„Lőpor” változatai közötti eltérés

A ''szerves'' lőpor (más néven: füst nélküli lőpor) [[cellulóz-nitrát]] (NC) alapú, a ''szervetlen'' lőpor (más néven feketelőpor (egybeírandó!), régies nevén puskapor vagy füstös lőpor) pedig szilárd szervetlen anyagok keveréke. A feketelőpor alkotórészei: [[Szén|faszén]], [[Kálium-nitrát|salétrom]] és [[kén]]. A kén okozza a szén gyors elégését, melyhez a szükséges [[oxigén]]t a salétrom szolgáltatja. A szén elégése által keletkezett [[szén-dioxid]] mintegy ezerszer nagyobb térfogatú, mint a lőpor, és e térfogattá való kiterjeszkedésével löki ki nagy erővel a lövedéket a csőből. A feketelőpor névleges égési sebessége 400 m/s, míg a szerves lőporoké 800 m/s.

Európai hadszíntéren tűzfegyverben az [[angolok]] alkalmazták először [[1346]]. [[augusztus 26.|augusztus 26-án]] a [[Crécyicrécyi csata]] során. A lőporos ágyúk robbanásai és az ugyancsak először alkalmazott nyílzápor a [[franciák]] katasztrofális vereségét okozták a végét jelezve az addig megszokott lovagias harcrendnek. Európa a következő 200–300 éven belül tulajdonképpen a feketelőpor segítségével tett szert világhatalomra.