Wikipédia

„Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
frissít - helgolandi csata
1. sor:
{{kép|Battle of the Falkland IslandsBundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-47, 1914 (retouched)_Kleiner_Kreuzer_SMS_Ariadne_im_Gefecht.jpg|méret=250px|szöveg=AAz falklandiAriadne cirkáló harcban csata<br>(William LionelWilly WyllieStöwer festménye)}}
Az '''első helgolandi csata''' Helgoland közelében 1917-ben egy másik, kisebb jelentőségű tengeri ütközet is zajlott ([[Helgolandi csata (1917)|második helgolandi csata]]), mely miatt utólag az 1914-est összecsapást "első helgolandi csatának’’ nevezik. A rajtaütésszerűen megtervezett hadműveletben a britek jelentős túlerővel támadtak rá járőröző rombolókra és a segítségükre siető könnyűcirkálókra a német partoknál, [[Helgoland]] szigetének közelében és három könnyűcirkáló valamint egy romboló elsüllyesztésével jelentős veszteségeket okoztak nekik.
A '''falklandi csata''' avagy '''falkland-szigeteki csata''' az [[első világháború]] elején, [[1914]]. [[December 8.|december&nbsp;8-án]] lezajlott tengeri ütközet volt az Atlanti-óceán délnyugati részén lévő [[Falkland-szigetek]] közelében egy német és egy brit hajóraj között. A csatában a jelentős túlerőben lévő, [[Doveton Sturdee]] altengernagy vezette brit hajóraj győzelmet aratott [[Maximilian von Spee]] altengernagy [[Kelet-ázsiai Hajóraj]]a felett az öt német cirkálóból négyet elsüllyesztve.
 
A britek a háború első hónapjának végén a tengeralattjáróikkal megfigyelesei alapján kielemezték a [[Német-öböl]]ben őrjáratozó német hajók mozgását és könnyű erők bevetésével rajtaütést terveztek ellenük abban a reményben, hogy nagy számű járőrhajót meg tudnak majd semmisíteni. A hadműveletet Reginald Tyrwhitt komodor ''(commodore)'' könnyűcirkálóinak és rombolóinak valamint Roger Keyes kapitány ''(captain)'' tengeralattjáróinak kellett végrehajtania. A tervekben a részt vevő hadihajók számát többször módosították. [[John Jellicoe]] tengernagynak, a brit flotta főerőit kitevő ''Grand&nbsp;Fleet'' parancsnokának közbenjárására utólag William Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálóját és [[David Beatty]] altengernagy előzőleg kijelölt két csatacirkálója mellett három további csatacirkálóját küldték még távoli biztosításuk megerősítésére. A terv szerint két rombolóflottillának élükön az ''Arethusa'' és a ''Fearless'' könnyűcirkálókkal északi irányból kellett áttörnie a német járőrhajók vonalait, elsüllyesztve minden útjukba kerülő hadihajót, majd Helgoland közelébe érve nyugati irányra állva kellett felgöngyölíteniük hátulról az itteni járőröket, elvágva már őket a helgolandi támaszpontjuktól. A flottillákat kis távolságból kellett követnie Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálójának és szükség esetén támogatást nyújtani a rombolóknak. A csatacirkálók északnyugatra, a páncélos cirkálók nyugatra, nagyobb távolságra helyezkedtek.
A britek a november 1-ei [[Coronel-foki csata|coronel-foki csatában]] elszenvedett vereséget követően jelentős erősítést küldtek a brazil partokhoz visszarendelt dél-amerikai haderejük megerősítésére a német páncélos cirkálóknál jóval nagyobb sebességgel, páncélzattal és tűzerővel rendelkező két [[csatacirkáló]], az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] és az [[HMS Inflexible (csatacirkáló)|''Inflexible'']] révén, hogy felkutathassák és elpusztíthassák a győzedelmes németeket azok feltételezett tartózkodási helyén a chilei partoknál. Út közben szénvételezéshez a Falkland-szigeteken lévő [[Stanley (Falkland-szigetek)|Port&nbsp;Stanley]]-ben álltak meg. A Németországba visszatérni igyekvő Spee gróf öt cirkálójával ([[SMS Scharnhorst|''Scharnhorst'']] és [[SMS Gneisenau|''Gneisenau'']] páncélos cirkálók valamint [[SMS Nürnberg (1906)|''Nürnberg'']], [[SMS Leipzig (1905)|''Leipzig'']], [[SMS Dresden (1907)|''Dresden'']] könnyűcirkálók) és három szénszállítójával a britek érkezése utáni napon, december&nbsp;8-án rajtaütést tervezett végrehajtani Port Stanley-n, de a kikötőben észlelt nagy számú ellenséges hadihajót észlelve elállt a szándékától és keleti irányba hajózott el. A brit hajóraj – melyhez két csatacirkáló, három páncélos cirkáló, két könnyűcirkáló és egy segédcirkáló tartozott – kifutott a németek üldözésére. A gyorsabb és erősebb csatacirkálók elől, melyek jelenlétére nem számítottak, azonban a németek nem tudtak elmenekülni, amihez hozzájárult a térségben szokatlanul jó időjárás is ezen a napon. Spee ezt tapasztalva a könnyűcirkálóknak utasítást adott az elszakadásra, így ő maga után vonhatta a csatacirkálókat.
 
