1 948
szerkesztés
„La Plata-i csata” változatai közötti eltérés
Kisebb bővítés (kikötő kiválasztása)
(Feltételezett gáztámadás / Captainek ki) |
(Kisebb bővítés (kikötő kiválasztása)) |
||
|
Számos értékelés szerint ez a saját károk túlbecsüléséből és az ellenség szorult helyzetének nem ismeréséből fakadó német döntés súlyos következményekkel járt, mivel a harc folytatásával a ''Graf Spee'' akár mindhárom brit cirkálót elsüllyeszthette volna, így viszont a britek folyamatosan szemmel tarthatták és jelentős erősítéseket indíthattak útnak a cirkálóik megsegítésére.
Az ''Graf Spee''t ért sérülések bár nem voltak nagy kiterjedésűek, de két találat kritikusnak vélt károkat okozott. Az egyik az üzemanyagtisztító rendszerét bénította meg (ezt később fedélzeti eszközökkel sikerült orvosolni), a másik pedig a hajó orrát érve tette tönkre a konyhákat és ütött egy nagyobb lyukat a vízvonal felett, ami nagy hullámzásnál vízbetöréssel fenyegetett. Montevideóban éles diplomáciai harc alakult ki a német hadihajó körül. A ''Graf Spee'' parancsnoka, [[Hans Langsdorff]] sorhajókapitány el akarta végeztetni a szükséges javításokat,
Végül a hatóságok 72 órában határozták meg a ''Graf Spee'' számára a tartózkodási időt, mivel úgy vélték, a károkat ennyi idő alatt el lehet hárítani. A német érvelés szerint a hajóorr sérülésével nem tudhattak volna visszatérni Németországba a télen viharos északi vizeken át és a kérésük elutasításában a nemzetközi egyezmények megsértését látták. Langsdorff, aki a britek által terjesztett téves információk alapján jelentős ellenséges kötelékek közelben való jelenlétéről szerzett tudomást, megkímélendő a legénységét az értelmetlennek tűnő véráldozattól a hajója elsüllyesztése mellett döntött. December 17-én este a határidő lejártakor hajójával elhagyta a kikötőt és a felségvizeken kívülre érve felrobbantotta azt. A legénység tagjai az előzőleg az evakuálásukra érkező hajók fedélzetén Argentínába távoztak, ahol internálták őket.
November 3-án, miután már három hete nem észleltek aktivitást a német cirkálók részéről, az admiralitás a dél-atlanti parancsnokságot arról értesítette, hogy feltevése szerint az összes német kapitális egység és cirkáló hazai vizeken tartózkodik, másnap pedig utasította a ''Force G''-t (kb.: „G harccsoport”; ''Cumberland'', ''Exeter'') és a ''Force H''-t (''Sussex'', ''Shropshire''), hogy cseréljenek hadműveleti területet. Ez a Harwood vezette rajnak a Falkland-szigeteken lévő bázisról a Gibraltárba való áthelyezést jelentette, ami a hajók jobb karbantartását és a legénység számára jobb rekreációs lehetőséget tett lehetővé. A két egység már úton volt egymás felváltására, mikor november 17-én az admiralitás tudomást szerzett az egyik német cirkáló Indiai-óceánon való felbukkanásáról. A hírre a két hajórajt azonnal visszairányították eredeti körzetébe, Az észlelt német hadihajó elfogására november 27-én az admiralitás a ''Force H''-t (''Sussex'', ''Shropshire'') és a ''Force K''-t (''Renown'' csatacirkáló és ''Ark Royal'' repülőgép-hordozó) a [[Jóreménység foka|Jóreménység fokától]] délre lévő területre rendelte, hogy itt állja útját a német cirkálónak, de eddigre a ''Graf Spee'' már visszatért az Atlanti-óceánra.<ref>Waters (1948) 5. o.</ref>
[[File:Harwood_diagram_anticipating_Graf_Spee_movements_December_1939.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Harwood december 6-ai számításai a ''Graf Spee'' felbukkanásának várható időpontjairól Dél-Amerika keleti partjainak különböző részein<ref>{{cite
