„Rocketdyne H–1” változatai közötti eltérés

a
a (→‎SA–9 (AS–103): eliras jav.)
a (→‎SA–7 (AS–102): magyarítás)
{{bővebben|SA–7}}
 
Az SA–7 (vagy új jelölése szerint az AS–102) az előző repülés megismétlése volt, apróbb, inkább az űrhajót érintő módosításokkal. Az űrszerelvény ismét egy mérőeszközökkel megpakolt, de működésképtelen makettet kapott BP–15 jelzéssel, amelynek például az egyik manőverező hajtóműcsomagja helyére olyan érzékelőket illesztettek, amely a hőmérsékletet és a rezgéseket mérte. Továbbá a mentőrakéta helyére első ízben működőképes egységet szereltek, hogy vizsgálhassák annak nagy magasságbeli működését is. Harmadik fő változtatásként a repülést irányító IUegység programozható számítógépet kapott az elődökkel ellentétben, amikor ez az egység egy előre programozott repülési programot futtatott, míg az új már a repülés közbeni paraméterek ismeretében maga végezte el a szükséges korrekciókat.
 
A repülésnek a startja sikerült a legmozgalmasabbra. Az eredeti start előtt egy kisebb repedést fedeztek fel a 6-os számú hajtóműben, majd úgy döntöttek, hogy mind a nyolc hajtóművet visszaküldik a gyártóhoz felülvizsgálatra. Ez mintegy két hetes csúszást eredményezett, amelyet még tovább csúsztatott a Cleo és Dora [[hurrikán]] átvonulása. A startra így [[1964]]. [[szeptember 18.|szeptember 18]]-án, 11:22:43-kor (16:22:43 UTC) került sor. A repülés nagyon nyugalmas és tervszerű volt. Az első fokozat 147,7 másodpercig gyorsított, majd következett egy mintaszerű fokozatleválás és kicsivel a második fokozat beindítását követően a mentőrakéta is levált. 621,1 másodperces rakétaműködést követően a BP–15 212,66x226,50 kilométeres ellipszis pályára állt. 59 keringést követően az űrhajó visszatért a légkörbe és elégett, a roncsdarabjai pedig az [[Indiai-óceán]]ba hullottak.