállalt volna.</ref> Valamivel később megállapították, hogy két hadihajó kíséri a cirkálót, melyeket azonban először rombolóknak véltek. 06:00-kor azonosították az ''Exeter''t, de a kísérőit továbbra is rombolóknak vélték. A németek bizonyosra vették, hogy eddigre már az ellenség is észlelte őket. Mivel azokat nagyobb sebességük miatt lerázni nem tudta volna, Langsdorff az azonnali támadás mellett döntött, hogy még az előtt döntő csapást tudjon mérni az ellenségre, hogy az a nagyobb sebességét kihasználva a lőtávolságán kívül tudna kerülni.<ref>Lásd: Függelék / Langsdorff sorhajókapitány csatajelentése</ref>
 
A dízelmeghajtás az összecsapás elején ehhez kellő előnyt biztosíthatott, mivel a britek turbinameghajtású hajói lassabban érték el a csúcssebességüket. A németek feltevése valójában téves volt, mivel eddig még nem észlelték őket. Brit oldalon elsőként a brit zászlóshajóról észlelte egy jelzőőr ''(leading signalman)'' 06:04-kor a felpörgetett dízelmotorok által hirtelen kibocsátott sűrű füstöt és ezt jelentette is a hídnak, de ekkor még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a hírnek.<ref>Grove 65. o.</ref> Ezt követően a britek egészen 06:10-ig nem törődtek vele (avagy 06:14-ig) nem észlelték őket.<ref>Waters (1956) 45. o.</ref><ref group="m">A két észlelés közti jelentős különbségnek (12 perc) több oka lehetett. Egyfelől az időjárási körülmények a németeknek kedveztek. Ők még napfelkelte (kb. 05:56-05:58) előtt észlelhették nagy távolságban a tőlük keletebbre (délkeletre) helyezkedő briteket a világosodó háttérben, mint ahogy ez megtörtént 05:50-kor vagy 05:52-kor. A britek a közeledő ''Graf Spee''-t a füstje alapján észlelték (06:04-kor illetve 06:11-kor), amit a délkelet felől fújó szél még hátra el is fújt, esetleg szintén hozzájárulva az észlelés valamelyes késedelméhez. (Az ''Exeter'' egyik tisztjének, [https://www.bbc.co.uk/history/ww2peopleswar/stories/15/a5776815.shtml Aidan Toase hadnagynak beszámolója] a ''Graf Spee'' észlelésének időpontját „06:00 körülire” teszi, de az ''Exeter''ről csak a zászlóshajó után észlelték.) Az észlelés német időpontja csak beszámolók alapján ismert, mivel a feljegyzéseket a hajó elsüllyesztésekor megsemmisítették. Harwood jelentésében elsőként egy 06:14-kori észlelés van említve.)<br />
A két könnyűcirkáló különállóan nyitott tüzet, de hamarosan rádiókapcsolatot hoztak létre a tűzvezetésük egységesítésére és 06:25-től koncentráltan lőtték a sortüzeiket.<ref>Harwood jelentése (12.), The London Gazette, issue 37989, 1947. június (Naval-History.net)</ref>
 
A ''Graf Spee'' tüze az első lövések leadásától pontos volt és már a harmadik sortüzével villába fogta az ''Exeter''t. 06:23-kor az egyik 28&nbsp;cm-es lövedék közvetlenül a brit nehézcirkáló mellett csapódott be. A felrobbanó lövedék szilánkjai kioltották az itteni torpedóvető csövek kezelőinek életét, megrongálták a hajó kommunikációs berendezéseit, a hajó kéményét a keresőfényekkel és tönkretették a [[Supermarine Walrus|Walrus]] hidroplánját épp mielőtt katapulttal felküldték volna, hogy a tüzérségi tüzet irányíthassa. Három perccel később az ''Exeter'' "B" jelű lövegtornya kapott közvetlen találatot, ami által annak lövegei harcképtelenné váltak.<ref group="m">Az ''Exeter''ben kárt okozó első két találat között csak egy perc telt el Waters szerint. – Waters 8. o.</ref> A lövegtornyon szétrobbanó lövedék repeszei elárasztották a hidat, amitől az ott tartózkodók közül a parancsnokot és két másik személyt leszámítva mindenki meghalt vagy megsebesült. Bell fregattkapitánykapitány ''(captain)'' kommunikációs berendezései tönkrementek, ezért a hátulsó parancsnoki állásba ment, hogy onnan irányítsa tovább hajója küzdelmét. Alig hagyta el a parancsnoki hidat, mikor egy víz alatti találat következtében a hajó az orránál kezdett jobbra dőlni. A hátulsó parancsnoki állást a kormányzóállással összekötő kommunikációs vonalak szintén megsérültek, így a hajót futárok láncolatának segítségével kormányozták a csata hátralévő részében.<ref>Waters 8. o.</ref>
 
