„Czabán Samu” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
→‎Élete: Helyesírás
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
47. sor:
Czabán Samu [[1878]]-ban látta meg a napvilágot a [[Rozsnyó|rozsnyói]] csizmadia kisiparos fiaként. [[1897]]-ben kapott tanítói oklevelet [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]en, majd megkapta első (segédtanítói) állását az [[Albertirsa|albertirsai]] nemzetiségi iskolában. Ezután több helyen is tanított ([[Miava]]: [[1902]]–[[1906]], [[Klopódia]]: [[1906]]–[[1911]], [[Nagyszénás]]: [[1911]]–[[1914]]). [[1912]]-ben lett az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke, ezt követően pedig a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] tagjai sorába lépett, ahol a felekezeti és községi iskolák államosítását követelte. Rebellis gondolataihoz először [[Nagyszénás]]on talált segítő partnereket, azonban egy [[sztrájk]] miatt [[1914]]-ben izgatás vádjával ottani állásából elbocsátották, ezután óradíjasként működött [[Budapest]]en.
{{idézet2|''Ez az ítélet nem csak nekem szól, hanem az igazi népkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nem csak a tanítói mozgalmakban vettem részt, hanem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásembereknek is, azoknak, akik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak.|<small> Czabán elbocsátásáról írt cikkéből (1914.)</small> }}
Miután kitört az [[őszirózsás forradalom|1918-as októberi polgári demokratikus forradalom]], a Közoktatásügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. A központi intéző bizottságnak tagja. A tizedik ülésen, [[1919]]. [[június 23]]-án felszólalt és javaslatot tett a [[Vörös Hadsereg]] és a közellátás ügyében. Itt arról beszélt, hogy a vidéki elvtársak minden nélkülözhető élelmiszert a központnak, [[Budapest]]nek, valamint a Vörös Hadsereg rendelkezésére bocsássák. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] (Kommün) alatt elnöke volt a [[budapest]]i [[III. kerület]]i (Pacsirtamező-u. 22b.utca 22/b) munkástanácsnak, tagja a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]]nak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása idején börtönbe került, majd [[1921]]-ben a [[Felvidék]]re, ([[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]]) menekítették, ahol [[Beregszász]]on ([[Kárpátalja]]) telepedett le. A [[Csehszlovák Kommunista Párt]] munkájának aktív résztvevője volt. [[1933]]-ban ''Új Korszak'' címmel [[kommunista]] szellemű tanügyi lapot indított. Ennek főmunkatársa [[Ilku Pál]] lett. Szerkesztette továbbá a ''Jó Barátom Kis könyvtára'' című gyermeklapot Samu bácsi álnéven. [[1938]]-ban újfent elbocsátották állásából, nyugdíjazták. A [[Kárpátalja]] visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el [[1942]]-ben, cellájában.
 
==Emlékezete==