„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés

Félreértések javításának visszajavítása
a
(Félreértések javításának visszajavítása)
 
== Élete ==
Apraxin Júliát a [[Bécs]]ben élő orosz házaspár – [[Alexandr Petrovics Aprakszin|Alexandr Petrovics Apraxin gróf]]{{wd|Q21088455}} és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova – gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án. ApjaApraxin gróf Bécsben szolgálatot teljesítő orosz diplomata, anyja a híres Bezobrazov{{wd|Q4080967}} család tagja volt.{{refhely|Kovács 2013}} A házaspár 1837-ben visszatért [[Oroszország]]ba. Szülei válása után anyja 1841-ben férjhez ment Esterházy József grófhoz{{jegyzet*|A válást és a házasságot ugyan a [[Szentpétervár|pétervári]] érsekség engedélyezte, de a katolikus egyház szerint ez nem volt érvényes; ezért Apraxin gróf halála után 1845-ben [[Cseklész]]en katolikus szertartás szerint újra összeházasodtak.}}, akivel már 1828 óta szoros kapcsolatban volt, s aki saját lányának tartotta Júliát és akinek a birtokán, a [[Pozsony]] melletti [[Cseklész]]en éltek.{{jegyzet*|Cseklészen készültek festmények is Júliáról: azAz Apraxin-gyerekeket (Júliát és Demetert) [[Ferdinand Georg Waldmüller|Georg Waldmüller]], édesanyjukat és a kis Júliát pedig [[Anton Einsle]] festette le együtt.}}{{refhely|Vári 2020}} Júlia gondos nevelésben részesült, az akkori idők nőknek szánt ismereteinél jóval többet sajátított el – mind családja jóvoltából, mind saját érdeklődéséből fakadóan. Nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, s még asszonykorában is foglalkozott jogi és történelmi ismeretek szerzésével – magántanára [[Toldy Ferenc]] volt – s [[Lenhossék József]] professzor anatómiai előadásain is részt vett. Már gyermekkorában érdeklődött a színészet és irodalom iránt, nyolcévesen műkedvelő előadásban szerepelt és verseket is írt.{{refhely|Barna 1934}}
 
[[1849]]. október 15-én házasságot kötött [[Batthyány Artúr]] gróffal.{{jegyzet*|Öt gyermekük született: Ilona (1850), Katalin (1852), Artúr (1854), Georgina (1854) és Tasziló (1858).}} A gróf [[Batthyány család|a kiterjedt család]] [[Bécsi udvar|udvarhoz]] hű ágához tartozott, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején egy [[A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben|császári ezredben]] szolgált. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig élték a felsőbb körök gondtalan életét. Estélyekkel, táncmulatságokkal, maszkabálokkal és kikocsizásokkal foglalták el magukat napról napra. 1850-ben a farsangi bálok szenvedélyes táncosa [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]], a fiatal császár, a keringőhöz Apraxin grófnőt választotta partneréül. Az egyik álarcosbált 1852-ben rendezték a császári udvarban az átutazó [[II. Miklós orosz cár|Miklós]] és [[Mihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|Mihály orosz nagyhercegek]] tiszteletére, és a résztvevőket művészi színes litográfiák örökítették meg.{{refhely|Vári 2020}}
Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor (1863. február 3., a ''Gyertyatartó'' és a ''Fél az örömtől'' egyfelvonásosokban) a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi pozícióját otthagyó színésznőt.{{refhely|Apraxin 1863}}{{refhely|Barna 1934}}
 
[[1863]]-ban [[Párizs]]ba utazott Molnárral, és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Rossz körülmények közé került, vagyontalan és beteg volt. Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert, és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosához,{{refhely|Vári 2020| és |Vári 2021|: Júlia először 1867-ben házasodott össze EspinosávalLorenzóval egy párizsi [[Orosz ortodox egyház|orosz ortodox]] templomban, aztán 1876-ban [[Kolozsvár]]on, áttérve az [[Unitarianizmus|unitárius hitre]], majd Batthányi Artúr 1883-ban bekövetkezett halála után 1884-ben Párizsban harmadszor is hűséget esküdtek egymásnak [[Római katolikus egyház|római katolikus]] szertartás szerint.}} egy [[spanyolok|spanyol]] lovastiszthez. Párizsban éltek a francia arisztokrácia körében, ahol szintén jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. [[II. Izabella spanyol királynő|Izabella spanyol királynő]] párizsi emigrációjának udvartartásába került udvarhölgyként, szép fizetéssel. Férje halála után [[Spanyolország]]ba költözött, s 1913. május 24-én jelent meg a halálhíre egy hetilapban, tehát 16–23-a között hunyt el.{{refhely|Vári 2020}}
 
Napjainkban egyes szerzők női arszlánnak, dandynek{{refhely|Mátay 2009}} vagy éppen celebnek{{refhely|Zádori 2010}} próbálják beállítani. Ezekkel a típusokkal ellentétben Apraxin Júlia mindig mindent komolyan vett, teljes energiáját mozgósította szép és nemes céljai elérése érdekében, tanult, küzdött, rangját és vagyonát is feláldozta – ha arra volt szükség –, bár elszántsága valószínűleg nagyobb volt, mint a tehetsége.{{refhely|Vári 2020}}
Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel [[Hadik-Barkóczy család|Hadik-Barkóczy Ilona]] után és két évvel [[Maria Deraismes]]{{wd|Q449513}} előtt lett szabadkőműves.
 
1880. június 14-én Madridban vették fel a Spanyol Nemzeti Nagyoriens 15. számú, Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) nevű szabadkőműves páholyába. Nyilván problémát jelentett a felvételt kérő neme, mert maga a nagymester adta meg az engedélyt ehhez. Az iniciáción a házigazda Fraternidad Iberica páholy tagjain kívül számos vendég-szabadkőműves vett részt, akik listája szabadkőműves neveikkel fennmaradt. Júlia magának a ''Buda'' szabadkőműves nevet választotta. Ezt követően még néhány nőt felvettek, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. A ''Chaîne d'Union'' francia szabadkőműves lap részletesen beszámolt az esetről, és visszatért az avatás szabályosságára a házaspár párizsi nyilatkozata alapján (Júlia férje, EspinosaLorenzo is páholytag volt). A szabadkőműves lap Júlia 1880-ban megjelent regényét is figyelmébe ajánlotta a testvéreknek.
 
A felvétel jegyzőkönyvében szerepel ''Seoane'' nagymester elismerése Apraxin Júliának a francia hadsereg számára nyújtott szolgálatairól. Molnár György, Apraxin Júlia színész kollégája és kedvese visszaemlékezéseiben azt írta, hogy „a Párizsból kiadott, nagyobbára ő általa szervezett egyik tábori vöröskereszt egylet lévén a [[karlista háború]]t{{wd|Q957532}} végig élte”. Ez lehetett tehát az a szolgálat, amelyet az Izabella királynő pártján álló spanyol szabadkőművesek oly nagyra értékeltek. Nem tudjuk, hogy a grófnő a felvételén kívül máskor is látogatta volna páholyának munkáit. Az viszont ismert, hogy még néhány nő felvétele után a nők felavatását abbahagyták, s inkább egy adopciós páholyt{{jegyzet*|Adopciós páholy: férfi szabadkőművesek felügyelete alatt működő, nők számára létrhozott szabadkőműves páholy.}} hoztak létre 1892-ben a nők részére.{{refhely|Vári 2020}}{{refhely|Vári 2021}}