„Kerkai Jenő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8 |
a →Sorsa a [[Kádár-korszak|Kádár-rendszer]] éveiben: egyértelműsítés, replaced: Új Ember → Új Ember AWB |
||
58. sor:
1959 szeptemberében szabadult véglegesen. Kezdetben [[Dunaharaszti]]ban segédmunkásként dolgozott a [[Mahart]]nál, és [[albérlet]]ben lakott egy munkáscsaládnál. 1962-től két és fél évig az [[Katolikus Karitász|Egyházi Szeretetszolgálat]] [[püspökszentlászló]]i szociális otthonában lett segédkertész, favágó. Szobáját a volt istállóból alakították ki. Itt öltött végső formát egy inkfartus után, 1964. április 5-én "somogyi terve", "amelyet elküldött Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának. A tervezet lényege abban állt, hogy együttélés helyett az együttműködés kísérletét kellene modellezni egy megyében, mégpedig a mezőgazdaság és az egészségügy területén." <ref>{{Cite news|title=Magyar Nemzet, 2014. november 22., 30. o.: Somogyi kísérlet}}</ref> Ezzel csak annyit ért el, hogy egy ellenőrizhetőbb helyre száműzzék.
1964. október 12-én így a [[Pannonhalma|pannonhalmi]] papi szociális otthon lakója lett. 1965 márciusában durva kihallgatásnak vetették alá az [[Állami Egyházügyi Hivatal]]ban, ennek során ismét szívinfarktus kapott. Pannonhalmi évei alatt, míg egészsége engedte – ismerősei beszámolója szerint – több jelentős tanulmányt írt, főként a [[II. Vatikáni Zsinat]] határozataival kapcsolatban, ezek azonban valószínűleg eltűntek vagy megsemmisültek. 1968 szeptemberében egy újabb rosszullét következtében elvesztette beszélőképességét. Feltételezett diagnózis szerint vissza-visszatérő agyérgörcsök következtében agyállománya elhalóban volt. Később teljesen megvakult és lebénult. Hosszú betegségét követően 1970. november 8-án hunyt el, 66 éves korában. Haláláról csak egy sor jelenhetett meg az [[Új Ember (katolikus hetilap)|Új Ember]]ben.
''Varga László'' jezsuita atya írta páter Kerkairól: „… ''Páratlan szervező tehetsége volt: alázatos, megnyerő modorú, céltudatos és gondosan tervező, szerény és nem hangoskodó, nem önmagát kereste, csak a nemzet napszámosa akart lenni… Vezérkedés nélkül tudott vezetni, magát nem kímélte, csak az ügyet szolgálta…''”
| |||