[[File:HMS Ajax.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Az ''Ajax'' könnyűcirkáló, Harwood zászlóshajója</center>]]
A ''Graf&nbsp;Spee'' 07:32-kor nyugatnak fordult és cikkcakkban haladva igyekezett zavarni az ellenség tüzét. 07:36-kor a német hajó délnyugati irányra váltott, hogy teljes sortüzeket lőhessen a britekre. 07:38-ra a távolság {{szám|8000|}}&nbsp;yardra ({{szám|7200|m}}) csökkent mikor tüzet nyitott.<ref>Waters 50. o.</ref> Harwood ekkor kapott olyan információkat, miszerint az ''Ajax'' lőszerkészlete 20%-ára csökkent és a "B" lövegtorony egyik lőszerfelvonójának meghibásodása miatt annak csak egyik lövege – így összesen csak három – harcképes. Mivel a németek továbbra is nagyon pontosan lőttek és a hajójuk sem mutatta jelentősebb sérülések jeleit, Harwood úgy döntött, hogy a nappali harcot beszünteti és csak sötétedés után próbálja ismét megközelíteni őket. Ebből a megfontolásból 07:40-kor – egyidőben az ''Exeter'' visszavonulásával – a két könnyűcirkáló füstfelhőbe burkolta magát és keleti irányba kanyarodva tért ki a német tűz elől. A ''Graf&nbsp;Spee'' egyik utolsó sortüzéből egy lövedék az ''Ajax'' főárbócának csúcsát vitte el és az összes antennáját tönkretette. Ezeket hamarosan rögtönzött antennákkal sikerült helyettesíteni. Harwood előadása szerint az csak később derült ki, hogy a lőszerkészletre vonatkozó jelentés csak az "A" jelű lövegtorony készletére vonatkozott, mely 81&nbsp;percen át folyamatosan tüzelt.<ref>Waters 51. o.</ref>
 
Azzal, hogy az ''Exeter'' kivált a küzdelemből, a két brit könnyűcirkáló pedig közel került hozzá, a ''Graf&nbsp;Spee'' a lényegében sértetlen tüzérségének teljes erejével megsemmisítő csapást mérhetett volna rájuk, ha a kitérő manőverükhöz igazodva próbálja őket a lőtávolságán belül tartani. Ehelyett azonban tovább haladt nyugati irányba.<ref group="m">Langsdorff taktikai lépéseiről von Fischel sorhajókapitány, 1933-1935 között a Deutschland parancsnoka készített kritikát. Megtalálható itt: {{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/x-iii-presse-archiv/ |title=Presse-Archiv / Deutsche Dokumentation |accessdate=2020-12-19}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref> Ez a magatartás meglepően hatott a britek számára. Az ''Achilles'' parancsnoka, Parry fregattkapitánykapitány ''(captain)'' később ezt írta:
 
:''„Mind a mai napig nem tudom, hogy az Admiral Graf&nbsp;Spee miért nem rendezett le minket az Ajaxon és az Achillesen miután végzett az Exeterrel.”''<ref>''"To this day I do not know why the "Admiral Graf Spee" did not dispose of us in the "Ajax" and the "Achilles" as soon as she had finished with the "Exeter""''. in:Dudley Pope (1956), ''The Battle of the River Plate'', Chatham Publishing, UK, 1999, {{ISBN|1-86176-089-2}} p. ix.</ref>
A csatát éveken át előadták nagyméretű modellek segítségével a scarborough-i Peasolm Parkban a nyári szezon idején.<ref>{{cite web|title=Naval Warfare|website=Friends of Peasholm Park|url=http://www.peasholmpark.com/about/naval-warfare.html}}</ref>
 
A csata után az Ontarióban alapított egyik hadianyag termelése gyanánt megalapított új város a csatában részt vett könnyűcirkáló után az Ajax nevet kapta. Utcái közül többet Harwood három cirkálójának tengerészei után neveztek el.<ref>{{cite web|title=The Second World War created Ajax. Here’s how|url=http://tvo.org/article/current-affairs/the-next-ontario/the-second-world-war-created-ajax-heres-how|website=TVO|first=Daniel|last=Kitts|date=10 November 2015}}</ref> A település főútja magának Harwoodnak a nevét viseli, míg egy kisebb utca Langsdorff sorhajókapitányét. A német nyelvű ''Albertaner'' lap egyik 2007. október&nbsp;6-ai cikke szerint a város polgármestere azzal védte meg a névválasztást, hogy Langsdorff nem volt egy tipikus náci tiszt. Az elesett beosztottjainak temetésén Langsdorff a tradicionális tengerészeti tisztelgéssel rótta le a tiszteletet, míg körülötte mások – köztük egyházi személyek is – karlendítéssel tették ezt.<ref>Albertaner, 2007. október 6.</ref><ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/uruguay/die-letzte-fahrt-der-graf-spee/ |title=Die Sprengung der ”Admiral Graf Spee” |accessdate=2020-12-19}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
 
