„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés

belső hivatkozások
(belső hivatkozások)
{{Katona infobox}}
[[Kép:|kép=Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|Puchner tábornok [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján]]]]
|képaláírás=[[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján]]
Báró '''Puchner Antal Szaniszló''' (''Anton Stanislaus Freiherr von Puchner'', [[Selmecbánya]], [[1779]]. [[november 11.]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) magyar[[felvidék]]i nemzetiségűszületésű császári-királyi lovassági tábornok (''kaiserlich-königliche General der Kavallerie''), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a [[Lombard–Velencei Királyság]] részét képező Velence tartomány tartomány kormányzója.
 
== Életpályája ==
[[Pozsony]]ban végezett jogi[[jog]]i tanulmányoktanulmányai után állt katonai szolgálatba. 1799 és 1801 között [[rendfokozat|hadnagyként]] a nemesi [[testőrség]] tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban., Azutánmajd [[Olaszország történelme|Itáliában]] szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től császári-királyi vezérőrnagyi (''k.k. Generalmajor'') rangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a [[pápai állam]]ot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től császári-királyi altábornagyként (''k.k. Feldmarschallleutnant'') a bécsi [[Udvari Haditanács]]nál szolgált, majd 1846-ban az erdélyi főhadparancsnokság (''Generalkommando'') főhadparancsnokává nevezték ki. E minőségében [[1848]]. [[május 29.|május 29-én]] ő nyitotta meg az utolsó [[erdélyi országgyűlés]]t, amely kimondta a Magyarországgal[[Magyarország]]gal való [[Unió (Erdéllyel)|uniót]].
 
A [[Batthyány-kormány]] megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként [[október 18.|október 18-án]] nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek[[országgyűlés]]nek, és ostromállapotot hirdetett ki. [[Nagyszeben]]i főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, melyekaminek következtében december közepéig – [[Háromszék]] kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.
 
Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem [[Nagyszeben]] ellen indított [[január 21.|január 21-ei]] támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-i]] [[Piski csata|piski ütközetütközetben]]ben végül Bem csapatai győztek, és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.
 
Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, merta Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául [[március 13.|március 13-án]] császári-királyi lovassági tábornokká (''k.k. General der Kavallerie'') léptették elő, és megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] parancsnoki keresztjét. [[1849]] októberében az [[Osztrák Császárság]] egyik koronatartományát képező Lombard-VelenceiLombard–Velencei Királyság (''Königreich Lombardo-Venetien'') Velence tartományának kormányzója lett, de rövidesen, [[1850]]. [[július 22.|július 22-én]] lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. [[Bikal]]i birtokán temették el.
<gallery>
Császári zászló.jpg|A '''Császári-Királyi Hadsereg''' csapatzászlaja (''k.k. Truppenfahne'') az 1800-as évek derekán
== Források ==
* ''Magyarország hadtörténete két kötetben'' (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, {{ISBN|9633263379}}
* Hermann Róbert: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Zrínyi Kiadó, 2004, {{ISBN|9633273676}}
* [[Révai nagy lexikona]]
* {{pim|84175}}
53 143

szerkesztés