„Posztkeynesiánus közgazdaságtan” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
fordítás sablon a szerző alapján + jegyzetek szakasz
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
A poszt-keynesi közgazdászok egyetértenek abban, hogy Keynes elméletét a két másik vezető keynesiánus iskola súlyosan félremagyarázza: a neo-keynesiánus közgazdaságtan, amely az 1950-es és 60-as években ortodox volt, és az új keynesiánus közgazdaságtan, amely a [[neoklasszikus közgazdaságtan]] különféle ágaival együtt az 1980-as évek óta meghatározó a főáramú [[Makroökonómia|makrogazdaságtanban]]. A poszt-keynesiánus közgazdaságtan a gazdaságelmélet újjáépítésére tett kísérletnek tekinthető Keynes elképzeléseinek és meglátásainak fényében. Egyes poszt-keynesiánusok progresszívabb nézetet vallottak, mint maga Keynes, nagyobb hangsúlyt fektetve a munkavállaló barát politikákra és az újraelosztásra. Robinson, Paul Davidson és Hyman Minsky hangsúlyozták a különböző típusú befektetések közötti gyakorlati különbségek gazdaságra gyakorolt hatásait, ellentétben, Keynes elvontabb nézeteivel.
 
A poszt-keynesi gazdaságtan elméleti alapja a hatékony kereslet elve, amely a keresletnek hosszú és rövid távon is fontos, így a versenyképes piacgazdaságnak nincs természetes vagy automatikus tendenciája a teljes foglalkoztatás felé. <ref>{{Harvnb|Arestis|1996}}</ref> A neoklasszikus hagyományban dolgozó új-keynesiánus közgazdászok nézeteivel ellentétben a poszt-keynesiánusok nem fogadják el, hogy a piaci teljes foglalkoztatás elmaradásának elméleti alapja a merev vagy ragadós ár vagy bér. A poszt-keynesiánusok elutasítják John Hicks [[IS-LM modell|IS – LM modelljét]]jét, amely nagyon fontos a neo-keynesi gazdaságban, mert szerintük a banki hitelezés miatt a pénzteremtés endogén és nem exogén. <ref>{{Cite journal|author=Palley|first=Thomas|date=2008-01-01|title=Macroeconomics without the LM: A Post-Keynesian Perspective|url=https://scholarworks.umass.edu/peri_workingpapers/175|journal=PERI Working Papers}}</ref>
 
A poszt-keynesiánus közgazdaságtan<ref>For a general introduction see {{Harvnb|Holt|2001}}</ref> hozzájárulása az aggregát foglalkoztatás elméletén túl kiterjedt a jövedelemelosztás, a növekedés, a kereskedelem és a fejlődés elméleteire is, amelyekben a pénzigény kulcsszerepet játszik, míg a neoklasszikus közgazdaságtanban ezeket a technológia erői határozzák meg, a preferenciák és az adottságok. A monetáris elmélet területén a poszt-keynesiánus közgazdászok az elsők között hangsúlyozták, hogy a pénzkínálat reagál a banki hitel iránti keresletre,<ref>{{Harvnb|Kaldor|1980}}</ref> így a [[központi bank]] nem tudja ellenőrizni a pénz mennyiségét, csak a kamatlábat tudja kezelni a monetáris tartalékok mennyiségének menedzselésén keresztül.