„Charles Baudelaire” változatai közötti eltérés

a
Belső linkek létrehozása
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
a (Belső linkek létrehozása)
Lapot szerkesztett az [[1848. februári forradalom]] idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető [[Gustave Flaubert|Flaubert]] ''Érzelmek iskolája'' című korrajz-remekművében.
 
''[[A Romlás virágai]]{{wd|Q216578}} (Les Fleurs du mal)'' című [[1857]]-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a [[Bovaryné]] miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a [[szifilisz|vérbajt]] is elkapta. ''A romlás virágai''nak második, bővített kiadása ([[1861]]) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei ''(Le Spleen de Paris)'' és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a [[szecesszió]] előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, [[Edgar Allan Poe]]-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást [[Arthur Rimbaud|Rimbaud]]-ra és [[Paul Verlaine|Verlaine]]-re, valamint [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]] már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.
 
Több előadóutat, költői estet tartott [[Belgium]]ban. (Itt került kapcsolatba [[Félicien Rops]] belga festővel, aki később a'A ''Romlás virágait'' illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az [[1865]]-ben [[Brüsszel]]be költözött [[Victor Hugo]] gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált.
 
== Művei ==
Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A ''Romlás virágai'' harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fordítása).
 
Baudelaire nagy hatással volt a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. [[Ady Endre|Ady]] többször írt róla, egyik korai fordítója [[Kosztolányi Dezső|Kosztolányi]] volt. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így [[György Oszkár]] és [[Térey Sándor]] 1922-es fordításkötetükben. 1923-ban jelent meg a [[A Romlás virágai]]nak teljes kiadása, [[Babits Mihály]], [[Tóth Árpád (költő)|Tóth Árpád]] és [[Szabó Lőrinc]] műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is. A későbbi nemzedék tagjai közül leginkább [[Kálnoky László]] fiatalkori költészetén érezhető Baudelaire hatása. A Romlás virágai új, teljes fordítását a közelmúltban [[Tornai József]] készítette el.
 
== Magyarul ==
* ''Költemények prózában''; ford. Braun Margit; Világirodalom, Bp., 192? ''(A világirodalom gyöngyei)''
* ''Kis költemények prózában. Az eredeti szöveg és hű magyar fordítása''; ford. G. Szabó Lőrinc, átnézte Babits Mihály; Lantos, Bp., 1920 ''(Kétnyelvű klasszikus könyvtár)''
* ''Versek a "Les fleurs du mal"-ból''; ford. [[Franyó Zoltán]]; Hellas, Wien, 1921
* ''Versek a Fleurs du mal-ból''; ford., bev. Térey Sándor; Athenaeum Ny., Bp., 1923
* ''Romlás virágai''; ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád; Genius, Bp., 1923 ''(Nagy írók – nagy írások)''
* ''Versek''; ford. [[Szily Ernő]]; Poezis, Bp., 1943
* ''A romlás virágai''; ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, a végleges magyar kiadást jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc; Révai, Bp., 1944
 
===1945 után===
* ''Charles Baudelaire válogatott művészeti írásai''; vál., ford., bev., jegyz. [[Csorba Géza (művészettörténész)|Csorba Géza]]; Képzőművészeti Alap, Bp., 1964 ''(A művészettörténet forrásai)''
* ''Charles Baudelaire válogatott művei'' / [[Théophile Gautier]]: ''Charles Baudelaire''; összeáll., jegyz. Szabó Lőrinc, Réz Pál, ford. Babits Mihály et al., szerk. Réz Pál; Európa, Bp., 1964
* ''Művészeti kuriózumok''; vál., bev., jegyz. Julien Cain, ford. Csorba Géza; Corvina, Bp., 1988 ''(Művészet és elmélet)''
* ''A mesterséges mennyországok''; ford. [[Hárs Ernő]]; Gondolat, Bp., 1990
* ''A Rossz virágai''; ford., bev. Tornai József, tan. Sujtó László: ''A kötet története''; Tevan, Békéscsaba, 1991
* ''Versek. Baudelaire, Verlaine és Rimbaud''; vál., szerk., jegyz. Pór Judit, ford. Ady Endre et al.; Európa, Bp., 1995 ''(Európa diákkönyvtár)''
*''Éjszakai varázs''; vál., ill. Szécsi Magda, szerk. D. Kovács Júlia, ford. Szabó Lőrinc et al.; Magister '93, Bp., 1997
* [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]]: ''Egy német muzsikus Párizsban''; ford. [[Cserna Andor]] / Charles Baudelaire: ''Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban''; ford. Lenkei Júlia; Kávé, Bp., 2001
*''A Rossz virágai''; ford., bev. Tornai József, tan. Sujtó László: ''A kötet története''; 2. jav. kiad.; Kráter, Pomáz, 2007
* ''Az utazás. Charles Baudelaire válogatott versei Kantás[[Kántás Balázs]] fordításában és átköltésében''; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2009
* ''A mesterséges mennyországok''; ford. Hárs Ernő, átdolg., utószó [[Takács M. József]]; Cartaphilus, Bp., 2010 ''(Cartaphilus illusztrált klasszikusok)''
 
== Szakirodalom ==
 
* [[Jean-Paul Sartre]]: Baudelaire
* [[Murányi Győző]]: Az elátkozott
* [[Gera György]]: Baudelaire
* [[Gyergyai Albert]] több nagy tanulmánya
* Réz Pál: Baudelaire (Gondolat Kiadó, „Írók világa” sorozat, Bp., 1972)
 
== További információk ==
* [[Bozók Ferenc]]: A tenger képei és jelképei Baudelaire esszéiben. in. Nagyvilág folyóirat, 2015. október
* Bozók Ferenc: Sátános költő volt Baudelaire? in. Nagyvilág folyóirat, 2010. január
*{{MEK-szerző|477}}