A csata elején a nagy köd miatti korlátolt látási viszonyok közepette a brit rombolóflottillák sikeresen meglepték az őrjáratozó német rombolókat, melyek Helgoland irányába menekültek. Az üldözés közben a briteknek sikerült két rombolót megrongálniuk és a második védelmi vonalhoz érkezve megrongáltak egy aknaszedő hajót is, de nagyobb károktól a Helgoland mellett készenlétben álló két német könnyűcirkáló – a [[SMS Stettin|''Stettin'']] és a [[SMS Frauenlob|''Frauenlob'']] – rendkívül pontos tüzükkel visszaszorították a nagy túlerőben lévő támadókat és ezzel megmentették a romboló- és aknaszedőflottillákat. A harcokban a brit flottillák vezérhajója, az ''Arethusa'' súlyos sérüléseket szenvedett. Nyugati irányba kitérve a britek el tudták süllyeszteni az elszigetelődött [[SMS V 187|''V&nbsp;187'']] rombolót, majd a visszavonulási útvonaluk elvágására kiküldött [[SMS Mainz|''Mainz'']] könnyűcirkálót, de a folyótorkolatok irányából érkező újabb német könnyűcirkálók beavatkozása után a helyzetük kritikussá vált, ezért a távolból biztosító csatacirkálóktól kértek segítséget, melyek nagy tűzerejükkel két német könnyűcirkálót, a [[SMS Cöln (1909)|''Cöln'']]t és az [[SMS Ariadne|''Ariadné'']]t elsüllyesztették. A többi német könnyűcirkáló közeledtükkor még sikeresen ki tudott térni előlük és elmenekülhettek. A csatacirkálók fellépése ezzel eldöntötte a küzdelmet és a brit kötelékek már zavartalanul folytathatták útjukat a honi vizek felé. A megkésve kifutó és óvatosan előretörő német csatacirkálók már nem jelentettek rájuk veszélyt.
A kibontakozó több órás küzdelemben Sturdee hajói nagy nehézségek árán, de végül elsüllyesztették Spee két páncélos cirkálóját, míg a három német könnyűcirkáló közül a többi brit hajó kettőt tudott elsüllyeszteni. A három német szénszállító közül ugyancsak kettő veszett oda. A német hajók közül csak a ''Dresden'' könnyűcirkáló és a ''Seydlitz'' tudott elmenekülni. Brit oldalon az emberveszteség a számos elszenvedett találat ellenére is csekély maradt, míg német oldalon a halálos áldozatok száma 1871 volt. Az elesettek között volt Spee tengernagy és négy hajóparancsnok.
 
