Nagyváradon született, ahol édesapja szíjgyártómester volt. A gymnasiumigimnáziumi hat osztályt az ottani református, a 7. és 8. osztályt a római katolikus gymnasiumbangimnáziumban végezte el. 1854 októberében Debrecenbe[[Debrecen]]be ment a hittani pályára; négy évi teológiai tanulmány után még öt évet töltött a kollégiumban mint esküdt felügyelő, elemi tanító; contra, később senior. Ez idő alatt az angol és francia nyelveket tanulta, 1863. augusztus 21-én indult Párizsba, ahol a Sorbonne előadásait 10 hónapig hallgatta és bejárt a College de Franceba is. 1864. augusztus 12-én Londonba költözött át, ahol félévet töltött és Oxfordot[[Oxford]]ot is meglátogatta. 1865. március 1-jén Edinboroughba ment, ahol 6 hónapig volt. Ezt követően [[Utrecht]], [[Oppenheim]], [[Heidelberg]], Bazel[[Bázel]], [[Genf]], Milano[[Milánó]] és [[Velence (Olaszország)|Velencén]] át 1865. szeptember 17-én Debrecenbe érkezett, ahová az egyháztörténelem ideiglenes tanárául hívták meg. Egy év után megválasztották a negyedik egyháztörténeti tanszékre és azóta ott működött, és több alkalommal viselte a debreceni kollegiumkollégium igazgató-tanári tisztét. Mint a magyar református egyház egyik követe, 1877-ben jelen volt az egyetemes presbiteri szövetkezet nagy gyűlésén Edinboroughban és ott beszédet tartott. 1888-ban jelen volt az egyetemes presbiteri nagygyűlésen Londonban[[London]]ban és tanulmányutat tett Párisba[[Párizs]]ba.