December 2-án a ''Graf Spee'' az óceán délkeleti részén, Dél-Amerika partjaitól {{szám|3000|}} mérföldre elfogta a ''Doric Star''t, de a brit gőzösnek még sikerült leadnia egy riasztást, melyben tudatta, hogy egy német felszíni hadihajó intézett ellene támadást. Másnap a ''Tairoa'' jelezte az elfogását 170 mérföldnyire délnyugatra attól a helytől, ahol a ''Doric Star''t elfogták. Harwood ezekből az információkból arra következtetett, hogy a portyázó hadihajó a vészjelzések miatt el fogja hagyni az addigi vadászterületét és valószínűleg a dél-amerikai partoknál fog tevékenykedni. A legutóbbi pozíciói alapján úgy számolt, hogy 15 csomós utazósebességgel december 12-én reggel érhet Rio de Janeiróhoz, ugyanaznap este a La Platához avagy december 13-án reggel a Falkland-szigetekhez. E három célterület közül a La Plata volt a legforgalmasabb és az élelmiszerkivitel miatt a legfontosabb is, ezért a németek várható felbukkanásának időpontjára időzítve itt vonta össze a hajóraját<ref name="Waters 6. o">Waters 6. o.</ref> a déli szélesség 32°, nyugati hosszúság 47° koordinátán.<ref group="m">Harwood stratégiai elképzeléseire hatással volt egy norvég teherhajó is, amelyik egy éjjel észlelte a nyugati irányba tartó ''Graf Spee''t, amint az a keresőfényeivel gyakorlatozott és rádión jelezte, hogy a német hajó Dél-Amerika felé tart. </ref> Harwood számításai nem voltak pontosak ugyan, mivel a ''Graf Spee'' nem 15, hanem 22 csomós sebességgel haladt, viszont egyéb lassító tényezők miatt épp annyival később ért a Harwood által várt térségbe, mint ahogy ő azt várta.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/das-gefecht/ |title=VII. Das Gefecht |accessdate=2020-12-29}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
|}
06:17-kor a ''Graf Spee'' {{szám|206|hm}} ({{szám|20.6|km}})<ref group="m">A németek a távolságot hektométerben adták meg.; A brit adatok szerint a ''Graf Spee'' {{szám|19800|yard}}ról nyitott tüzet, ami {{szám|18100|}} méternek felel meg. Mivel a német távmérő berendezések pontosabbak voltak és ennek megfelelően hamar pontosan is lőttek, ezért valósznűsíthető, hogy az ő adataik lehetnek a pontosabbak.</ref> távolságból tüzet nyitott a 28 cm-es ágyúival a fő ellenfélként azonosított ''Exeter''re, majd másodlagos tüzérségével a hamarosan közelebb érő könnyűcirkálókra. Az első lövegtornya azonban a kritikus pillanatban beragadt és annak lövegei az ütközet első pár percében nem
Az ''Exeter''re leadott első sortűz három lövedéke nem egész 300 méterre csapódott be. A britek az előzetesen kidolgozott tervük végrehajtásába kezdtek:
:''"Ahogy az iránytűplatformon [a tűzvezetés irányítóközpontjában lévő
A két könnyűcirkáló különállóan nyitott tüzet, de hamarosan rádiókapcsolatot hoztak létre a tűzvezetésük egységesítésére és 06:25-től koncentráltan lőtték a sortüzeiket.<ref>Harwood jelentése (12.), The London Gazette, issue 37989, 1947. június (Naval-History.net)</ref>
[[File:HMS Ajax.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Az ''Ajax'' könnyűcirkáló, Harwood zászlóshajója</center>]]
Eközben az ''Ajax'' és az ''Achilles'' {{szám|12000|}} méterre ({{szám|13000|yard}}) megközelítették a ''Graf Spee''t és közben eléje kerültek, amivel elérték, hogy az 06:30-tól kezdődően
A ''Graf Spee'' füstfüggöny leple alatt tért ki előlük 06:36-kor északnyugatnak fordulva. Erre reagálva a könnyűcirkálók előbb északi, majd 06:46-tól (06:56-tól) északnyugati irányra állva igazodtak a menetirányához, hogy maguktól bal oldalon elől tartsák és teljes sortüzeket lőhessenek rá.<ref>Waters 49. o.</ref>
[[File:HMSO Graf Spee battle map.jpg|bélyegkép|jobbra|400px|<center>Brit vázlat az összecsapásról<ref group="m">Egy a német hajónapló alapján készült, kis mértékben eltérő vázlat megtekinthető [https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/das-gefecht/ '''ezen az oldalon'''].</ref></center>]]
