„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés

1 726 bájt hozzáadva ,  3 hónappal ezelőtt
javítás
(kiegészítés)
(javítás)
[[1861]]. március 4-én ''A honfoglalók'' c. drámáját adták elő a [[Nemzeti Színház]]ban, 1862. ápr. 7-én pedig ''Országgyűlési beszéd'' című 3 felvonásos vígjátékának volt a bemutatója ugyanott. Ezen időtájban szavalta a nyilvánosság előtt [[Petőfi Sándor]] és [[Vörösmarty Mihály]] költeményeit; ezután: ''Hiába beszélnek'' c. regényét közölte Huszár Imre a Nefelejtsben 1860-ban Batthyányiné Eiluj Nixarpa névvel.
 
Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor (1863. febr. 3., a ''Gyertyatartó'' és a ''Fél az örömtől'' egyfelvonásosokban) a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi állását otthagyó színésznőt.{{refhely|Barna 1934}}
 
[[1863]]-ban [[Párizs]]ba utazott Molnárral, és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Rossz körülmények közé került, vagyontalan és beteg volt. Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosahoz, egy spanyol lovastiszthez. Párizsban élt férjével a francia arisztokrávia körében, itt is jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. Izabella spanyol királynő párizsi emigrációjának udvartartásába került udvarhölgyként, szép fizetéssel. Férje halála után Spanyolországba költözött, s 1913. május 24-én jelent meg a halálhíre egy hetilapban, tehát 16-23-a között hunyt el.{{refhely|Vári 2020}}
 
==Szabadkőműves pályafutása==
Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosahoz, egy spanyol lovastiszthez. Párizsban élt férjével a francia arisztokrávia körében, itt is jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. Izabella spanyol királynő párizsi emigrációjának udvartartásába került udvarhölgyként, szép fizetéssel. Férje halála után Spanyolországba költözött, s 1913. május 24-én jelent meg a halálhíre egy hetilapban, tehát 16-23-a között hunyt el.
Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel [[Hadik-Barkóczy család|Hadik-Barkóczy Ilona]] után és két évvel [[w:fr:Maria Deraismes|Maria Deraismes]] előtt 1880-ban Madridban felvették a Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége)lett szabadkőműves páholyba.{{refhely|Vári 2020}}{{refhely|Vári 2021}}
 
1880. június 14-én Madridban vették fel a Spanyol Nemzeti Nagyoriens 15. számú, Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) nevű szabadkőműves páholyába. Nyilván problémát jelentett a kereső neme, mert a felvételhez maga a nagymester adta meg az engedélyt. Az iniciáción a házigazda Fraternidad Iberica páholy tagjain kívül számos vendég szabadkőműves vett részt, ezek listája szabadkőműves neveikkel fennmaradt. Júlia magának a Buda szabadkőműves nevet választotta. Ezt követően még néhány nőt felvettek, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. A Chaîne d'Union francia szabadkőműves lap részletesen beszámolt az esetről. A lap később is visszatért az avatás szabályosságára a házaspár párizsi nyilatkozata alapján, ugyanis Júlia férje is páholytag volt. Majd Júlia 1880-ban megjelent regényét is figyelmébe ajánlotta a testvéreknek a szabadkőműves újság.
Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel [[Hadik-Barkóczy család|Hadik-Barkóczy Ilona]] után és két évvel [[w:fr:Maria Deraismes|Maria Deraismes]] előtt 1880-ban Madridban felvették a Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) szabadkőműves páholyba.{{refhely|Vári 2020}}{{refhely|Vári 2021}}
 
A felvétel jegyzőkönyvében szerepel Seoane nagymester elismerése Apraxin Júliának a francia hadsereg számára nyújtott szolgálatairól. Molnár György, Apraxin Júlia színész kollégája és kedvese visszaemlékezéseiben azt írta, hogy „a Párizsból kiadott, nagyobbára ő általa szervezett egyik tábori vöröskereszt egylet lévén a karlista háborút végig élte” Ez lehetett tehát az a szolgálat, amelyet az Izabella királynő pártján álló spanyol szabadkőművesek oly nagyra értékeltek. Nem tudjuk, hogy a grófnő a felvételén kívül máskor is látogatta volna páholyának munkáit. Az viszont ismert, hogy még néhány nő felvétele után a nők felavatását abbahagyták, s inkább egy adopciós páholyt hoztak létre 1892-ben a nők részére.{{refhely|Vári 2020}}{{refhely|Vári 2021}}
== Munkái ==
 
== Munkái ==
# On a beau dire. Paris, 1860. (Eiluj Nixarpa álnévvel.) ''Az Amazon-on 2014-től reprintként [https://www.amazon.fr/gp/product/B00JVEEI4K/ref=olp_product_details?ie=UTF8&me= megrendelhető]'', ''Online [http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k5734654c olvasható:]''
# Ilona. Regény 2 kötet. Ford. Ágai Adolf. Pest, 1861. (Eiluj Nixarpa álnévvel. Ism. Divatcsarnok. Eredetije Párisban jelent meg 1860-ban Eiluj Nixarpa névvel.)