<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/uruguay/die-letzte-fahrt-der-graf-spee/ |title=Die Sprengung der ”Admiral Graf Spee” |accessdate=2020-12-19}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
 
[[Új-Dél-Wales]] Nelson Bay nevű városának több közterét a csata részvevői után nevezték el, mint Montevideo Promenade, Achilles utca, Ajax sugárút, Harwood sugárút, Exeter út (utóbbi azóta más nevet kapott). Aucklandben, a Királyi Új-Zélandi Haditengerészet honi kikötőjében utcák viselik az Achilles, Ajax és Exeter neveket. A részvevők után a kadet hadtest egyes alakulatait is elnevezték.
:::::::::Aláíró: Langsdorff, sorhajókapitány<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/uruguay/ |title= VIII. Uruguay|accessdate=2020-12-19}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>}}
 
=== Herrmann von Fischel altengernagy értékelése (1940. 04. 25.) ===
Az alábbi rész Herrmann von Fischel altengernagynak az ütközettel kapcsolatos értékelését tartalmazza, mely közel fél évvel az események után született. A szerző volt a ''Graf Spee'' testvérhajójának, a [[Lützow (zsebcsatahajó)|''Deutschland'']]nak az első parancsnoka 1933-1935 között.
 
A tanulmány természetesen nagy hangsúlyt fektet a harc során német részről elkövetett taktikai hibák okaira és azoknak az esetlegesen a haditengerészet előírásaiban megfogalmazott irányelvekre való visszavezethetőségére, melyek alapján ajánlásokat fogalmaz meg ezek módosítására. Az írás forrása:
 