06:46-kor az ''Ajax'' és az ''Achilles'' nyugat-északnyugatnak kanyarodott, hogy hátsó lövegtornyaikat is bevetve teljes sortüzeket lőhessenek. A ''Graf Spee'' a brit megfigyelések szerint manőverezni kezdett, hogy ezzel zavarja a tüzüket, majd 07:00-tól kezdődően füstfüggönybe burkolózott. Langsdorff ezeket a manővereket azzal indokolta, hogy megzavarják a brit könnyűcirkálókat a torpedótámadások végrehajtásában. Ez a gyakori irányváltás és a nehéztüzérség már korábban is elrendelt többszöri célváltása a tüzértiszt, Ascher fregattkapitány beszámolója szerint jelentősen lerontotta a német hajó tüzérségi teljesítményét, mivel állandóan újra be kellett lőnie magát és eküzben a célzást is erősen nehezítették a kanyarodások.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/x-lagefeststellung-lagebeurteilung-entschluss/das-gefecht-der-verlauf-und-die-folgen/ |title=X. Lagefestsellung, Lagebeurteilung & Entschluss / Das Gefecht |accessdate=2020-12-20}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref> Az összecsapást német részről 1940 áprilisában elemző Herrmann von Fischel altengernagy megállapítása szerint a torpedók elhárítása céljából végrehajtott manőverek teljesen indokolatlanok voltak, egyrészt mivel azokat még jóval a torpedók hatótávolságán kívül megkezdték, másrészt azok találati esélye az összecsapás későbbi, kisebb távolságaiból is elhanyagolható volt.<ref>Lásd: Függelék / Herrmann von Fischel altengernagy elemzése</ref> Feltevések szerint Langsdorff erősen kritizálható döntéseiben közrejátszhatott, hogy a jobb rálátás érdekében a páncélozott parancsnoki torony helyett a nyílt hajóhídon állva két alkalommal is megsebesült. Első alkalommal a karján és a vállán sebesült meg és átmeneti orvosi ellátásban részesült. Röviddel ezután még mindig a nyílt hajóhídon tartózkodva egy közelben robbanó lövedék légnyomása taszította falnak és ettől rövid időre eszméletét veszítette.<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/x-lagefeststellung-lagebeurteilung-entschluss/das-gefecht-der-verlauf-und-die-folgen/ |title=X. Lagefestsellung, Lagebeurteilung & Entschluss / Das Gefecht |accessdate=2020-12-20}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
06:46-kor az ''Ajax'' és az ''Achilles'' nyugat-északnyugatnak kanyarodott, hogy hátsó lövegtornyaikat is bevetve teljes sortüzeket lőhessenek. A ''Graf Spee'' a brit megfigyelések szerint manőverezni kezdett, hogy ezzel zavarja a tüzüket, majd 07:00-tól kezdődően füstfüggönybe burkolózott. 06:50-kor az ''Exeter'' is nyugati irányra állt és közel párhuzamosan haladt a ''Graf Spee''vel úgy helyezkedve, hogy a még harcképes hátulsó lövegtornyát feléje tudja fordítani. Az erősen a jobb oldalára megdőlt nehézcirkálóba folyamatosan jutott be a víz, azonban még mindig teljes sebességgel volt képes haladni és az egyetlen megmaradt lövegtornyával folytatni a harcot. A ''Graf Spee'' továbbra is tűz alatt tartotta, de ekkortájt a sortüzei jelentősen túllőttek rajta.<ref>Waters 49. o.</ref>▼
▲
07:10-kor a könnyűcirkálók {{szám|16000|}} yardra ({{szám|14630|m}}) voltak a ''Graf Spee''től, ezért Harwood úgy döntött, hogy északnyugati irányból nyugatira vált és így gyorsan csökkenti a távolságot, még ha ez azzal is jár, hogy egy ideig a hátsó lövegtornyokat nem tudja bevetni. 07:16-kor a ''Graf Spee'' füstfüggöny takarásában élesen balra (délnek) kanyarodott, de négy perccel később északnyugati irányra állt és így a nehéztüzérségének mindkét lövegtornyát a könnyűcirkálókra irányozhatta. A nehéztüzérségének az ''Ajax''ra 10 km távolságból leadott sortüzei hamar háromszor is villába fogták a célpontot, de a 15 cm-es lövedékek a két könnyűcirkáló között és azokon túl landoltak rendszeresen. 