A hernyótalpas szállítójármű feladata először a [[Mobil indítóállvány (Cape Canaveral)|Mobil indítóállvány]] és a rászerelt [[Saturn rakétacsalád|Saturn rakéták]] elszállítása volt, napjainkbankésőbb pedig az [[Space Shuttle|STS–rendszer]] eljuttatását végzivégezte az összeszerelő csarnokból az indítóállásig. A szállítási folyamat mind a két űrhajógenerációnál a VAB-csarnokban kezdődikkezdődött. A VAB-csarnokban egy több hétig tartó folyamatban a Saturn rakétát majd az STS-t egy hatalmas – középen a [[rakéta]] lángcsóvájának helyet adó lyukkal bíró -– négyzetes platformra szerelték (a Saturnnak további integráns része volt a támkarokat, ellátóvezetékeket és liftet magába foglaló torony, az STS-nek nem). A szerelés készre jelentését követően következett a szállítójármű igénybevétele: a hatalmas traktor begördült a csarnokba és precízen a platform alá parkolt. A pontos beállást követően a [[lánctalp]]-zsámolyok [[hidraulika|hidraulikus]] emelői segítségével megemelték a szállítójármű alvázának hasmagasságát, azaz mintegy a hátára vette a traktor a platformot és a rá szerelt rakétát. Ezt követően következett a szállítási szakasz, amikor a VAB és az LC-39 közötti kb. 6 kilométeres távolságot kellett megtenni. Legvégül a traktor felkapaszkodott az indítóállás betonteknőjének lejtőjén – gondosan ügyelve a szintezésre, a rakomány pontosan függőlegesen tartására –. Mikor a később indítóasztalként szolgáló platform a helyére került az indítóállásban, a traktor leeresztette a hidraulikáját, kigördült az indítóasztal alól és arrébb parkolt, hogy egy esetleges (általában [[Trópusi ciklon|hurrikán]]veszély miatt elrendelt) visszaszállítás esetén rendelkezésre álljon.