 
{{idézet|<center>'''A.) A La Plata előtti tengeri ütközet'''</center>
 
 
# A "Graf Spee" a 0617-kor kezdődött ütközetben természetesen elsőként az "Exeter"-t vette tűz alá, mint fő ellenfelét a 28 cm-es ágyúink számára kedvező távolságból.<br> Ezen ellenfél lövetése ''(Festhalten)'' közben, melynek során már az ötödik sortűzzel eltalálták, nagyon hamar ismételt és nagyon erős hatással lehetett számítani, amiatt is, mert a brit könnyűcirkálók csak valamivel később avatkoztak be a tűzharcba, hogy aztán a "Graf Spee" közepes tüzérsége vegye őket tűz alá.
# Az ütközet ezen kifejezetten kielégítő kezdete és a helyzetnek megfelelő tűzmegosztás után 8 perc elteltével végzetes fordulat következett be az ütközetben.<br> Miután az "Exeter" 0623 órakor irányt változtatott és a könnyűcirkálóktól való távolságát folyamatosan növelte, "torpedóveszély" okán a nehéz tüzérség a könnyű cirkálókat vette tűz alá és északra elkanyarodva nyugati irányra állt [a "Graf Spee"].<br> Az ellenség ezt a tüzének várakozás feletti hatékonyságából fakadó elhárító manővernek ''(Abwehrmanöver)'' vélte. Emiatt lekövette a "Graf Spee" mozdulatait, melynek az átmeneti célváltoztatása az "Exeter" számára nagyon óhajtott tehermentesítését eredményezte.
# Még a torpedók hatásfokának nagyon optimista becslése mellett is az ütközet ezen szakaszában (távharc) a torpedóveszély mint fennforgó veszély nem ismerhető el.<br> De még jelentősen kisebb harci távolságban is az egyetlen hajóval szembeni [torpedók jelentette] fenyegetés olyan csekély mértékűnek becsülendő, hogy a nehéztüzérség célpontváltoztatására és elhárító manőverek végrehajtására az semmilyen körülmények között nem kényszerített.<br> A megfordulás ''(Kehrtwendung)'' egész más okból kellett bekövetkezzen, mégpedig az "Exeter" párhuzamos haladás melletti tűz alatt tartásához ''(Passiergefecht)''. Ehhez a kanyarodást, a csekély füst jelentette korlátozás miatt is az ellenséghez való egyidejű közeledéssel, mint támadó manővert végre kellett hajtani.
# Innentől kezdve a taktikai kezdeményezés az ellenség oldalán volt éspedig épp annyira az "Exeter"-nél, mint a könnyűcirkálóknál.<br> Bár az "Exeter"-rel szemben 0634-től ismét jó hatékonyság lett elérve és felismerve, miközben az ellenség a saját tüzérségének hatékonyságáról lemondva elkanyarodott, nem történt próbálkozás arra, hogy hozzá közeledve a [megsemmisítéséhez szükséges] maradékot ''(Rest)'' megadják neki.<br> Egy az "Exeter" irányába történő meglepetésszerű előretörés az eleinte inkább halogató ütközetvezetésre ''(hinhaltende Gefechtsführung)'' illő csoportfelosztást alkalmazó britekkel szemben a két könnyűcirkáló harcból való legalábbis átmeneti kikapcsolását vonta volna magával további előnyként.
# A saját hajóját ért 28 cm-es lövedékek hatékonysága nyomán az "Exeter" parancsnoka fel kellett hogy ismerje, mennyire veszélyeztetett volt a vele már csak laza taktikai felállásban operáló két könnyűcirkáló.<br> Csak ebből az okból döntött úgy, hogy a súlyosan sérült hajójával a tehermentesítésükre ismét becsatlakozzon a harcba. Az "Exeter" rövid időn belül ''"no longer serviceable as a fighting unit"'' lett és végleg kivált a harcból. Ennek ellenére nem történt döntés a teljesen leharcolt ellenség üldözésére.<br> A pusztán tüzérséggel az "Exeter" ellen elért sikerből sem vonták le a taktikai következtetéseket és nem kamatoztatták őket a harc további részében a könnyűcirkálók ellen.<br> Ezek időközben a "Graf Spee" "Exeter" elleni halogató harcának ''(hinhaltendes Gefecht)'' hatására hátulról a sebességüket fokozva ''(aufdampfend)'' közelítettek, miközben nagyjából fél órán át felvállalták a "torpedóveszély"-t.
# Az ütközet következő szakaszában a "Graf Spee" folyamatos manőverezése a saját tüzének hatásosságát olyan mértékben lecsökkentette, hogy az ellenség a 15 cm-es lövegeit időlegesen kis távolságból használhatta.<br> Fel kell tételezni, hogy a brit rajparancsnok ''(Kommodore)'' a "Graf Spee" szakadatlan elhárító manőverei és tüzének hatásosságának elmaradása miatt súlyos kiesésekkel és a harci érték ''(Gefechtskraft)'' erős csökkenésére következtetett és ennek megfelelően manőverezett.<br> A könnyűcirkálók ezen nyilvánvalóan téves következtetés alapján kivitelezett támadó hadmozdulatai a "Graf Spee" vezetését nem hagyta már ellencsapáshoz jutni.<br> Elég lett volna a füst általi akadályoztatást ''(Rauchbehinderung)'' kiiktató menetirányt csak pár percig tartani, a nehéztüzérséggel csak pár sortüzet elég lett volna leadni nagy valószínűséggel az egyik, sőt talán mindkét brit könnyűcirkálón végzetes találat eléréséhez.
# A torpedófegyver egyik fél oldalán sem felelt meg a mozgó harc követelményeinek, még a kis harci távolságok mellett sem. A mi oldalunkon már a bevetése sem sikerült, míg az ellenfél részéről a megismételt bevetések ellenére sem értek el vele találatot.
# Tüzérségi és taktikai szempontból a "Graf Spee"-nek meg kellett volna oldania a feladatot.<br> '''Az ellenséges torpedófegyver (torpedóveszély) végzetes túlbecsülése, a saját nehéztüzérség hatásosságának [és] kimagasló lehetőségeinek fel nem ismerése és az ebből fakadó taktikai visszafogottság úgy az "Exeter", mind a könnyűcirkálók ellenében megfosztotta a "Graf Spee"-t a biztos győzelemtől.'''
 
 
<center>'''B) A Taktika írássorozat 1. füzete'''</center>
 
:'''1)''' A brit cirkálók általi "kapcsolattartás" a "Graf Spee" vezetésének döntéseiben döntő szerepet játszott. Tekintettel az 1. füzet I. szakaszának 2. bekezdésében erre tett utalásra a kérdés e helyen kerül megvitatásra.
 
::'''a)''' A kölcsönös észlelés megadott időpontjai alapján fennállt a lehetősége annak, hogy a brit haderő általi észlelést és ezáltal a kapcsolattartást elkerüljék.
 
::'''b)''' Miután fel lett vállalva a harc, a kapcsolattartás kérdésére a tüzérségi fölény szemszögéből kellett tekinteni.<br> A nappali harc során az első teljes veszteség, pl. az "Exeter" elvesztése minden valószínűség szerint elég lett volna, hogy a maradék ellenséges erőket a legnagyobb visszafogottságra sarkallja. Ezzel a kapcsolat megszüntetésének legbiztosabb feltétele teremtődött volna meg, ha nem nappal, akkor a nappalból és az éjszakába való átmenet vagy az éjszaka folyamán.
 
