„Septuaginta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
Eléggé átírtam a szöveget, szerintem így szakszerűbb, elláttam számos forrással, és alaposan összekötöttem a "Deuterokanonikus könyvek" szócikkével (amibe szintén belenyúltam...) |
||
22. sor:
== Keletkezése ==
A fordítás elvégzésére Ptolemaiosz összesen hetven(kettő)<ref>[http://ccat.sas.upenn.edu/nets/edition/00-front-nets.pdf A New English Translation of the Septuagint and the Other Greek Translations Traditionally Included Under that Title (NETS), Bevezető xiii. lap (PDF))]</ref> zsidó bölcset kért fel mindegyik zsidó törzsből. A fordítás eredetileg a "Hebdomékonta" nevet viselte. A zsidó bölcsek megérkezését követően néhány nappal az [[alexandriai könyvtár]] igazgatója, [[Demetriosz Phelereusz]] "kivitte őket hét stadionnyira a tengerbe nyúló és egy szigetre vezető töltésre, átment velük a sziget északi részébe, és bevezette őket egy tengerparti házba, ahol megfelelő csendben és magányosságban dolgozhattak. Azután felszólította őket, hogy fogjanak hozzá a munkához… Az öregek rendkívül nagy szorgalommal és lelkesedéssel hozzá is fogtak, hogy elkészítsék a pontos fordítást, s naponta a kilencedik óráig dolgoztak. Azután testi szükségleteikről is gondoskodtak, s ebben a tekintetben bőségesen rendelkezésükre állt minden szükséges élelmiszer… a király asztaláról. Minden reggel elmentek a királyi palotába, köszöntötték Ptolemaioszt, azután ugyanazon az úton visszatértek, a tengerben megmosták kezüket és megtisztulva hozzáfogtak a munkához. Mindent összevéve, a törvények leírása és fordítása 72 napig tartott. Akkor azon a helyen, ahol a fordítást elvégezték, Demetriosz összegyűjtötte mind a zsidókat, és a fordítók jelenlétében felolvasta munkájukat. A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetrioszt is a fordítás ötletéért… Azután megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a közösség elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit."<br />
:(Josephus Flavius: ''A zsidók története'')
Tény, hogy a fordításhoz több görög nyelven író Krisztus előtti zsidó szerző hozzáírt saját szövegeket, amelyeket görög nyelvű zsinagógákban szintén Szentírásként olvastak. Ilyen módon ezek az iratok is a Septuaginta részévé váltak. Bővebben lásd: [[Deuterokanonikus könyvek]]
== A zsidó közösség reakciója ==
A zsidó [[közösség]]ek egészen a [[kereszténység]] elterjedéséig a Septuagintát használták a
[[Római–zsidó háború|Jeruzsálem pusztulása]] után (Kr. u. 70) azonban a [[szentföld]]<nowiki/>i Jamniában működő rabbinikus iskola válaszolta meg a "hogyan tovább" kérdését a túlélő zsidóság számára, éspedig úgy, hogy a Szentírás részeként csak a héber nyelven számukra hozzáférhető iratokkal számolt. Mivel a jamniai iskola a görög nyelvterületen élő zsidó diaszpóra hitéletét is meg tudta határozni, a Septuaginta a következő századokban kikerült a zsidó liturgikus használatból.
A jamniai iskola hatása alatt álló [[maszoréták]] (hagyományőrzők) elkészítették a héber Biblia javított és fixált változatát, majd ezt fordította le 3 különböző fordító: Aquila, Szümmakhosz és Theodotion. Sajnos az idők folyamán ő munkáik is belekeveredtek az LXX eredeti szövegei közé bizonyos könyvek esetében, így ma nem mindig könnyű eldönteni, hogy ránk maradt különböző ókori kéziratok közül melyik az eredeti LXX.
== A kereszténység és a Septuaginta ==
Az [[Újszövetség]] írói szórványos esetektől eltekintve a Septuaginta alapján idézik az Ószövetséget. A görög nyelvű kereszténység számára mindmáig a Septuaginta a Szentírás, beleértve annak olyan, csak görög nyelvű könyveit is, amelyek a nyugati világban jószerivel csak szakemberek számára ismertek (pl. Salamon Zsoltárai, III-IV. Makkabeusok könyve, teljes lista itt: [[Deuterokanonikus könyvek]]). Ez nem azt jelenti, hogy a keleti keresztények ne tartanák szent nyelvnek a hébert, de a liturgiában nem használják.
