„Split” változatai közötti eltérés

A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A [[9. század]]ban elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a [[10. század]]ban kezdték el építeni a bencés rendhez tartozó monostort, amelyet a vértanú [[Szent István (vértanú)|Szent István]] tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. Split városa [[1105]]-ben magyar uralom alá került, amikor [[Kálmán magyar király|Kálmán]] király hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül diplomáciai úton megegyezett a várossal. Split elfogadta a magyar uralmat, az uralkodó esküt tett a város előtti gyűlésen Split szabadságainak a megtartásáról, majd pedig a város polgárai esküdtek hűséget a magyar uralkodónak. Ezt követően Kálmán ünnepélyes bevonulást (adventus) tartott Splitben, amelyekhez hasonlóra került sor más [[Dalmát Királyság (1069–1433)|dalmáciai]] városokban az 1105. évi hadjárat során.<ref name=":0">[https://www.academia.edu/12560070/Hungarian_Royal_and_Princely_Entries_in_the_Dalmatian_Towns_During_the_%C3%81rp%C3%A1dian_Era_-_Az_%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1zi_kir%C3%A1lyok_%C3%A9s_hercegek_%C3%BCnnep%C3%A9lyes_bevonul%C3%A1sai_a_dalm%C3%A1ciai_v%C3%A1rosokba Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba. In: Micae Mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest, 2015.]</ref> kölcsönös eskütételt követőebevonultkövetően bevonult a városba. Könyves Kálmán halálát követően, [[1116]]-ban [[Velencei Köztársaság|Velence]] foglalta el a várost. [[1124]]-ben [[II. István magyar király|II. István]] rövid időre ismét elfoglalta, de [[1125]]-ben újra Velencéé lett, egészen [[1136]]-ig, amikor [[II. Béla magyar király|II. Béla]] hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. [[1167]]-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, [[1180]]-ban [[III. Béla magyar király|III. Béla]] magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket.<ref>Makk Ferenc: The Árpáds and the Comneni. Political relations between Hungary and Byzantium in 12th century. Budapest, 2015.</ref> 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, [[Bernardus (olasz író)|Perugiai Bernát]] lett. Itt szállt tengerre [[1217]]-ben [[Szentföld]]re menvén [[II. András magyar király|II. András]] király. Ide menekült [[1242]]-ben [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai, Katalin és Margit.<ref name=":0" /> Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára. Ez a város volt [[Dalmát Királyság (1069–1433)|Dalmácia]] egyházi központja, a magyar királyok számára pedig fontos volt, hogy a város egyházi és világi életében is vezető szerepet betöltő érsek magyar származású, vagy a magyar királyhoz közel álló személy legyen. 1113 és 1294 között néhány kivételtől ez meg is valósult. Ezeknek a magyar kötődésű érsekeknek sorát [[Manasses]] nyitotta (1113-1116), őt követte [[Gaudius]] (1136-1158), [[Absalom]] (1159–1161), [[Petrus Lombardus|Lombardiai Péter]] (1161-1166), [[Kán nembeli Péter]] (1185-1190), Péter korábbi pannonhalmi apát (1191-1196), Perugiai Bernát (1200–1217), [[Guncel]] (1219-1242), [[István választott érsek és zágrábi püspök]] (1242–1243), [[Csák nembeli Ugrin]] (1244-1248), [[Rogerius mester|Rogerius]] (1249–1266), [[Buzád nembeli István spalatói érsek|Buzád nembeli János]] (1266–1294).<ref>[https://www.academia.edu/7232913/_Qui_erat_gratiosus_aput_eum_A_spliti_ersekek_szerepe_az_Arpadok_kiralysagaban._Qui_erat_gratious_aput_eum_The_Role_of_the_Archbishops_of_Split_in_the_Kingdom_of_Hungary_1113-1248_ Gál Judit: "Qui erat gratiosus aput eum" A spliti érsekek szerepe az Árpádok királyságában. In: Magister historiae. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. Budapest 2014.]</ref>