::'''c)''' Épp az éjszaka folyamán állt fenn a lehetőség a kapcsolattartókat nehéztüzérséggel való tűzcsapásokkal súlyosan – ha nem [éppen] egyenesen megsemmisítően – eltalálni, de mindenesetre ezeket hatékonyan távolmaradásra bírni.<br> A gyors sebességelérés előnye a motorberendezések erős indítónyomatékának köszönhetően a "Graf Spee" oldalán volt. Ez kedvezett volna mind az ilyen jellegű meglepetésszerű támadó mozdulatoknak, mind a látótávolságon kívül kerülést és a kapcsolat lerázását, adott esetben a kapcsolattartás előzetes felvétele nélkül.
 
::'''d)''' Még ha a "Graf Spee" lassabb is volt, mint a kapcsolattartói, a sebességkülönbség önmagában, mint ahogy a b) és c) pontokban arra már utalás történt, semmiféle abszolút mértéket nem kínált a kapcsolat biztos fenntartásához, főleg nem az éjszaka folyamán.<br> A mindkét fél részéről [fenntartható] viszonylag nagy sebesség miatt a kapcsolattartó számára az elveszített kapcsolat éjjel való helyreállítására nagyon csekélynek nevezhetők az esélyek; a különböző menetirányok mellett a távolság növekedése e körülmények között túl nagy mértékű.
 
::'''e)''' További intézkedésként még szóba jöhet a kapcsolattartók maga után vonása, míg azok üzemanyagkészlete ki nem merül. A kapcsolattartók azon kényszere, hogy az összes kazánjukat felfűtve haladjanak annak érdekében, hogy a csúcssebesség elérésére bármikor készen álló Panzerschiff elől kitérhessenek, előbb vagy utóbb a kapcsolattartás feladásához vezetett volna az üzemanyaghiány miatt.
 
::'''f)''' A kapcsolattartás kérdésének érintése a Takitika 1. füzetében szükségesnek tűnik.
 
:'''2)''' Ahogy azt egy cirkáló parancsnoka közölte velem, a 2. szakasz I./3.) pontjának megállapítása, miszerint az "Exeter" harcképtelenné lett téve és ezzel ez a feladat kifogástalanul meg lett oldva, ahhoz a véleményhez vezetett, hogy az O.K.M. ennek a cirkálónak a megsemmisítését nem a "Graf Spee" feladatkörébe tartozónak tekintette.<br> Egy ennek megfelelő utalás szükségeltetik, hogy a téves értelmezéseknek elejét vegyük.
 
:'''3)''' A II. szakasz utolsó bekezdése teljes általánosságban torpedóveszélyt említ, ami talán átmenetileg más magatartásra kényszerít.<br> Ebből tévesen a következő következtetést lehet levonni:<br> A "Graf Spee" vezetése által az ütközet kezdete után feltételezett "torpedóveszély" az O.K.M. részéről is fennállónak ismertetett el és okot szolgáltatott a nehéztüzérség célpontváltásához és a megforduláshoz.<br> A tisztázás érdekében megfelelő utalás igényeltetik. (lásd a C. 2. alatt is)
 
:'''4)''' A britek által az erők "egy korábban kidolgozott terv" szerint való megosztása két csoportra a korábbiakban már sokszor megvitatásra került, ezért egy rövid állásfoglalás szükségesnek tűnik.
 
::'''a)''' Mint ahogy már az előző szakasz A/4-es részében utalás volt rá, az ütközet két csoportban való megvívása halogató ütközetvezetési szándékként értelmezendő.<br> Az ütközet első órájában, főleg akkor, mikor a "Graf Spee" és az "Exeter" nyugati irányra állt, az erők megosztása nagyon kedvezőtlenül hatott. A könnyűcirkálók tűzharcban való részvétele a nagy rákészülésből fakadó ''(durch das weite Ausholen)'' hátrébb való helyezkedés miatt gyakorlatilag lehetetlen volt.
 
::'''b)''' Mint ahogy az előző szakasz A/4-es pontjában megemlítésre került, a "Graf Spee" idejében végrehajtott előretörése az "Exeter" irányába egyidejűleg a könnyűcirkálók közeledésével megakadályozta volna a párhuzamos haladás melletti tűzpárbajt, a könnyűcirkálókat ismét a Panzerschiff farvizébe helyezte volna és ezáltal hosszabb időre taktikailag kilátástalan helyzetbe sodorta volna.
 
::'''c)''' Az egyetlen előny, amit a brit könnyűcirkálók a csoportokra bontakozott manőverezéssel elértek, az a tüzérségi szempontból kedvezőbb szélárnyékos oldalra való helyezkedés volt, ami azonban csak azért lehetett hatással az eseményekre, mert a "Graf Spee" nem próbált meg közeledni az "Exeter" felé.
 
::'''d)''' A két csoport nagy távolságra való szétbontakoztatása megnehezítette a tervszerű összedolgozást és egymás segítését a kritikus pillanatokban.<br> A csoportokra való tagozódás eme gyengeségeit fel kell ismerni és ki kell használni.
 
