„Arthur Rimbaud” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
15. sor:
 
== A költő élete ==
Anyja, Vitalie Cuif, Ardennes megyei kisbirtokosok ivadéka. Apja, Frédéric Rimbaud gyalogoskapitány, 1864-ben elhagyta családját. Arthur Charleville-ben járt iskolába, szellemi érettsége miatt tanárai engedélyezték, hogy egy osztályt átugorjon. 1869-ben csodálatba ejtette tanulótársait és tanárait [[latin nyelv]]ű verseivel. 1870-ben Rimbaud elküldte Théodore de Banville-nek az ''Élmény''-t, az ''Oféliá''t és a ''Napfény és hús''-t, reménykedve, hogy verseit nyomtatásban láthatja viszont, de lekéste a beküldési határidőt. Ellenben a „Charge”Charge című szatirikus hetilap ''Három csók'' címencímmel leközölte az ''Első estétesté''t.
 
A nyár közepén kitört a [[Porosz–francia háború|francia–porosz háború]], Arthur megszökött otthonról, jegyet váltott Mohonig, de csak [[Párizs]]ban szállt le, ezért letartóztatták, és börtönbe zárták. Levelet írt Izambard-nak, aki szabadlábra helyeztette. Újságírói ambíciókkal [[Belgium]] felé tartott, de csalatkoznia kellett, és hamarosan az édesanyja hazaparancsolta. Kóborlásai alatt nyolc verset írt. 1871 elején a charleville-i könyvtárban töltötte napjait, a francia szocialistákat, [[Pierre-Joseph Proudhon|Proudhon]]t, [[Gracchus Babeuf|Babeuf]]-öt, [[Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon|Saint-Simon]]t tanulmányozta, valamint [[okkultizmus|okkultista]] műveket olvasott. Olvasmányai megbotránkoztatták a könyvtárost, s ezért bosszúból megírta ''A kuksolók'' című versét.
 
[[1871]]. február 25-én Párizsba szökött, két hétig éhezve-fázva kóborolt a főváros utcáin, majd gyalogszerrel hazatért. Ezekben a hetekben írta a ''Kommunista alkotmánytervezet''et, ami sajnos, úgy tűnik, örökre elveszett. A tavasz folyamán elkészült a ''Esti imádság'' is.
 
Heves [[antiklerikalizmus]] támadt benne, gúnyolta a papokat, krétával a padokra írta: „Halál Istenre!” Május 13-án levelet intézett Izambard-hoz, május 15-én elküldte „A Látnok levelét” Demenynek. 1871 augusztusában egy ismerőse, Bretagne elküldte Arthur néhány versét [[Paul Verlaine|Verlaine]]-nek, aki ennyit írt vissza: „Jöjjön, kedves nagy lélek, hívjuk, várjuk!”.
 
A fiatal költő szeptember végére érkezett Párizsba, versei között magával vitte ''A részeg hajó''t is. Rimbaud kezdetben Verlaine apósánál lakott, Verlaine és felesége társaságában, később egy padláson béreltek szobát neki a Buci utcában. Rimbaud nagyon megkedvelte a művelt költőtársat, Verlaine viszont szerelmes lett a kamasz költőbe, ezért eltávolodott a feleségétől, szinte hidegen hagyta a fia születése. 1872-ben a Diáknegyed kávéházaiban töltötték napjaikat és éjszakáik egy részét, részt vettek a „Csúnya fickók” társaságának összejövetelein. Verlaine az ilyen alkalmakon megpróbálta rászoktatni Rimbaud-t az [[abszint]]ra, amit ő hígítás nélkül ivott, de barátja mindig rosszul lett tőle. Verlaine és felesége között egyre hevesebb jelenetek játszódtak, a „legdekadensebb dekadens” gyakran részegen tért haza, és egyszer ilyen állapotban súlyosan bántalmazta feleségét. Ezt az embert, aki a züllöttség legmélyebb szintjét súrolta, az ilyen esetek után mégis emésztő bűnbánat gyötörte.
29 ⟶ 30 sor:
-->
 
Márciusban Rimbaud visszatért Charleville-be, hogy megkönnyítse Verlaine kibékülését feleségével. Otthontartózkodása alatt nyolc verset írt, és [[Charles Baudelaire|Baudelaire]]: ''Kis költemények prózában'' című művének hatására [[prózavers]]-írással kísérletezett. Rimbaud – Verlaine sürgetésére – újra visszatért Párizsba. Július 7-én Belgiumba utaztak, mert Arthur látni akarta a tengert. Belgiumból [[London]]ba mentek. Itt megírta utolsó kötött formájú verseit, majd nekilátott a ''Színvázlatok''ban (Kardos László fordításának címe: Villanások) összegyűjtött prózaversek kidolgozásának.
 
<!--
36 ⟶ 37 sor:
Hamar beköszöntöttek az anyagi gondok, Rimbaud egyre komorabb és ingerlékenyebb lett. Ez a három hónap folyamatos viták és kibékülések időszaka volt. 1873 elején megkezdte az ''Egy évad a pokolban'' írását. Egyre inkább érezte, hogy mennyire terhes neki ez a kapcsolat: csak tanulni akart az idősebb költőtől, a barátja akart lenni, de Verlaine vágyait ez nem elégítette ki. Verlaine hirtelen elutazott, pénz nélkül hagyva barátját az angol fővárosban. Brüsszelből levelet intézett a feleségéhez, bocsánatát kérte, és a belga fővárosba hívta, de az nem válaszolt. Ekkor a költő megint Rimbaud felé fordult, aki a hívó levélre meg is érkezett, és közölte vele, hogy útjaik végérvényesen szétválnak. Verlaine ittas állapotban revolverrel fenyegetőzött, majd kétszer rálőtt Rimbaud-ra, aki csak a csuklóján sebesült meg. Mindez egy hotelszobában történt, Verlaine-t azonnal letartóztatták, pedig Rimbaud nem tett feljelentést. A belga bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte Verlaine-t, Rimbaud visszament Roche-ba, és befejezte az ''Egy évad a pokolban''t. Brüsszelben a szerző saját költségén kinyomtatta utolsó művét. És ezzel lezárult a 19 éves ifjú irodalmi pályafutása.
 
A következő két évben Rimbaud [[angol nyelv|angolul]], [[német nyelv|németül]], [[spanyol nyelv|spanyolul]], [[arab nyelv|arabul]], [[olasz nyelv|olaszul]], [[görög nyelv|újgörögül]] és [[holland nyelv|hollandul]] tanult, majd Németországba utazott. 1875 januárjában az immár hívő katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönből, aki felkereste Rimbaud-t [[Stuttgart]]ban. Megpróbálta meggyőzni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenről, a bűnbánatról és minden jóra fordul. A vita hamarosan verekedéssé fajult, és szó mi szó, Rimbaud alaposan helyben hagyta Verlaine-t.
 
== A kalandor élete ==