07:20-kor a könnyűcirkálók északnak fordultak, így ezek is teljes sortüzeket lőhettek és brit megfigyelések szerint a ''Graf Spee'' közepén egy találat tüzet okozott. A britek úgy vélték, hogy a németek szándéka a délnek való kanyarodással az ''Exeter'' elpusztítása volt, amit szerintük a könnyűcirkálók fellépése akadályozott meg azzal, hogy a nehéz lövegeinek tüzét magukra vonták.<ref>Waters 49. o.</ref> A német beszámolók szerint Langsdorffnak nem volt ilyen szándéka.<ref>Lásd Függelékben német jelentéseket</ref> Parancsnokának sokszor kritizált döntésével kapcsolatban adjutánsa, Kurt Diggins így vázolta fel annak gondolkodási módját:
:''"Nem ment utána az Exeternek, mivel harcképtelenné vált, és miért kellene nekem [Langsdorffnak] egy hajót elsüllyesztenem, amelyen hat-, hétszáz ember veszítené az életét?"''<ref>''"Er hat der Exeter nicht nachgesetzt, weil sie kampfunfähig war, und", so kennt Adjutant Diggins seinen Kommandanten, "warum soll ich jetzt ein Schiff versenken, auf dem sechs-, siebenhundert Menschen ums Leben gekommen wären?"'' – {{cite web|url= https://www.zeit.de/zustimmung?url=https%3A%2F%2Fwww.zeit.de%2F2009%2F51%2FA-Graf-Spee%2Fseite-3|title= Der Untergang der "Graf Spee"|accessdate=2021-01-01}} (Zeit.de)</ref>
Az ütközetről belső értékelést készítő Herrmann von Fischel altengernagy tanulmányában megemlítette, hogy az egyik cirkáló parancsnokának észrevétele szerint Langsdorff az előírásoknak megfelelően járt el, mikor nem törekedett az ''Exeter'' megsemmisítésére, mivel
Harwood a ''Graf Spee'' közeledési kísérletéből úgy ítélte meg, hogy az ''Exeter'' helyett az ő divíziójával akar megküzdeni és ehhez tartani fogja az északnyugati irányt. Ezért 07:24-kor az ''Ajax''-szal jobbra (északkeletnek) fordult és négy torpedót lőtt ki {{szám|8000|m}} távolságból. A ''Graf Spee''ről a brit jelentés szerint láthatták a torpedók kilövését, mert a német hadihajó azonnal 130 fokkal balra fordult, azonban három perc múlva visszatért az északnyugati irányra.<ref>Waters 50. o.</ref>
A hajó közelében becsapódó lövedékek repeszei számos kisebb méretű lyukat ütöttek a hajótesten, többnyire a vízvonal felett illetve a felépítmény tornyán és tönkretették a fő távmérőt.
A német legénységből 36 fő esett el és 59 sebesült meg. Az egyik montevideói kórházba átszálltott súlyos sérültek közül később négyen szintén elhunytak.<ref>{{cite
'''A feltételezett gáztámadás'''<br />
Az uruguayi részről az ügyet vizsgáló (német származású) Walther Meerhoff professzor hezitált az egyértelmű diagnózis kiállításával. Ő így fogalmazott:
:
A német sajtóban megjelent vádakat a britek azonnal és határozottan tagadták. A ''Graf Spee'' vezető mérnöke, Karl Klepp korvettkapitány hamarosan megállapította, hogy az összes ilyen jellegű sérülést szerzett személy érintkezésbe került egy a tűzoltásra alkalmazott és eddig tengeri viszonyok között alig kipróbált vegyi anyaggal, az ardexinnel, amit a robbanások juttatak a levegőbe, miután az egyik csővezetékét egy találat eltörte. Az anyag nedvességgel érintkezve a sárgakeresztes gázéhoz hasonló maró sérüléseket okozott. Ennek a kiderülése után az ügyben titoktartást rendeltek el.<ref>{{cite web|url= https://www.zeit.de/zustimmung?url=https%3A%2F%2Fwww.zeit.de%2F2009%2F51%2FA-Graf-Spee%2Fseite-3|title= Der Untergang der "Graf Spee"|accessdate=2021-01-01}} (Zeit.de)</ref><ref>{{cite
== A „követés” ==
A ''Graf Spee'' 07:40 körüli meghátrálásuk után valóban nem próbálta fenntartani a harcérintkezést a britekkel feléjük kanyarodva, hanem tovább haladt 22 csomós sebességgel nyugati irányba, a La Plata felé. A németek ugyanis nem voltak tudatában az ''Exeter''t ért súlyos károknak és számítottak rá, hogy később még be fog csatlakozni a küzdelembe.