::'''e)''' Ebben az esetben – mint már említve volt – az erők megosztásának csak egy tudatosan halogató ütközetvezetés esetén vagy a kapcsolat fenntartásának cáljából volt értelme.<br> Ha azonban az volt a szándék, hogy döntő csapást mérjenek, úgy az erők megosztásához kedvezőtlen erőviszonyok miatt először a nyitottan haladó csoportokat a csapáshoz össze kellett volna vonni. Az erők megosztása csak a már legyőzött ellenség üldözése során jöhetett volna szóba.
 
::'''f)''' Tekintettel a "Taktika" 1. füzetének ''(Heft 1 "Taktik")'' II. rész 5. oldalának utolsó bekezdésében adott általános utalására, szükségesnek érzem az erők megosztásának kérdésére mind az 1. füzetben, mind az M.Dv.Nr. 598-ban foglaltak alapján kitérni.
 
 
<center>'''C.) Az M.Dv.Nr. 598 jelű szolgálati előírás'''<ref group="m">A rövidítés feloldása: ''Marine Dienstvorschrift Nummer 598'' </ref></center>
 
:'''1.)''' '''"Közelítés"'''
::Az 1. füzetben említett ezen előírás átnézése során megállapítottam, hogy már általam korábban benyújtott tanulmányokat feldolgoztak [a témához].<br>
::Ez a tény említésre sem lenne méltó, amennyiben ezen tanulmányok eredeti értelmét az újabb feldolgozások során el nem vették volna.
::Példa erre a következő:
:::'''a) Az előírás 14. oldalán lévő 25. pont''' ''(Ziffer 25)'' '''jelenlegi megfogalmazása:'''
::::''"25.) Amennyiben felismerhető, hogy erős saját hatás lett elérve, és az ellenség tűzereje megbénul, tehát a tűzerő tekintetében fölény lett kiharcolva, úgy a saját tűzerő fokozása illetve teljes bevetése révén törekedni kell az ellenség teljes leküzdésére. Legyőzött, azaz a további fegyveres cselekményekre már teljes bizonyossággal kikapcsolt csak akkor lesz az ellenség, ha elsüllyedt. Az, hogy a saját tűzerő fokozásával ezekben az esetekben is próbálkozni kell-e, az a helyzettől függ. Adott lehet annak a veszélye, hogy az ellenséghez való közeledés után az eddig kivívott előnyök elveszhetnek, mivel a fölény különösen olyan távolságokban hatásos, melyek a tüzérség számára magas követelményeket támasztanak."''
 
:::'''b) Az én korábban benyújtott javaslatom. '''
::::'''Amennyiben a megfigyelések alapján felismerhető, hogy a saját tűznek hatása van és hogy az ellenséges tűzerő megbénul, úgy a saját tűzerő fokozásával''' ("közelítés") '''az ellenség energikus és gyors leküzdésére kell törekedni.''' A folyamatos és megfelelő megítélése a saját és az ellenséges tűznek ennélfogva egyike a legfontosabb alapkövetelményeknek minden taktikai döntés tekintetében.
 
:::'''c) Állásfoglalás:'''
::::Az eredeti szöveg mondandója az volt, hogy a hatás érdekében [az ellenséghez való] közeledésre van szükség az ellenség energikus és gyors leküzdéséhez.
::::A tanulmányom utólagos vizsgálata révén megállapítandó, hogy az a magától értetődő követelés, hogy a közelítésre kell törekedni, látszólag még élesebben kidolgozásra kell kerüljön. A kidolgozó így nem követte volna el azt a hibát, hogy a közelítésre való felszólítást a 25.) pont utolsó két mondatával gyakorlatilag kiiktassa.
::::Amennyiben figyelembe vétetik ebben az összefüggésben, hogy a tüzérségi harc [taglalása] során a "közelítés" fogalom csak az előírás ezen az egy helyén kerül említésre, úgy felmerül annak a szükségessége, hogy a "közelítés" kifejezés erősebb hangsúlyt kapjon.
 
:::'''d) Tanács'''
::::Hogy a haditengerészetünk támadó szellemisége a "Rá az ellenségre" ''("Ran an den Feind")'' [parancs] értelmének megfelelően ezen előírás tisztán tényszerű formájában is számításba vételre kerüljön, azt tanácsolom, hogy a La Plata előtt vívott ütközet tapasztalatainak alapján az eredeti szöveg kerüljön ismét alkalmazásra megfelelő kiegészítéssel a 25 a) és 25 b) pontoknál, melynek során a 25.) pont utolsó mondata kivétetik [a szövegből].
 
