„Grósz Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Miniszterelnökként: + források |
|||
48. sor:
[[1987]] júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be a [[személyi jövedelemadó]]t. [[Grósz-kormány|Kormányának]] tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például [[Csehák Judit]] (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter), [[Medgyessy Péter]] (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).
[[Kép:Kádár and Grósz 1986.jpg|balra|bélyegkép|265px|[[Kádár János (politikus)|Kádár János]] és Grósz [[1986]]-ban]]
Az 1988. májusi pártértekezleten az MSZMP reformszárnya nyert teret, amely a „kibontakozási programot” bizonyos társadalmi lazulások árán akarta megvalósítani. A piacosítást és decentralizálást tűzte ki célul, mivel az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan teljesítményével indult. Ennek eredményeképp [[Kádár János (politikus)|Kádár Jánost]] májusban a reformisták leváltották, az MSZMP főtitkárjának Grószt választották meg. Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 novemberében ellenforradalmi veszélyről beszélt, és fehérterrort vizionált, amikor az ellenzéki politika (az [[Ellenzéki Kerekasztal|EKA]]) szóba került.<ref>[
Novemberben már lemondásra kényszerült, [[Németh Miklós (politikus)|Németh Miklós]]nak adta át a miniszterelnöki posztot. 1989 januárjában [[Pozsgay Imre]] [[népfelkelés (mozgalom)|népfelkelés]]ről beszélt, és az éppen Svájcban tartózkodó Grósz január 30-án leszögezte, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 1956-os események jellegét, azt csak az MSZMP KB teheti meg. Meglepetésére február 11-én az MSZMP KB is megállapította, hogy „népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, az ellenforradalomba torkollott”. Ezzel azonban a merev Grószt végleg le lehetett írni a politikában.
| |||