„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  3 hónappal ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
(Az apaság kérdése)
a
Júlia már édesanyja bécsi otthonában központi alakja volt a társasági összejöveteleknek (regényírással is kísérletezett), és kedvelt személyisége lett a bécsiek körében. Így nem véletlen, hogy [[Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)|ifjabb Johann Strauss]] 1853-ban neki ajánlotta egyik polkáját, a Tanzi Bäri<ref>Kottája: {{cite web |url= https://musopen.org/de/music/9829-tanzi-bari-polka-op134/ |title= Strauss Jr Tanzi-Bäri-Polka, Op.134 |publisher= Musopen |accessdate= 2021-01-28}}, zenéje: {{Youtube|a4JhoCyJkDk|Tanzi-Bäri Polka op. 134 - Johann Strauss II}}</ref> (Táncoló medve) címűt, arra célozva, hogy Júlia úgy megtáncoltatja a férfiakat, ahogy a medvetáncoltató a medvéjét.{{refhely|Vári 2020}} 1860-ban férjével átköltöztek [[Pest (történelmi település)|Pestre]] egy Nádor utcai palotába. Nagy házat tartottak fenn, Júlia irodalmi szalonjában maga köré gyűjtötte a kor hírességeit, [[Prielle Kornélia]], [[Hollósy Kornélia]], [[Bulyovszkyné Szilágyi Lilla|Bulyovszky Lilla]], [[Kánya Emília]], [[Liszt Ferenc]], [[Reményi Ede (hegedűművész)|Reményi Ede]], sőt [[Jókai Mór]] is gyakori vendég volt itt. Az arisztokrácia részéről Waldstein János gróf, [[Szapáry Gyula]] – később miniszterelnök –, Vécsey József báró, [[Széchenyi Béla]] és természetesen a Batthyány család tagjai voltak vendégei. Először itt élte ki szereplési vágyait, ahogy barátnője, [[Kánya Emília]] írta: "''Aztán … Júliára került a sor. Deklamált. A terem közepére állt, kiegyenesítette szép termetét, végignézett a hallgatóságán, és csengő, erős hangon, kissé idegen hangzású kiejtéssel, recitálta Petőfi hangzatos költeményeit: Ha férfi vagy, légy férfi ,/ S ne hitvány gyönge báb… Melegséggel, de túlzott erővel szavalt, és meglepetve néztem fel reá, annyi tűz, annyi szent hevület csengett végig szép, de szerintem kissé színpadias előadásán''".{{refhely|Barna 1934}} Nagy tisztelője volt [[Eötvös József (író)|báró Eötvös Józsefnek]], [[Széchenyi István|Széchenyi Istvánt]] többször is meglátogatta a [[döbling]]i elmegyógyintézetben. Széchenyi őt barátságosan fogadta, férjét viszont semmirekellőnek tartotta.{{refhely|Vári 2020}}
 
Férje elhanyagolta, elhidegültek egymástól és egyik rajongójával, Vécsey báróval folytatott viszonya során 1861-ben elköltözött a Nádor utcából, és hamarosan elváltak.{{jegyzet*|Öt gyermekük született: Ilona (1850), Katalin (1852), Artúr (1854), Georgina (1854) és Tasziló (1858). Válásuk után a gyermekeket édesanyja (akkor már Helène Esterházy) nevelte, aki megszakította kapcsolatát Júliával, és nem endedteengedte neki látni őket.{{refhely|Kovács 2013}}}} Vécsey aztán házassági ígérete elől megszökött egy balerinával. A szerelmi dráma után néhány héttel [[Molnár György (színművész)|Molnár György]], a [[Budai Népszínház]] igazgatójának lett társa, akivel szorosan együttműködött annak színháza érdekében. Pénzügyileg támogatta (1862. júliusában 2000 forintot adományozott a színház részére), darabokat írt nekik és fel is lépett a színházban, Budai Júlia néven. Írásaiban és fellépéseiben központi elem volt a hazafiság, a magyarsághoz való tartozás kihangsúlyozása, az összefogásra felhívás. Színpadi és prózai történetei romantikus, valószínűtlen fordulatokban bővelkedő írások voltak.{{refhely|Barna 1934}} [[Jókai Mór]] róla formázta az ''Egy ember, aki mindent tud'' című regényében Fantissát, a franciául író grófnőt, akinek regényét szeretője fordítja magyarra, de elszökik előle, amikor a grófnő férjétől elválva szabad lesz.{{refhely|Jókai 1874}}
 
[[1861]]. március 4-én ''A honfoglalók'' című drámáját adták elő a [[Pesti Magyar Színház#A Pesti Magyar és Nemzeti Színház|Nemzeti Színházban]], 1862. április 7-én pedig ''Országgyűlési beszéd'' című 3 felvonásos vígjátékának volt a bemutatója ugyanott. Ekkoriban szavalta a nyilvánosság előtt [[Petőfi Sándor]] és [[Vörösmarty Mihály]] költeményeit. ''Hiába beszélnek'' c. regényét közölte Huszár Imre a ''Nefelejts''ben 1860-ban Batthyányiné Eiluj Nixarpa névvel, illetve más lapokban is megjelentek írásai (''Divatcsarnok'', 1861; ''Délibáb'', 1861).