„Beszédhelyzet” változatai közötti eltérés

A '''beszédhelyzet''' vagy másképpen '''szituációs kontextus''' egy viszonyállapot, amelyben a kommunikáció résztvevői információt kapnak egymás társadalmi jellemzőiről, motivációiról, cselekvéseiről. A ''ki'', ''kinek'', ''mikor'', ''hol'' kérdések segítségével írhatjuk le azokat a kommunikációs körülményeket, amelyek együttesen alkotják a beszédhelyzetet. Ezek az ismeretek és tényezők alapvetően meghatározzák a [[megnyilatkozás (nyelvészet)|megnyilatkozások]] értelmezési lehetőségeit, és hozzájárulnak a nyelvi [[kommunikáció]] szövegének értelmén kívül annak formájához is.

 

A beszédhelyzet statikus rendszerben a beszélő és a hallgató kapcsolatát írja le: a beszélőnek a nyelvi közléssel valamilyen célja van, és ennek mentén valamilyen hatást próbál elérni a hallgatóban. Korábban a nyelvészetben általánosan elfogadott volt az a tény, hogy a beszélő által elérni kívánt célnak nyelvileg leírható [[propozicionális]] tartalma van (vagyis a nyelvi megnyilatkozásról eldönthető, hogy igaz vagy hamis). Ezt viszont [[John Searle]] [[beszédaktus-elmélet]]e pontosította azzal, hogy egyes megnyilatkozások nemcsak propozicionális tartalmukkal, de puszta cselekvésértékükkel is hatnak a befogadóra. A beszédaktusmodellben azonban a beszédhelyzet nem játszik jelentős szerepet, mert nem befolyásolja a beszéddel végrehajtott cselekvést.

 

# A szövegek létrehozása és megértése

 

A beszédhelyzetben jelentős szerepük van a személyközi viszonyoknak, például hogy ki a megnyilatkozó, kinek szól a megnyilatkozás, a két résztvevőknek milyen a kapcsolata és az egymáshoz képest elfoglalt társadalmi és kulturális helyzete.

 

A kommunikációban részt vevő felek szociokulturális helyzete és helyzeteikből eredő viszonyok is lényegesek a beszédhelyzet szempontjából. Ezzel összefüggésben a társadalmi szerep szintén fontos jellemző, de nem tekinthető állandónak, mert eltérő kommunikációs helyzetek, eltérő alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat eredményezhetnek. Például ugyanaz a személy különböző interakciókban lehet feleség, anya, főnök, munkatárs, gyermek.

 

A beszédhelyzetben fontos szerepe van annak, hogy a megnyilatkozás létrehozása és befogadása mikor és hol történik, mi jellemzi a résztvevők térbeli és időbeli helyzetét.

 

A tér- és időbeli tartomány nemcsak fizikai, de kommunikációs és társadalmi értelemben is közege a beszédnek. A beszédhelyzet tér- és időkontinuumban kijelölt tartomány, ezzel kölcsönhatásban kapja meg a helyét minden viszony, cselekvés és szöveg. Elsőre úgy tűnhet, hogy a beszélők helyezkednek bele cselekvéseikkel a térbe és az időbe, de valójában a cselekvések, az észlelések, a viszonyok, a megértések és az értelmezések hozzák létre az összetett tér-idő tartományt. A tér- és időbeli tartományt a beszédpartnerek által létrehozott szöveg valamilyen módon mindig reprezentálja és a szövegvilág részévé teszi.

 

* Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

* Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.