::25 a) '''Amennyiben a megrendült ellenfél''' a saját tűzhatásának feladásával igyekezné kitéréssel és köd fejlesztésével '''kivonni magát a tűz alól, úgy az irányába való legerősebb megindulással kell fenntartani vele a harcérintkezést.
::Ennek során a tűzhatást folyamatos közelítés mellett a megsemmisítésig folyamatosan fokozandó.'''
 
::25 b.) '''A közelítés egyre több elért találatot jelent és ez a legbiztosabb eszköz az ellenség ellenállásának anyagi és akaratbeli megtörésére.'''
::Legyőzöttnek, azaz a további harci cselekményekre bizonyossággal kiiktatottnak, csak az az ellenség minősül, amelyik elsüllyedt.
 
 
:'''2.)''' '''"Torpedóveszély"'''
::Az előírás további átnézésével megállapítható, hogy a "Graf Spee" taktikai magatartása a "torpedóveszély"-re vonatkozóan magában az előírásban magyarázattal szolgál.
::'''a)''' A torpedófegyver nappali bevetéséről a következőket mondja:
:::''"124.) Nagy harci távolságokban a torpedófegyver sikere csak egy vonalban haladó, legalább három hajóból álló kötelék elleni bevetés során várható. Magányos hajók ellen a találatra való kilátás olyan erősen lecsökken, hogy a bevetés nem éri meg stb."''
:::Eszerint a La Plata előtti ütközet tekintetében a torpedófegyver alkalmazása a brit könnyűcirkálók részéről az ütközet elején nem nevezhető érdemesnek, tehát eszerint nem is volt várható.
::'''b)''' Ezzel ellentétben a 133. pontban a "Taktikai kihatások" címszó alatt a következő mondatok állnak:<br>
:::''"Azonban a bevetési lehetőségek hiányában is a torpedófegyver hatással van a napközbeni taktikára. Mindkét fél arra fog törekedni, hogy a torpedóveszélyen kívül tartsa magát mindaddig, amíg az ütközet körülményei ezt megengedik. A torpedófegyver ezáltal megszabja a tüzérség harci távolságának alsó határát és az ellenséggel szembeni helyzet megválasztását.''
:::''Ha az ellenség számára fennáll a torpedóveszély, úgy elhárító manőverek végrehajtására lesz kényszerülve, ami a tüzérségének a bevethetőségét korlátozhatja."'' Lásd még a 141. pontot az előírásban.
 
::'''c) Állásfoglalás: '''
:::A 133. pont fent említett mondataiban látom a szellemi okát ''(gedenkliche Grundlage)'' a "Graf Spee" végzetes reakciójának a "torpedóveszély" kapcsán az ütközet elején.<br>
:::A haditengerészet főparancsnokának egy előadáshoz fűzött korábbi állásfoglalása (lásd ''B. Nr. A III b 1128 geh. vom 6.11.31'') annak idején a II.b pont második bekezdésében a következőket tartalmazta:<br>
:::''"A taktikai nyomásgyakorlás fogalmát a torpedófegyver '''hatótávolságának határáról''' való '''fenyegető bevetését''' illetően annak gyakorlati hatókörén túl nem lehet kiterjeszteni. Hogy az ellenség milyen mértékben érzi magát veszélyeztetettnek és mennyire enged ennek a veszélyeztetettségérzetnek, az attól függ, hogy megfelelő avagy hamis elképzelései vannak az őt fenyegető fegyverről stb.<br> A tapasztalatok szerint a tengeri ütközetben a siker kulcsa mindig a saját és az ellenséges fegyverek hatékonyságának '''helyes''' megítélése a vezetés részéről. Az alábecsülés éppolyan végzetesnek hat, mint a túlértékelés."''
:::Az A III (''Ausbildungsabteilung'' – kiképző részleg) ezen rendelkezése volt hivatott a taktikai fogalmak túlfeszítésének elébe menni. A 133. pontot vizsgálva azonban ez láthatólag már megtörtént, mivel ott a torpedófegyvernek a hiányzó bevetési lehetőségek mellett is a taktikát befolyásoló szerepet tulajdonítanak.<br>
:::Tény, hogy a "Graf Spee" az ellenséges torpedófegyverre már annak hatókörén kívül is taktikailag erősen reagált mikor magának az ellenséges ágyútűznek – a saját nehéztüzérséggel ellentétben – a túl nagy távolság miatt még semmilyen érdemleges hatást nem lehetett tulajdonítani.<br>
:::Tehát teljes mértékben a 133. pont tartalmának megfelelően jártak el, mely a torpedófegyvernek a tüzérségi harc távolságát és az ellenséghez való helyezkedést nagyban befolyásoló szerepet tulajdonít.<br>
:::Azt, hogy a britek milyen csekély mértékűnek ítélték a torpedóveszélyt, az mindenek előtt a könnyűcirkálók hátulról való közeledés közbeni magatartása mutatja meg.<br>
:::Az ellenség nem tartotta be a [hátsó pozícióból való felzárkózás miatti] torpedóveszély elkerülésének követelményeit, sem a harci távolságokat és a helyezkedést sem határozták meg számára a "Graf Spee" torpedófegyverei. Ennek révén azonban sikerült a 15 cm-es lövegeit kis távolságon belülre juttatnia és a torpedófegyvereit, még ha eredmény nélkül is, bevetnie. Elhárító manővereket csak akkor hajtott végre, mikor a közelharc során ténylegesen torpedók kerültek kilövésre.
 