Az összecsapásban német oldalon három könnyűcirkáló (kiscirkáló), egy romboló (torpedónaszád) és több mint 700&nbsp;tengerész veszett oda, további 500&nbsp;fő hadifogságba esett vagy megsebesült. A briteknek egy könnyűcirkálója és három rombolója sérült meg súlyosan, emberveszteségük 35 halott és 55 sebesült volt mindössze.
A falklandi csata során aratott jelentős győzelem révén a britek lényegében megsemmisítették az egyetlen német külhoni köteléket, aminek révén elsősorban négy csatacirkálót szabadíthattak fel és irányíthattak át az északi-tengeri fő hadszíntérre. A megmenekülő ''Dresden'' miatt azonban a következő hónapok során is több hajórajt kellett a térségben tartani és a chilei partok mentén erre az időre az antant kereskedelmi hajózása lényegében teljesen leállt, ami miatt a falklandi csata nem tekinthető teljes értékű brit stratégiai győzelemnek.
 
A csatát nagy brit győzelemként könyvelték el és a visszatérő hajókat ünneplő tömeg fogadta. A hadművelet azonban könnyen csúfos kudarccá fajulhatott volna a britek számára, amennyiben röviddel a megkezdése előtt nem rendelik a támogatására Beatty altengernagy csatacirkálóit és Goodenough tengernagy könnyűcirkálóit. A brit flotta megmutatkozó gyenge teljesítménye nem kapott nyilvánosságot. A kommunikációs hiányosságok miatt a hajóik többször is kevés híján egymásra nyitottak tüzet, hajóik tüzérségének teljesítménye jóval a németeké alatt maradt.
A brit győzelmet beárnyékolja továbbá a harc során felmutatott rendkívül gyenge tüzérségi teljesítmény, a rossz taktikai megoldások, a már harcképtelenné vált német hajók nagy emberáldozattal járó tűz alatt tartása valamint az, hogy nem tettek kísérletet a német zászlóshajó hajótörötteinek kimentésére.
 
A német veszteségek mögött főként az a kommunikációs hiba állt, hogy egyik hadihajójuk sem, de még a helgolandi támaszpont sem jelentette a térségben tapasztalt sűrű ködöt, miközben a Wilhelmshavenben tiszta idő volt és az itteni flottaparancsnokság hasonlónak vélte az időjárást a harcok helyszínén is és ennek tudatában adta ki a parancsokat az újabb könnyűcirkálók bevetésére, melyek közül több a ködben hirtelen és kis távolságra felbukkanó ellenséges kötelékek áldozatává vált.
Habár a brit tüzérség hiányosságai – mint lényegében az összes ütközet során a háborúban – nyilvánvalóak voltak, annak hatékonyságának fokozására egészen a [[skagerraki csata]] utánig nem tettek kísérletet, a brit főerők ezt követően pedig már nem vállaltak fel újabb összecsapást a német [[Nyílt-tengeri Flotta|Nyílt-tengeri Flottával]].
 
A csata után a németek átszervezték a partközeli vizek védelmét. Az energiaigényesnek és veszélyesnek ítélt őrjáratozások helyett inkább aknazárak létesítésével oldották meg azt. Habár a csata nagy részében a német cirkálók kimondottan hatékonyan harcoltak a többszörös túlerővel szemben, [[II. Vilmos német császár|Vilmos császár]] korlátozta a flotta mozgásterét és jelentősebb hadműveleteket ezután csak az ő személyes hozzájárulásával lehetett kezdeményezni. Ezt követően egészen decemberig – az angol partok elleni támadássorozat megindításáig – a német felszíni flotta passzivitásban maradt.
'''<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Falklandi csata|Tovább a szócikkhez]]</small>'''</div><div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták listája|További szócikkek]]</small></div><div align="left"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták|Frissítés}}</small></div>▼
 
▲'''<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[FalklandiHelgolandi csata (1914)|Tovább a szócikkhez]]</small>'''</div><div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták listája|További szócikkek]]</small></div><div align="left"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták|Frissítés}}</small></div>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Első_világháború/Szárazföldi_csaták”