„François de La Rochefoucauld” változatai közötti eltérés

kékít
(kieg.)
(kékít)
 
==Élete==
[[Fájl:Astree N0119168 JPEG 2 2DM.jpg|280px|thumb|<center>A [[L’Astrée]] első kötetének 1612-es kiadása</center>]]
La Rochefoucauld élete kora ifjúságától haláláig a fizikai és szellemi kalandok szakadatlan sorozata volt: 15 éves kor előtt megnősült, házasságából nyolc gyermeke – öt fia és három lánya – született, 16 éves korában már [[Itália|Itáliában]] katonáskodott, 22 évesen szeretője lett a 35 éves [[Marie de Rohan-Montbazon|Marie de Chevreuse]] hercegnének, a hölgy hatása alatt belebonyolódotta királyi udvar intrikáiba, szembefordult [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] főminiszterrel, kegyvesztetté vált, a [[Bastille]]-t is megjárta. Szabadulása után ismét katonai és politikai kalandok sora következett, nemegyszer megsebesült, testi-lelki kapcsolatba került a század sok hírességével: Longueville hercegnével (aki gyermeket is szült neki) és Madame de Lafayette-tel, a ma is olvasott ''Princesse de Clèves'' (Clèves hercegnő) írójával. A ''[[Fronde]]''-ban együtt harcolt a [[II. Louis de BorbonBourbon-Condé|Nagy Condé]] herceggel. [[Jean de La Fontaine|La Fontaine]] neki dedikálta két meséjét is. Halála előtt az utolsó kenetet [[Jacques-Bénigne Bossuet|Bossuet]]-től kapta, akit a franciák nemcsak [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos király]] nevelőjeként, hanem jelentős egyházi íróként is számon tartanak.
===Gyermekkora és ifjúsága===
La Rochefoucauld elsőszülött fiúként, a ''duc de Larochefoucauld'' cím várományosaként született Párizsban 1613. szeptember 15-én. Főnemesi családjának rangját mutatja, hogy Antoine de La Rochefoucauld [[angoulême]]-i püspök keresztelte meg, s keresztapja François de La Rochefoucauld bíboros, senlisi püspök volt.
 
Nevelését szülei egy poitoui költőre, Julien Colardeau-ra bízták, aki nem sokat követelt tanítványától, inkább csak olvasmányokkal látta el. François már gyerekként olvashatta a kor híres regényét, [[Honoré d’Urfé]] ''[[L’Astrée]]''-ját, amely ötezer oldalon írja le egy pásztorfiú és egy pásztorlány, Céladon és Astrée V. századi szerelmi történetét.
 
Talán olvasmányai is hozzájárultak korai éréséhez; tény, hogy alig múlt 14 éves, amikor 1628. január 20-án feleségül vette Andrée de Vivonne bárónőt.
[[Fájl:Madame de La Fayette.png|280px|thumb|<center>Madame de Lafayette</center>]]
 
1635-ben a spanyolok ellen harcolt önkéntesként, de a hadjárat végén, Párizsba való visszatérésekor a király környezetének nem tetsző kijelentéseket tett, ezért száműzték XIII. Lajos udvarából. Ekkor a szintén száműzött apjához utazott, [[Angoulême]] környékén fekvő birtokukra, Verteuil-be, és a kegyvesztettség keserűségét azzal enyhítette, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a királyné környezetéhez tartozó befolyásos, de akkor éppen [[Tours]] városába száműzött [[Marie de Rohan-Montbazon|Chevreuse hercegnővel]], aki 13 évvel volt idősebb nála.
 
Katonai és szerelmi kalandjai közepette is szorgalmasan gondoskodott utódai nemzéséről: 1635-ben megszületett második fia, 1637-ben első, 1638-ban második, 1641-ben harmadik leánya, 1642-ben harmadik, 1646-ban negyedik, 1655-ben pedig utolsó, ötödik fia.
1643-ban meghalt XIII. Lajos király. A trónörökös, [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] ekkor még gyermek volt, a hatalmat [[régens]]ként anyja, [[Ausztriai Anna francia királyné|Ausztriai Anna anyakirályné]], és főleg annak bizalmasa, [[Jules Mazarin|Mazarin bíboros]] gyakorolta 1651-ig, sőt valójában a 13 éves XIV. Lajos 1651-es nagykorúvá nyilvánítása után is, egészen 1661-ig).
 
La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezte ki Poitou tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kirobbanásakor a herceg azonnal átállt a [[Fronde|zendülők]] oldalára. Szerelmi viszonyt tartott fenn [[Anne Geneviève de BourbonnalBourbon]]nal, Longueville hercegnével, a központi hatalom ellen lázadó [[II. Louis de Bourbon-Condé]]-nak, Enghien hercegének, a „Nagy Condénak”, a [[Fronde]] vezérének nővérével, ebből a kapcsolatból 1649 januárjában fia is született. E szerelmi kapcsolatát kihasználva La Rochefoucauld a Fronde mozgalom egyik vezéralakja lett. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és magával azAnna anyakirálynéval is összeütközésbe került, aki megtorlásként leromboltatta a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegné is szakított vele.
 
===Alkotó évei===
1656-tól állandó vendége lett az irodalmi szalonoknak, különösen Madame de Sablé szalonjának, amelynek résztvevői – Pascal, Arnaud, Mademoiselle de Scudéry, Madame de Lafayette és mások – előszeretettel szerkesztettek [[aforizma|aforizmákat]], [[Maxima (műfaj)|maximákat]].
 
1659-ben egy portrégyűjteményben jelent meg első irodalmi műve, a ''Portrait de La Rochefoucauld par lui-même'' (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása [[Madame de SévignérőlSévigné]]ről.) 1662-ben a második mű, a ''Mémoires'' (Emlékiratok) is megjelent, ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szentelte. XIV. Lajos visszafogadta a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálta, a ''L’Homme et son image'' (Az ember és a képe) és a ''Les Lapins'' (A nyulak) címűt.
 
Fő művének, a ''Maximes'' (Maximák) című aforizmagyűjteménynek több, egyre bővülő kiadása is megjelent még életében: az első 1664-ben még csak 316 maximát tartalmazott, a véglegesnek tekintett utolsó, két évvel halála előtt, 1678-ban már 504-et.