A harcban 08:00 után beálló szünet alatt Langsdorff felmérette a keletkezett károkat. Ebből arra jutottak, hogy a hajót ért találatok jórészt nem okoztak komoly károkat, viszont az Atlanti-óceánon való hosszabb portyázást együttesen nem tették lehetővé. Az olajtisztító berendezést ért sérülés a hajtóművek középtávú kiesésével járt, amihez járult még a víztisztító berendezést, az elektromos vezetékeket, a vízműveket, a hajókonyhát és a pékséget ért rongálódás. Akkor úgy találták, hogy mindezeket nem lehet fedélzeti eszközökkel kijavítani és ebben az állapotában a hajó nem volt már alkalmas az óceánon való hajózásra. Langsdorff úgy döntött, hogy egy semleges kikötőbe hajózik, ahol a nemzetközi egyezményeknek megfelelően lehetősége lesz a hajót ért károk kijavítására.<ref>{{cite
Szóba jöhető kikötőként – Montevideo és Buenos Aires mellett először felvetődött még a brazil [[Rio Grande do Sul]] és az argentin [[Puerto Belgrano]] kikötője. Előbbi azonban {{szám|326|tmf}} távolságra északi, utóbbi {{szám|415|tmf}} távolságra volt déli irányban. A vezető mérnök Klepp korvettkapitány, itt felhívta a figyelmet a hajó gépeinek korlátozott terhelhetőségére és a gépi alkatrészeken felfedezett repedésekre, valamint a szükös felhasználható (megtisztított) üzemanyagkészletre, amik miatt csak 17 csomós sebességgel haladhattak. A brazil város politikai okok miatt esett ki a lehetőségek közül, Puerto Belgrano pedig 24 órai útra lett volna. A két megmaradt lehetőség, [[Buenos Aires]] és [[Montevideo]] közül Langsdorff az utóbbi mellett döntött. Montevideo mellett a rövidebb távolságon kívül azért is döntöttek az argentin fővárossal szemben, mert Buenos Aires előtt a tölcsértorkolat mélysége alig haladta meg sok helyütt a hét métert és mivel a ''Graf Spee'' hűtővíz beszívó nyílásai a hajófenéken voltak, ez azzal a veszéllyel járt volna, hogy az iszapos víz beszívása miatt a hajó gépei tönkremennek. A ''Graf Spee'' navigációs tisztje, Wattenberg korvettkapitány a parancsnoka döntésére a következőképpen emlékezett vissza:
:'' „Mikor Langsdorff a hídra érkezett, megállapította, hogy a károkat saját eszközökkel nem lehet kijavítani és szükséges egy kikötő felkeresése ezek elvégzéséhez. El kellett dönteni, hogy Montevideo vagy Buenos Aires jöhet-e itt szóba. Ebben a pillanatban érkezett meg Ascher fregattkapitány, akit Langsdorff hivatott. Röviden beszéltem vele a térképszobában miután Langsdorff egy olyan kikötőbe való befutásra adott ki parancsot, ami egyikünknek sem nyerte el a tetszését. Az volt a benyomásunk, hogy Langsdorff épp úgy akar eljárni, mint a brit cirkálók, amik gyakran befutottak Rio de Janeiróba, Montevideóba vagy más kikötőkbe. Eddig Langsdorff olyan kiválóan vezette a hajót, hogy úgy gondoltuk, tudnia kell, mit tesz. Később megbántuk, hogy nem tartottuk vissza ettől a végzetes tévedéstől.”''<ref>{{cite web|url= https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/x-lagefeststellung-lagebeurteilung-entschluss/das-gefecht-der-verlauf-und-die-folgen/ |title=X. Lagefestsellung, Lagebeurteilung & Entschluss / Die Entschlussfassung |accessdate=2020-12-20}} (PanzerschiffAdmiralGrafSpee.de)</ref>
▲A harcban 08:00 után beálló szünet alatt Langsdorff felmérette a keletkezett károkat. Ebből arra jutottak, hogy a hajót ért találatok jórészt nem okoztak komoly károkat, viszont az Atlanti-óceánon való hosszabb portyázást együttesen nem tették lehetővé. Az olajtisztító berendezést ért sérülés a hajtóművek középtávú kiesésével járt, amihez járult még a víztisztító berendezést, az elektromos vezetékeket, a vízműveket, a hajókonyhát és a pékséget ért rongálódás. Akkor úgy találták, hogy mindezeket nem lehet fedélzeti eszközökkel kijavítani és ebben az állapotában a hajó nem volt már alkalmas az óceánon való hajózásra. Langsdorff úgy döntött, hogy egy semleges kikötőbe hajózik, ahol a nemzetközi egyezményeknek megfelelően lehetősége lesz a hajót ért károk kijavítására.<ref name="Das Gefecht"/>
