„Grósz–Ceaușescu-találkozó” változatai közötti eltérés

Bár a korábbi tapasztalatok alapján a Ceaușescuval folytatott tárgyalások haszontalanok voltak, mert a román fél nem tartotta magát a megállapodásokhoz, mégis fontos volt a mélyponton lévő viszony rendezése. Magyarország és Románia is szocialista ország volt és a Varsói Szerződés tagja, tehát katonai szövetségesek is. Magyarország azonban 1956 óta szovjet katonai megszállás alatt volt: szovjet [[Déli Hadseregcsoport]] 100 000 katonája állomásozott az ország területén. Magyarországra szovjet nyomás is nehezedett a viszony rendezésére ([[Nyikolaj Rizskov]], a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke július 7-én, a KGST prágai értekezletén így nyilatkozott: „A problémát a két ország kell megoldja, és álláspontunk szerint meg kell oldaniuk. A helyzet nem normális.”), így mikor Ceaușescu ultimátumszerű meghívása megérkezett, arra nehéz lett volna nemet mondani: Augusztus 25-én, csütörtökön, a külpolitikai kérdések szovjet szóvivője így nyilatkozott: „A helységek modernizálására vonatkozó román terveket mi a magyar-román kapcsolatok problémájának tekintjük. Reméljük, hogy tárgyalásokra kerül sor a két ország között, és hogy ezek a tárgyalások mindkét fél számára elfogadható eredményre vezetnek.” S különös módon aznap a román fél magas szintű találkozót javasolt a hétvégére. Ez a diplomáciában szokatlanul rövid, ultimátum szerű határidő, aminek halasztását a magyar fél nyugodtan kérhette volna.