„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a elírás
kiegészítés a hazasságairól
34. sor:
Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor (1863. febr. 3., a ''Gyertyatartó'' és a ''Fél az örömtől'' egyfelvonásosokban) a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi állását otthagyó színésznőt.{{refhely|Apraxin 1863}}{{refhely|Barna 1934}}
 
[[1863]]-ban [[Párizs]]ba utazott Molnárral, és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Rossz körülmények közé került, vagyontalan és beteg volt. Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosahoz{{refhely|Vári 2020| és |Vári 2021|: Júlia először 1867-ben házasodott össze Lorenzóval egy párizsi orosz ortodox templomban, aztán 1876-ban Kolozsváron, áttérve az unitárius hitre, majd Batthányi Arthur 1883-ban bekövetkezett halála után 1884-ben Párizsban is hűséget esküdtek egymásnak római katolikus szertartás szerint.}}, egy spanyol lovastiszthez. Párizsban élt férjével a francia arisztokrácia körében, itt is jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. Izabella spanyol királynő párizsi emigrációjának udvartartásába került udvarhölgyként, szép fizetéssel. Férje halála után Spanyolországba költözött, s 1913. május 24-én jelent meg a halálhíre egy hetilapban, tehát 16–23-a között hunyt el.{{refhely|Vári 2020}}
 
== Szabadkőműves pályafutása ==