„Rejtő Jenő” változatai közötti eltérés

20 bájt hozzáadva ,  8 hónappal ezelőtt
→‎Komoly szándékok: nyugati kalandozás, lapkiadás, esszéisztikus útirajz: A Wikipédia állásfoglalása szerint múltban történt események leírására múltat használunk a cikkekben
(→‎Komoly szándékok: nyugati kalandozás, lapkiadás, esszéisztikus útirajz: A Wikipédia állásfoglalása szerint múltban történt események leírására múltat használunk a cikkekben)
 
=== Komoly szándékok: nyugati kalandozás, lapkiadás, esszéisztikus útirajz ===
Az 1924–27 közötti esztendőket homály fedi, valószínűleg csak tengtengett-lenglengett, kallódikkallódott (míg bátyjai tanulnaktanultak és szakmát szereznekszereztek: Lajos könyvelő, Gyula elvégzielvégezte a budapesti jogi kart, ügyvéd leszlett), szülei tartjáktartották el. 1927 júliusában riporteri állásért folyamodikfolyamodott (ennek kapcsán keletkezikkeletkezett egyetlen ismert önéletrajza,<ref>olvasható Rejtő Jenő: ''Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam''; szerk. Varga Katalin, Szukits, Szeged, 1997, 300–301. old.; hasonmásban közreadva: ''Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet''; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 216–217. old.</ref> mely számos csúsztatást tartalmaz), ám azt nem kapjakapta meg. Nemsokára útra kélkélt: Nyugat-Európában csavarogcsavargott (Ausztriában Bécs, Németországban Hamburg, Berlin, Svájc, Franciaország), alkalmi munkákból élélt – egyfajta önként vállalt „nyomorkörút” ez: az élet teljességét-mélységét, az emberi természet kendőzetlen megnyilvánulásait akarjaakarta megismerni (ennek kapcsán elvetődikelvetődött pár napra Észak-Afrikába is – ez akkoriban francia gyarmati terület –, a közhiedelemmel ellentétben azonban sem itt, sem másutt nem lépett be az [[Francia Idegenlégió|Idegenlégióba]]). 1928 tavaszán barátjának írott leveléből kitetszik, hogy tisztában vanvolt a reá leselkedő veszéllyel. Ha nem áll le az egészségtelen életvitellel, a túlhajtottság miatt az orvos szerint nem sok van neki hátra:
{{idézet2|
Nagyon veszélyes stádiumban vagyok. Rettenetes fizikumomat még így sem tudta valami halálos bajba kergetni az az életmód, ami más embert már évekkel előbb megölt volna, de most az utolsó állomáson vagyok. Nincs tovább. Nem Berlin tett tönkre. Azt mondta az orvos, hogy nem egy-két hónap, hanem évek hanyagsága és túlhajtott munkája, nyugtalan életmódja látszik meg a szervezetemen, és csak olyan szervezettel van remény egy eredményes gyógyulásra, mint az enyém, amely úgy látszik, rettenetes strapát állt ki évekig, és még mindég csak a küszöbön van. Pedig fele cigarettát mondtam csak be, mint amit szívok, piálásról (…) nem szóltam, nőről nem mondtam a valóságot, (…) az éjszakai írásnak csak a felét vallottam be. (...) Egy évig nagy csend, nem munka, jó táplálkozás… Azt hittem, viccel. Kérdeztem, hogy mi lesz, ha nem? Vállat vont és nagyon furcsa arcot csinált. (...) Olyan szépen sütött a nap kint az utcán… és délelőtt volt… és az ember 23 éves. (...) Az egészből azt tartom legsajnálatosabbnak, hogy régi és kedves aforizmámat, hogy nem vagyok szívbajos, nem használhatom joggal. (...) Ha én most meghalok, az olyan igazságtalan, csúnya dolog lenne, mint egy ártatlan embert hivatalosan felkötni.|}}<ref>Rejtő Jenő levele Buttula Istvánnak, Berlin, 1928. március 31.; in: ''Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet''; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 198. old.</ref>
196

szerkesztés