„Arthur Schnitzler” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
== Élete ==
Schnitzler apja ismert laringológus (gégész) orvosprofesszor volt és egyben az ''Internationale Klinische Rundschau'' (Nemzetközi Klinikai Körkép)
Apja halála után – 1893-ban – felmondott a klinikán, és megnyitotta saját rendelőjét, először a Burgring 1. szám alatt (I. ker., [[Belváros (Budapest)|Belváros]]), majd a Frankgasse 1. szám alatt (IX. ker., [[Alsergrund]]). 1895-ben posztumusz jelent meg az apja által hátrahagyott ''Klinischer Atlas der Laryngologie'' című mű, amelynek megírásában Schnitzler is közreműködött. 1890-től kezdve barátaival, [[Hugo von Hofmannsthal]]lal és [[Richard Beer-Hofmann]]-nal a Junges Wien ''([[Fiatal Bécs]])'' irodalmi csoportjának fő képviselői közé tartozott, akiknek a Griensteidl kávézó volt a kedvelt találkozóhelye. Schnitzler azonban szívesen látogatta a [[Kärtner Straße]] 61. szám alatti Leidinger éttermet is, és jól ismerte [[Sigmund Freud]]ot. Ő volt az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] társadalmának és annak századforduló körüli fejlődésének egyik legjelentősebb kritikusa.
39. sor:
1900-ban megjelent [[Sigmund Freud]] ''Traumdeutung'' című műve, [[Gustav Klimt]] megfestette ''A csók'' című képét illetve [[Karl Kraus]] elindította a ''Fackel'' című folyóiratát. Ekkor Schnitzler már negyven éve Bécsben lakott, orvos volt, letöltötte sorkatonai szolgálatát, doktorált, és többször beszélgetett Freuddal is. Ebben az évben jelent meg első műve ''Leutnant Gustl'' (Gustl hadnagy). Ezzel egy csapásra híres lett, de bíróság elé idézték, mert ''"Die Ehre und das Ansehen der österreich.-ung. Armee geschädigt und herabgesetzt [hat]." (Az osztrák-magyar hadsereg becsületét és hírét rontotta és rossz fényben tüntette fel.)'' Tiszti rangját 1901-ben ennek következtében elvesztette. Színpadi íróként szintén sikeres és vitatott volt. Az 1903-as ''Der Reigen'' (A körtánc)'' című művét a kritikák utóbb túlságosan [[pornográfia|pornografikusnak]] ítélték, pedig a könyv csak magánkiadásban jelent meg. A botrány azonban mégsem maradt el. A [[berlin]]i ősbemutatót megakadályozta a [[cenzúra]], majd Schnitzler betiltotta a további előadásokat. Az ezt követő időben fokozatosan elszigetelődött testi és lelki problémái miatt. Utolsó éveiben főként elbeszéléseket írt, amelyekben a századforduló körül élő egyén sorsát mutatta be pszichológiai szempontból.
Saját szerelmi életéről naplójában ezt olvashatjuk ''" Ich glaube den Frauen erst, wenn ich sie besessen [habe] und dann auch nur, dass ich sie besessen habe [...] Treue ist eine Fiktion
Általános és mindenre kiterjedő [[szkepticizmus]]áról mi sem tanúskodik jobban, mint a következő idézet ''"Ist Gott der Traum der Menscheit? Es wäre zu schön. Ist die Menscheit der Traum Gottes? Es wäre zu abscheulich." (Lehet, hogy Isten az emberiség álma? Csodálatos lenne. Vagy lehet, hogy az emberiség Isten álma? Ez undorító lenne.)'' Kiváló ismerője volt az emberek
Schnitzler ''Traumnovelle'' ''(Álmok éjszakája)'' című műve alapján készült [[Stanley Kubrick]] mozifilmje, az ''[[Eyes Wide Shut]]'' ''(Tágra zárt szemek)''. Schnitzler művei már jóval korábban felkeltették a filmipar érdeklődését. Elsőként a ''Liebelei'' ''(A flört)'' című színdarabját filmesítették meg 1914-ben, s a későbbiekben is híres filmművészek dolgozták fel újra és újra írásait (pl. Max Ophüls, ''Liebelei'' ''(A flört)'' (1933), ''Der Reigen'' ''(Körtánc)'' (1950).
|