::'''d) Tanács:'''
:::Az 1. Taktika füzetben egy ennek megfelelő utalást és a "Taktika alapelvei"-ben ''(Grundlagen der Taktik M.Dv.Nr. 598)'' a kérdéses pontok alapvető javítását tartom szükségesnek.
 
 
<center>'''D. Összefoglalás'''</center>
 
# A La Plata előtti ütközet alábbi kiértékelése az iratok hiányossága miatt természetszerűleg még nem teljes. Ennek ellenére az ütközet menetének közelebbi vizsgálata során két fogalom, "közelítés" ''("Annäherung")'' és torpedóveszély ''("Torpedogefahr")'', vált szembetűnővé, melyek a vizsgálat részéről gyújtópontokként [kulcsszavakként] ki lettek elemezve.<br> Ha a "közelítés" a tüzérségi harcban a "Ran an den Feind" értelmében már nem kerül említésre a taktika egyik alapelveként az előírásokban, ha a torpedófegyvernek a bevetési lehetősége nélkül továbbra is taktikai hatást tulajdonítanak, akkor ez a két példa elég lehet az általam felvázoltak értelmében való átdolgozásra.
# Az M.Dv.Nr. 589 átvizsgálása során megmutatkozik, hogy az egyre magasabb szintet képviselő készülékek hatása alatt, melyek a fegyverek egyre nagyobb hatótávú és egyre sokfélébb bevetési lehetőségét és hasznosíthatóságát ígérik, a harc természeti törvényeit, melyek minden taktika alapvetését kellene, hogy képezzék, egyre inkább a feledésbe merülés fenyegeti.<br> Így a taktikai fejlemények, melyek gyakorlása egyetlen fegyvernek egy egészen különleges esetben való alkalmazására volt alapozva, ahhoz a veszélyesen téves következtetéshez vezettek, hogy a végső siker a saját bevetés ''(ohne eigenen Einsatz)'' nélkül is kimanőverezhető (lásd 133-as pont).<br> Az éles helyzetek újra és újra ahhoz a felismeréshez fognak vezetni, hogy a saját és az ellenséges hatás lehetőségeinek helyes felmérése és a kíméletlen [értsd: saját épséggel nem törődő] üldözés egyike a helyzeten alapuló taktikai vezérfonálnak az ellenség legyőzéséhez.<br> A tengeri háború újabb eseményei bebizonyították, hogy átütő siker csak saját bevetéssel ([mit] eigenem Einsatz) érhető el.
# Végezetül egy fontos megállapítás:
:::A La Plata előtti ütközet bebizonyította, hogy a Panzerschiffjeink a világtengereken a fő ellenfeleikkel, a brit nehéz- és könnyűcirkálókkal szemben jelentős fölényben vannak.
 
 
::Kiel, 1940. április 25.
 
<center>al. v. Fischel</center>
<center>Altengernagy<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/x-iii-presse-archiv/ |title= XII. Fakten-Update / Presse-Archiv / Deutsche Dokumentation|accessdate=2020-12-29}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref></center>}}
 
== Megjegyzések ==
*{{cite web|url= https://www.thewarillustrated.info/17/i-was-there-we-were-prisoners-on-the-graf-spee.asp |title= I Was There! – We Were Prisoners On the 'Graf Spee'|accessdate=21-12-2019}} (az ütközet a ''Graf Spee'' fedélzetén lévő brit fogvatartottak beszámolói alapján, The War Illustrated Vol. 1., 1939. december 29., 541-542. o.)
*{{cite web|url= http://orlopdeck.net/BRP/Battle_of_the_River_Plate_timeline.html |title= A Chronology of the Battle of the River Plate |accessdate=18-12-2020}}
*{{cite web|url= https://www.navyhistory.org.au/hms-exeter-at-the-battle-of-river-plate/ |title= HMS Exeter at the Battle of River Plate)|accessdate=18-12-2020}} (R. AtswillAtwill hadnagy visszaemlékezése, publikálva: 1977; Naval Historical Society of Australia)
*{{cite web|url= https://www.bbc.co.uk/history/ww2peopleswar/stories/15/a5776815.shtml |title= HMS Exeter - a Royal Marine’s Story |accessdate=18-12-2020}} (Aidan Toase visszaemlékezése, BBC – WW2 People’s War)