09:12-kor az ''Ajax'' fedélzetére vette a hidroplánját, majd folytatta a követést
A ''Graf Spee'' sebességét túlbecsülő és ezért annál gyorsabban haladó ''Achilles'' {{szám|23000|}} yardra (kb. 21 km) került tőle, mire a német hajó irányt változtatva 10:05-kor két háromágyús sortüzet adott le rá. Az első nagyon rövid volt, de az annak leérkezése után korrigált második sortűz már közel csapódott be mellé. Az ''Achilles'' füstfelhőbe burkolózva, teljes sebességre kapcsolva tért ki és ezután tisztes távolságot tartva folytatta a követést.<ref>Harwood (43.)</ref>
A csatát éveken át előadták nagyméretű modellek segítségével a scarborough-i Peasolm Parkban a nyári szezon idején.<ref>{{cite web|title=Naval Warfare|website=Friends of Peasholm Park|url=http://www.peasholmpark.com/about/naval-warfare.html}}</ref>
A csata után
[[Új-Dél-Wales]] Nelson Bay nevű városának több közterét a csata részvevői után nevezték el, mint Montevideo Promenade, Achilles utca, Ajax sugárút, Harwood sugárút, Exeter út (utóbbi azóta más nevet kapott). Aucklandben, a Királyi Új-Zélandi Haditengerészet honi kikötőjében utcák viselik az Achilles, Ajax és Exeter neveket. A részvevők után a kadet hadtest egyes alakulatait is elnevezték.
December 14-ei G. Kdos. 195/39
A konvojt keresve, feltételezve, hogy azt egy cirkáló védelmezi. 12. 13-án pirkadatkor az "Exeter" került észlelésre a feltételezett angol hajózási útvonalon. A vele tartó járművek előbb rombolókként kerültek azonosításra, később azonban 2 Achilles-osztályú cirkálóként lettek megállapítva. Mivel három cirkáló lerázása kilátástalannak tűnt, támadás lett indítva még mielőtt az ellenség a csúcssebességének eléréséhez elegendő gőzt generált volna és saját hatásos lőtávolságán belülre került volna. Az ellenség megosztotta erőit, így legalább egy cirkálója folyamatosan lövetés nélkül maradt és megpróbálta csökkenteni a távolságot. Az "Exeter" elülső részét tisztán kivehető találat éri, mely a két elülső lövegtornyot elhallgattatja. Találat éri a híd felépítményét heves tüzeket okozva és súlyos találat éri látszólag a kazánberendezéseket, ami után az "Exeter" elfut. A tehermentesítésére a könnyűcirkálók teljes sebességgel közelítenek a "Graf Spee"-hez. A legkisebb harci távolság 76
A könnyűcirkálók nagyon gyorsan és jól lőttek. A védekezést megnehezíti a közepes tüzérség elülső lőszerraktárcsoportjának kiesése és a becsapódások kikerülésére tett saját irányváltások. Az egyik könnyűcirkáló hátsó lövegtornya elhallgattatva, ezenkívül egy további nehézgránát és két 10,5 cm-es gránát találata valószínű. A harmadik cirkáló látszólag sértetlen. Az "Exeter" elfutása után a könnyűcirkálók nagy távolságra helyezkednek ÉK-en és ÉNy-on. A tenger felé való áttörés e két cirkáló lerázásával nyilvánvalóan nem lehetséges.
*{{cite book |last= Donath|first= Rudolf|authorlink= |url= |title= ''Kameraden der Spee'' |others= |location= Goslar |publisher= |year=1990 |isbn= |oclc=}}
*{{cite book |last= Enrique|first= Dick|authorlink= |url= |title= ''In the Wake of the Graf Spee'' |others= |location= Billerica, Massachusetts |publisher= WIT Press |year=2014 |isbn=978-1-84564-932-6 |oclc=}}
*Hayes, James (producer & director), ''[
*Maier, Klaus; Rohde, Horst; Stegemann, Bernd; Umbreit, Hans. (1991) ''Germany and the Second World War: Germany's initial conquests in Europe''. Clarendon, Oxford. {{ISBN|0-19-822885-6}}
*{{Cite book|last=O'Hara|first=Vincent|title=The German fleet at war, 1939–1945|publisher=Naval Institute Press|year=2004|isbn=}}
| |||