„Grigorij Alekszandrovics Patyomkin” változatai közötti eltérés

{{Vezető infobox}}

==Életrajza==

Patyomkinról már életében legendák keringtek.  Barátai, az Orlovok mutatták be Katalinnak,  akinek tetszését azonnal megnyerte vonzó külseje, szellemessége és bátorsága. Orlov féltékenységből megverette, s  fél szemére megvakult. Az incidens után kolostorba vonult, de Katalin bűntudatot érzett és visszahívatta. Pályája innentől felfelé ívelt. 1774-ben Orlovot menesztették, megkapta búcsúajándékát, s már Patyomkin volt cárnő kegyence, ami mindenkor a főhadsegédi és a vezérőrnagyi ranggal járt.  Patyomkin 10 évvel volt fiatalabb az akkor 45 éves cárnőtől. Kapcsolatuk mindössze 2 évig tartott, viharos volt, féltékenységi jelenetek tarkították.  Patyomkin ügyesen megszervezte visszavonulását. A kegyenc elődöktől eltérően hatalma töretlen maradt, még  utódait is ő nevezte ki. Katalintól a címeken túl drága ajándékokat is kapott. Vagyonát 28 millió rubelre becsülték, míg Oroszország éves bevétele 60 millió rubel volt. Költséges mulatságokat tartott, hihetetlen elbűvölő és közönségesen durva is tudott lenni. 1776 után az államügyekbe vetette magát. A török-orosz háborúk idején több sikeres csatát vezetett, visszacsatolta a Krím félszigetet, a Fekete-tenger partvidékét, Dél-Ukrajnát. Kormányzóként utakat építtetett, manufaktúrákat alapított, kereskedelmi központokat, közigazgatási egységeket hozott létre. Megreformálta a hadsereget. Munkájára büszke volt, amit egy hosszú és költséges utazás során mutatott meg Katalinnak. Kijeven át, a Dnyeper mentén, Bahcsiszeráj, Poltava útvonalon mutatta be a birodalmat. A rossz nyelvek szerint a divatos ruhájú, éljenző parasztok nem voltak valósak, a díszleteket minden éjjel faluról falura szállították. 1791-ben  az orosz-török háborút lezáró jászvásári béketárgyalásokat félbeszakítva Pétervárra utazott, hogy éket verjen az új kegyenc, Zubov és Katalin közé. Miután ez nem sikerült, visszatért Jászvásárba, s itt érte a halál. II. Katalin mélyen megrendült, Patyomkin életének igazi társa volt.<ref>V. Molnár László: Az "éjszaka cárja", Grigorij Patyomkin : II. Katalin kegyencének karriertörténete. In.: Valóság 2012. (55. évf.) 11. sz. 33-44. o.</ref>