„Kenessey Béla (lelkész)” változatai közötti eltérés

Kenessey Albert és Perlaky Ida fia. Tanulmányait [[Budapest]]en végezte; 1877-ben az egyetem bölcseleti karára, 1879-ben a teológiai akadémiára iratkozott be. Az 1881–82. tanévet az [[Utrechti Egyetem]]en töltötte. Miután Budapesten papi vizsgáit letette, egy ideig segédlelkész és teológiai magántanár, 1884 őszén rendkívüli s 1886-ban rendes tanár lett a bibliai tudományok tanszékén és felszenteltetett. 1885. november 14-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette Vágfalvi Ilonát, Vágfalvi László és Dorner Kornélia leányát.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS64-JKCJ?i=154&cat=269140 A Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 294/1885. folyószám.]</ref> 1891-ben a [[dunamelléki református egyházkerület]] aljegyzőjévé, 1892-ben az országos közalapi bizottság előadóvá választotta. 1889-től 1895-ig a [[Magyar Protestáns Irodalmi Társaság]]nak pénztárnoka s titkára volt, utóbb választmányi tagja. 1895-től a [[kolozsvár]]i teológiai akadémia igazgatója s 1896-ban az [[erdélyi református egyházkerület]] közgyűlése az igazgatótanács tagjává választotta. Tagja volt a református egyetemes tanügyi bizottságnak is. 1899-ben Kolozsváron lett főjegyző, 1901-ben konventi tag, 1908 elején pedig az erdélyi egyházkerület püspökévé nevezték ki. A [[Genfi Egyetem]] 1909-ben teológiai díszdoktorrá avatta.<ref>[http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/2008/1440017868.pdf Kenessey Béla – Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. Könyvtár]</ref> 1918. január 8-án életének 60. évében hunyt el, január 12-én helyezték örök nyugalomra.