„Budai Arborétum” változatai közötti eltérés

== Története ==

 

Az arborétum területén korábban [[szőlő]]k voltak, amiknek a nagy részét az 1800-as évek végén a [[filoxéra]]vész elpusztította. 1860. június 2-tól a [[Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet]] kezdte meg működését a Felső Kertben, melynek igazgatója [[Entz Ferenc]] volt. Az intézmény 1881-ben állami tulajdonba került, neve Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet lett, s az évek során területeit tovább növelte, első ízben mintegy 4 [[kataszter hold]]dal. Az arborétum kialakítása [[Räde Károly]] főkertész irányítása alatt történt két ütemben, 1893 őszén és 1894 tavaszán. Räde volt az [[üvegház]]ak tervezője is, az építési munkák minden mozzanatát felügyelte. A háromhektáros, [[tájképi kert|tájképi]] jellegűre alakított területen ezerféle [[fa]] és [[cserje]], valamint 90 [[évelő]] [[növény]]faj kapott otthont. A növényeket oktatási szempontból, [[rendszertan]]i besorolásuk szerint csoportosítva telepítették. Az 1920-as évek végén újabb háromnegyed hektárral bővült az arborétum területe. Az új rész terveit a kor neves építésze és kerttervezője, [[Rerrich Béla (műépítész)|Rerrich Béla]] készítette, a kivitelezést [[Magyar Gyula (botanikus)|Magyar Gyula]], a tanintézet dendrológus oktatója irányította. A kert növényvilága is gazdagodott: ekkoriban 1370 fa- és cserjefaj, változat, fajta található az arborétumban. A hely mikroklímája különösen a kényesebb fenyők és lomblevelű örökzöldek számára nem volt megfelelő, az 1950-es évekre a gyűjteményben már alig 800 [[taxon]] volt megtalálható. A [[második világháború]]ban [[Budapest ostroma]]kor a harctérré vált amit a kert élővilága is megsínylett. 1949-ben kezdődtek a háború utáni helyreállítási munkák az arborétumban [[Nádasi Mihály]] irányításával. Pótolták, illetve fokozatosan újakkal cserélték le az elpusztult vagy túl idős, sérült növényeket, közben új fajokkal is gazdagodott a kert. 1963-ban új öntözőberendezés épült, amely lehetővé tette igényesebb növények betelepítését is. Újjáépült és bővült a [[sziklakert]], ezzel az évelő [[dísznövény]]ek száma is gyarapodott. A felső területrész 1969-ben átmenetileg körülbelül fél hektárral csökkent, a Központi Kollégium és sportlétesítmények megépítése miatt. Az építkezés befejeztével a felvonulási területet újra dendrológiai gyűjteménnyé alakították. Az Alsó Kertet - ami eredetileg a tanintézet kertészeti telepe volt üvegházakkal és szabadföldi haszonnövények ültetvényeivel - csak a második világháborút követően, az 1950-es évektől [[Ormos Imre]] tervei alapján kezdték arborétummá alakítani. Az arborétum vezetését 1974-ben [[Schmidt Gábor]] vette át. Ezután a kert 1,5 hektárral, fásszárú növényanyaga 2011-ig mintegy 800 taxonnal, majd egy európai uniós pályázatnak köszönhetően további 300 taxonnal bővült. A Felső Kertben a 100 éves fennállás évfordulóján 100 [[nárcisz (növénynemzetség)|nárcisz]]- és 100 [[tulipán]]fajtát magába foglaló hagymásgyűjtemény létesült. 1994-ben megépült a trópusi-szubtrópusi gyűjteménynek helyet adó alsó üvegház, 1997-ben kialakításra került a kerti tó. Az alsó kert létesítése - korrigálva az eddigi telepítési rendszer hátrányát - már a növények igényeinek figyelembevételével történt úgy, hogy a hasonló fajok, fajták a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. Ezáltal tematikus gyűjtemények jöttek létre: így keletkezett például a mediterrán gyűjtemény, az árnyékkedvelő növények, a virágos díszfák, a lombszíneződéssel díszítő fajok, fajták gyűjteménye. Az arborétumban jelenleg közel 1960 féle díszfa, díszcserje, 240 fajta [[hagymagumó]]s virág és 300 féle egyéb évelő dísznövény található.

 

 

[[Kategória:Budapest XI. kerülete]]

[[Kategória:Budapest védett természeti értékei]]