„Szántó Tivadar” változatai közötti eltérés

'''Szántó Tivadar''', született ''SmilovitzTheodor Jehuda Löb'' ''Schmulowitz''<ref>másképp: Smulowitz</ref> ([[Bécs]], [[1877]]. [[június 3.]]<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-8BKY-QFK?i=165&cc=2028320&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQGJT-MDKX |title=Születési bejegyzése a bécsi izraelita hitközség születési akv. 1356/1877. folyószáma alatt |accessdate=2021-01-19}}</ref> – [[Budapest]], [[1934]]. [[január 7.]])<ref>{{Cite web |url=https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1934_01/?query=%22Sz%C3%A1nt%C3%B3%20Tivadar%22&pg=130&layout=s |title=Szántó Tivadar meghalt (1934. január 9.) Pesti Napló, 85. évfolyam, 5. szám, 15. oldal |accessdate=2020-03-20}}</ref> magyar zongoraművész, zeneszerző.

ApjaAbraham rabbiSchmulowitz voltkántor és Anna Feldman fia. Tanulmányait Bécsben, majd 1893-tól a budapesti [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]] végezte: zeneszerzésben [[Koessler János]], zongorában [[Chován Kálmán]] oktatásában részesült. 1898 és 1902 között Berlinben [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Ferruccino Busoninál]] képezte magát. Több sikeres németországi és angliai hangversenykörút után, 1905-ben Párizsban, majd 1914-ben Genfben telepedett le. Az első világháború után a francia zene népszerűsítéséért a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|francia Becsületrend lovagja]] kitüntetésben részesült. 1922-ben hazatért Budapestre. Az 1920-as évek végén ismét külföldre távozott, és csak élete végén tért vissza a magyar fővárosba. Világszerte ünnepelt zongoraművész volt, aki főként kortárs francia (Debussy, Ravel), angol (Delius) és magyar (Bartók, Kodály) szerzők műveinek interpretációjával tűnt ki. 1934-ben svédországi turnéján agyvérzést kapott, majd nem sokkal hazaérkezése után a Korányi Kórházban elhunyt.

* ''A magyar muzsika könyve''. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.