„Romániai falurombolás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Észak-Amerika: + információk
54. sor:
 
===Észak-Amerika===
Románia 1975 óta élvezte a ''most favored nation'' kiváltságos kereskedelmi státuszt az Egyesült Államokban, aminek feltétele a [[Jackson–Vanik-kiegészítés]] értelmében az engedékeny emigrációs politika, lényegében a [[Alija |zsidók kivándorlásának]] engedélyezése volt. A státuszt évenként felülvizsgálatra került, és bár egyre több kifogás merült fel az emberi jogok kezelésével kapcsolatban (például már 1985-ben értesülhettek – [[Robert Gillette]], a sajtóból[[Los Angeles Times]] moszkvai tudósítójának cikkéből – a falurombolásról,<ref>[https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1985-12-17-mn-30002-story.html Robert Gillette: Ceausescu Getting Rid of Inefficient Small Villages (Los Angeles Times, 1985. december 17.)]</ref> majd a nemzetiségek sanyarú helyzetéről<ref>[https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1986-11-09-mn-24445-story.html Jackson Diehl: Trouble in Transylvania: Romania Assailed for Treatment of Minorities (Los Angeles Times 1986. november 9.)]</ref>), és olykor sürgették a státusz megvonását,<ref name="TWP1985sep">[https://www.washingtonpost.com/archive/politics/1985/09/05/do-romania-no-favors/12e97bf6-f6f8-4b41-b5f4-af6277412b02/ George F. Will: Do Romania No Favors (The Washington Post, 1985. szeptember 5.)]</ref> azt Románia mégis évről-évre ismét megkapta. Washingtonban volt egy igen erős lobby, amely Románia MFN státuszának megtartását támogatta, hiába érkeztek aggasztó hírek az ottani emberi jogi helyzetről és a rezsim valódi viszonyáról a Szovjetunióhoz; emiatt 1985-ben le is mondott [[David Funderburk]], az USA bukaresti nagykövete.<ref name="TWP1985sep" />
 
1988. február 1-jén látogatást tett Romániában [[John C. Whitehead]], az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese (''Deputy Secretary of State''). Whitehead a találkozó után kifejezte, hogy a három órás megbeszélés során meg akarta értetni Ceaușescuval, hogy az Egyesült Államoknak mennyire fontosak az emberi jogok és a személyes szabadság. Erre Ceaușescu lényegében azt felelte, hogy ne avatkozzanak a belügyekbe. Mivel Románia megunta az emberi jogok miatti nyaggatást, és érzékelte, hogy jó eséllyel nem fogják megújítani Románia ''most favored nation'' státuszát, Ceaușescu mintegy megelőzésképpen 1988. július 2-i hatállyal „felmondta” a számára amúgy igen kedvező státuszt.<ref>[https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1988-02-27-mn-12129-story.html Romania Renounces Its Special Trade Benefits From U.S. (Los Angeles Times, 1988. február 27.)]</ref><ref>[https://www.washingtonpost.com/archive/politics/1988/02/27/romania-renounces-most-favored-nation-status/d4461402-73f6-478a-b42a-4e19644c829a/ Romania Renounces Most-Favored-Nation Status (The Washington Post, 1987. február 27.)]</ref><ref>[https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1988-03-09-mn-727-story.html Charles T. Powers: 23 Years of Ceausescu: Romania - Tight Rule of a ‘Deity’ (Los Angeles Times, 1988. március 9.)]</ref>