[[Fájl:Long-wire-right-hand-rule.svg|bélyegkép|A [[Jobbkéz-szabály (elektrodinamika)|jobbkéz-szabály]] megjelenése a mágneses mező irányának meghatározásánál]]
Az Oersted-kísérlet kellékei egy áramforrás, egy mágnestű és egy egyenes [[Elektromos vezetés|vezető]]. A vezetőre nagy áramerősségű áramot, általában 30-100 [[AmperElektromos áram|Ampertáramot]] kapcsolnak rá, ennek hatására a a vezető alá szerelthelyezett mágnestű elfordul, tehát az elektromos áram [[Mágneses mező|mágneses mezőt]] hoz létre . Hogyha megváltoztatjuk az áram áramlásának irányát vagy erősségét, az elfordulás is más irányú vagy mértékű lesz, nagyon nagy árammenyiségárammennyiség esetén a mutató csaknem függőlegesmerőleges lesz a vezetőre. Abban azEzen esetben, ha a vezetőt észak-déli irányba állítjuk be, így a mágnestű pontosan a [[Föld]] mágneses terének és az áram mágneses terének eredőjének, vektoraik[[Vektor|vektori]] összegének irányába áll be. Mivel a kísérlet során sokszor nagy erősségű áramot használunkhasználnak a látványosabb hatás kedvéért (akár 30-100 [[Amper|Ampert]]), gyakran előfordul a vezetőként szolgáló vezeték felforrósodása, esetleg füstölése.<ref>{{Cite web |title=Kísérleti fizika 2.{{!}}Digitális Tankönyvtár |url=https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0064_02_kiserleti_fizika_2/ar01s05.html |work=regi.tankonyvtar.hu |accessdate=2021-01-13 |language=hu}}</ref>
== Oersted törvényei ==
23. sor:
== Története ==
A [[Koppenhágai Egyetem]] professzora, [[Hans Christian Ørsted]] 1820-ban jegyezte le először a mágneses tű elhajlását elektromosság hatására. A történet szerint a tudós egyetemi előadása közben véletlenül túl közel helyezett egymáshoz egy áramforrást és egy iránytűt, majd meglepődve tapasztalta a hirtelen kilengést.<ref>{{Cite web |title=Hans Christian Oersted {{!}} Fizika - 8. évfolyam {{!}} Sulinet Tudásbázis |url=http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/fizika/fizika-8-evfolyam/magnesseg/hans-christian-oersted |work=tudasbazis.sulinet.hu |accessdate=2021-01-13}}</ref> Ezt követően [[Jean-Baptiste Biot]] és [[Félix Savart]] [[Franciák|francia]] fizikusok folytattak további kutatásokat az elektromágnesesség témakörében, munkásságuk eredményeként dolgozták ki a [[Biot–Savart-törvény|Biot–Savart-törvényt]]. A kölcsönhatás eleinte nagyon nehezen volt kimutatható, hogy elősegítsék a mutató jobban látható és mérhető kilengését, eleinte növelték a felhasznált árammenyiségetárammennyiséget, majd [[Johann Schweigger]] német fizikus felfedezte, hogy a vezető meghosszabbításával és feltekercselésével már kisebb elektromos árammenyiségárammennyiség hatására is a megfelelő hatás érhető el.<ref>{{Cite web |title=Áram mágneses tere, Oersted kísérlet - Fizipedia |url=https://fizipedia.bme.hu/index.php/%C3%81ram_m%C3%A1gneses_tere,_Oersted_k%C3%ADs%C3%A9rlet |work=fizipedia.bme.hu |accessdate=2021-01-13}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://metal.elte.hu/aft.elte.hu/Munkatarsak/illy/fizbiol/2017tavasz/fizikatortenet-eas_8.pdf |title=ELTE: Elektromágnesség: Oersted, Ampere |accessdate=2021-01-13}}</ref>
