„Budai Arborétum” változatai közötti eltérés

Az arborétum területén korábban [[szőlő]]k voltak, amiknek a nagy részét az 1800-as évek végén a [[filoxéra]]vész elpusztította. 1860. június 2-tól a [[Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet]] kezdte meg működését a Felső Kertben, melynek igazgatója dr. [[Entz Ferenc]] volt. Az intézmény 1881-ben állami tulajdonba került, neve Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet lett, s az évek során területeit tovább növelte, első ízben mintegy 4 [[kataszter hold]]dal. Az arborétum kialakítása [[Räde Károly]] főkertész irányítása alatt történt két ütemben, 1893 őszén és 1894 tavaszán. Räde volt az üvegházak tervezője is; az építési munkák minden mozzanatát felügyelte. A növényeket oktatási célból rendszertani besorolásuk alapján telepítették. A háromhektáros területen ezerféle fa és cserje, valamint 90 évelő növényfaj kapott otthont. A növényeket oktatási szempontból, rendszertani hovatartozásuk szerint csoportosították, ültették egymás mellé. Az 1920-as évek végén újabb háromnegyed hektárral bővült az arborétum területe. Az új rész terveit a kor neves építésze és kerttervezője, [[Rerrich Béla (műépítész)|Rerrich Béla]] készítette, a kivitelezést [[Magyar Gyula (botanikus)|Magyar Gyula]], a tanintézet dendrológus oktatója irányította. A kert növényvilága is gazdagodott: ekkoriban 1370 fa- és cserjefaj, változat, fajta található az arborétumban. A hely mikroklímája különösen a kényesebb fenyők és lomblevelű örökzöldek számára nem volt megfelelő, az 1950-es évekre a gyűjteményben már alig 800 [[taxon]] volt megtalálható. A [[második világháború]]ban [[Budapest ostroma]]kor a harctérré vált amit a kert élővilága is megsínylett. 1949-ben kezdődtek a háború utáni helyreállítási munkák az arborétumban [[Nádasi Mihály]] irányításával. Pótolták, illetve fokozatosan újakkal cserélték le az elpusztult vagy túl idős, sérült növényeket, közben új fajokkal is gazdagodott a kert. 1963-ban új öntözőberendezés épült, amely lehetővé tette igényesebb növények betelepítését is. Újjáépült és bővült a sziklakert, ezzel az évelő dísznövények száma is gyarapodott. A felső területrész 1969-ben átmenetileg mintegy fél hektárral csökkent, a Központi Kollégium és sportlétesítmények megépítése miatt. Az építkezés befejeztével a felvonulási területet újra dendrológiai gyűjteménnyé alakították.