A Septuaginta összes máig fönnmaradt kézirata keresztény másolat. [[Órigenész (exegéta)|Órigenész]] volt az, aki egy hatalmas kéziratos munkában megpróbálta kijavítani a kéziratmásolás során keletkezett hibákat. A Hexapla (= hatoszlopos) című művében egymás mellé írta szavanként 1. héber szöveget héber betűkkel; 2. a héber szöveget görög betűkkel; 3. Aquila görög fordítását; 4. Szümmakhosz fordítását; 5. az LXX-et; 6. Theodotion fordítását. Néhány könynél további 3, zsidó körben készített görög fordítást is közöl, ezekben az esetekben 7-9 hasábos a [http://lexikon.katolikus.hu/H/Hexapla.html szöveg]. Sajnos ez a hatalmas munka a későbbi századokban elveszett, de amíg megvolt, sok kézirat másolásánál figyelembe vették, és ma csak olyan kéziratokat ismerünk, amelyek a Hexapla befolyását tükrözik.
A Septuagintának számos kézirata és kézirattöredéke maradt ránk a 4-10. századból. [[Magyarország]]on három görög Biblia-kódex található a 10-12. századból, közülük a legrégibb a budapesti [[Egyetemi Könyvtár (Eötvös Loránd Tudományegyetem)|Egyetemi Könyvtárban]] van.
Órigenész természetesen észrevette, hogy a Septuaginta tartalmaz olyan írásokat is, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a zsidó [[bibliai kánon|kánonban]]. Saját keresztény közössége hagyományát követve azonban ezeket is a Szentírás részének tekintette.
Szent Jeromos, a Biblia latin fordítója másképp foglalt állást. Ő úgy döntött, hogy ami héberül megvan, azt héberből kell latinra fordítani, ami pedig nincs meg héberül, azt ki kell hagyni a Szentírásból. Jeromos megbízója, Damasus pápa, és az általa Kr. u. 382-ben tartott helyi, római zsinat a latin [[Vulgata]] szempontjából lezárja a vitát: a zsinat által kiadott kánoni lista bekerült a későbbi Decretum Gelasianumba, és általában meghatározza a latin egyház szemléletét.
Eszerint Szent Jeromosnak igaza van ugyan abban, hogy ami héberül megvan, azt héberből kell fordítani, de azok a latin nyelvű egyházak, amelyek körábbi fordítások alapján használtak eredetileg csak görög nyelvű iratokat, továbbra is használhatják, viszont nem kell elkezdeni azon görög iratok használatát, amelyek addig a latin világban nem terjedtek el. Így történt, hogy pl. a [[A bölcsesség könyve|Bölcsesség könyve]] az bekerült a Vulgatába, és onnan a modern magyar katolikus Szentírásfordításokba is, de a [[Salamon zsoltárai|Salamon Zsoltárai]] nem került be (a teljes listát lásd itt: [[Deuterokanonikus könyvek]]). A [[Tridenti zsinat]] megerősítette a Decretum Gelasianumban fölsorolt könyvek kanonikusságát.
[[Luther]] és általában a reformátorok Szent Jeromos véleményéhez nyúltak vissza. Eszerint, az ószövetségi iratok sugalmazottsági megítélésénél az ószövetségi hagyományt megőrző zsidó közösség döntését kell átvenni. Így a protestánsok a deuterokanonikus könyveket rövid ingadozás után kivették a Bibliakiadásaikból. Az eredeti [[Vizsolyi Biblia]] még tartalmazza a másodkanonizált iratokat is, de későbbi [[Károlyi-biblia|Károli Bibliák]] már nem.
== Lásd még ==
* [[Vulgata]]▼
* [[Biblia]]
*[[Deuterokanonikus könyvek]]
== Jegyzetek ==
55 ⟶ 67 sor:
== A Septuagintáról az interneten ==
* [
*[http://biblia.hu/bevez/septuag.htm A Septuaginta]
* [http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?id=201 Septuaginta (Szépművészeti lexikon)]
* [http://churchofgod.hu/content.php?act=szeptuaginta-maszoreta Septuaginta vs. Mazorettikus írások I. rész]
| |||