„Pogányság” változatai közötti eltérés

* [[Hagyományos afrikai vallások]] .. -->

 

{{fő|Nemzetség (társadalmi csoport)}}

Az ókori európai társadalmak kialakulásánál a nagycsaládi, nemzetségi rendszert találjuk. A [[Család (szociológia)|család]] szerepe mindennél fontosabb volt, az [[állam]]ét messze megelőzte. Részletes írott forrásokkal a görög és római társadalmakról rendelkezünk, de a család más népeknél is ([[kelták]], [[germánok]], szlávok, [[magyarok]]) központi szerepet töltött be. Az ókori görög és római pogány társadalmak első módszeres tanulmányozása [[Numa Denis Fustel de Coulanges|Fustel de Coulanges]] nevéhez fűződik.<ref>La cité antique (13. kiad. 1892, magyarra ford. [[Bartal Antal]], a [[Magyar Tudományos Akadémia]] kiadása, Bp., 1883 [http://real-eod.mtak.hu/3071/ Magyar internetes változat])</ref> Úttörő munkáját, ahol kutatásában elsők között mutatta be a vallás (mint a családi és állami kultusz része) központi társadalmi szerepét, a marxista történetírás folyamán élesen bírálták.<ref>Csak pár példa, a későiek közül: M. I. Finley: The Ancient Economy, London, 1985; G. E. M. de Sainte Croix: The Class Struggle in the Ancient Greek World, Ithaca, NY, 1981</ref> Ezzel szemben az ókori történetíró [[Plutarkhosz]] szerint a vallás központi szerepet töltött be,<ref>“Nézzetek körül a világban, találtok városokat erődítések, írástudás, rendezett elüljáróság nélkül; találhattok népeket külön lakások, házak, városok, pénz, színház nélkül; de nem találtok népet az istenség ismerete és vallás nélkül. ''Contra Colotas'' n. 31</ref> amit [[Cicero]] is megerősít.<ref>"Sehol a világban nem találtok népet, mely annyira értelmetlen és műveletlen volna, hogy nem tudná, miszerint van Isten, jóllehet nem képes megmondani, minő a természete." ''De lege l.'' II. c. 8</ref> Hasonlóan egyetemes volt a lélek halhatatlanságába vetett hit is.<ref>Cicero: "Az összes népek egybehangzó véleményére támaszkodva hisszük, hogy a lélek túléli a testet." ''Tuscul.'' I.</ref><ref>Seneca: "Ha lélek halhatatlanságáról van szó, ennek nem csekély bizonyítéka a pokoltól megrettent vagy az istenek előtt térden könyörgő népeknek általános, egybehangzó hite." ''Lit.'' 117</ref><ref>Platón a lélek halhatatlanságáról: "Ez olyan igazság, melyet hinni kell, hacsak valaki eszét nem vesztette." ''De leg.'' XII.</ref>

A mai európai köztudatban a pogányságról alkotott kép a [[felvilágosodás]] és a [[francia forradalom]] korának nyomán alakult ki. [[Franciaország]]ban az [[enciklopédisták]] és [[Jean-Jacques Rousseau]] nyomán a francia forradalmárok az ókori pogányságot úgy ábrázolták, mint ahol a “szabadság volt az erény”, és ahol valamiféle szabad és világias ([[szekuláris]]) szellemiség uralkodott, ahol az embereket valamiféle egyetemes testvériség eszméje hatotta át “a közjó szolgálatában munkálkodva”.<ref>Siedentop 2015. 18. old.</ref> Ugyanezen irányvonalat művelte [[Anglia|Angliá]]ban [[Edward Gibbon]].<ref>Siedentop 2015. 18. old</ref>

 

 

Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy a görög-római pogány társadalmakat kevésbé hatotta át a vallás. Ezzel szemben e társadalmakat a vallás éppenséggel jobban áthatotta, az egyén életében mindenütt jelenlévő családi kultusz révén, melyet a tárgyalt korabeli törvények hűen tükröztek (családi tulajdon adásvételének tiltása, öröklés korlátozása). Ide kapcsolódik, hogy úgy az athéninak, mint a rómainak (= legfelvilágosodottabb pogány kultúrák) voltak “szerencsétlen napjai”; e napokon nem házasodtak, nem gyülekeztek és pereket sem tartottak.<ref>Siedentop 2015. 36.old</ref> A római hadjáratokat az égi jelek (madarak röpte, üstökös megjelenése, részleges vagy teljes [[napfogyatkozás]]), míg a spártai hadjáratokat a hold fázisai befolyásolták.<ref>Siedentop 2015. 36.old</ref>