„Névmagyarosítás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Előzmények==
Magyarországon a török kiűzését követően, a hatalmas elnéptelenedett területekre, nagyarányú betelepítés, bevándorlás indult meg a környező és a távolabbi országokból is. Ennek eredményeképpen a magyar etnikum a 18. század végére az összes nem-magyar – „allogén”{{jegyzet*|Ezt a kifejezést javasolja Karády Viktor és Kozma István a „nemzeti kisebbségek”, „nem magyarok”, „idegen ajkúak” kifejezések helyett, amelyek mind, különböző okokból, pontatlanok lehetnek.}} – etnikumú lakossal szemben kisebbségbe került és becslések szerint az ország nyolc milliós lakosságának már csak mintegy 40%-át tette ki, szemben a Hunyadiak korával, amikor a négy milliónyi lakos 80%-a magyar etnikumú lehetett. Ennek megfelelően a magyarországi személynévállomány is tovább töltődött idegen vagy idegen hangzású nevekkel.{{refhely|Karády-Kozma|20. o.}}
 
A családnév azonban ekkoriban sem volt feltétlen bizonyítéka az illető személy és család etnikai hovatartozásának. Idegen eredetű szavak is válhattak magyar családnevekké, és viszont, nem magyarok is kaphattak magyar környezetben magyar vezetékneveket. Ennek a középkorban alig tulajdonítottak jelentőséget: a rendi társadalomban az [[anyanyelv]] és az [[etnikum]] társadalmi fontossága háttérbe szorult a rendi státus, a vagyonosság, a törzsökösség (helybenlakás), a rokoni vagy szövetségesi hálózat ereje és a felekezeti hovatartozás mögött is.{{refhely|Karády-Kozma|19. o.}}