„Gary Numan” változatai közötti eltérés

: ''[http://www.guardian.co.uk/culture/2002/dec/20/artsfeatures.garynuman Home Entertainment - Gary Numan]'' (interjú, ''The Guardian'', The Guardian, 2002. december 20). Link beill.: 2010. július 24.</ref> [[Marilyn Manson]]), a tévé- és rádiótársaságok [[interjú]]-készítőit pedig sokszor mellbevágó – igaz, [[arrogancia|arroganciának]] is érezhető – őszintesége lepte meg. Egyébként is különc volt, aki most, 21 évesen még mindig a szüleivel lakott. Különcsége (amelyet öltözködésével csak erősített), népszerűsége, és az, hogy anyagi sikerességét – és ezzel kapcsolatos motivációit – nyíltan vállalta, azonban elidegenített sok újságírót és zenésztársat, a [[Yes (együttes)|Yes]] egyik, szatirikus hangvételű dala ("White Car", ''[[Drama (Yes album)|Drama]]'', 1980) pl. nyilvánvaló utalás Numannak ama szokására, hogy [[London]] utcáin száguldozott fehér [[Chevrolet Corvette]]-jén, melyet a Beggars kiadótól kapott. Egykori bálványa, David Bowie pedig visszautasította, hogy együtt lépjenek fel a ''[[The Kenny Everett Video Show]]''-ban. A zenei sajtó – élén a BBC-vel – is sokszor írt róla gúnyosan, a „jelentéktelen” és hasonló címkékkel ellátva őt. „Az elektronikus zenét nem tartották akkoriban valódi zenének, és mivel én voltam a legismertebb képviselője, a támadások oroszlánrészét én kaptam - de még azután is, hogy a műfaj népszerűbbé vált, én álltam a célpontban. Sokszor kifogásolható stílusban válaszoltam ezekre, és persze ez sem javított a helyzeten…”<ref>J. Poet: ''[http://www.sfgate.com/cgi-bin/article.cgi?f=/c/a/2006/08/13/PKG5MK3F1R1.DTL&type=music Numan finds his way] {{Wayback|url=http://www.sfgate.com/cgi-bin/article.cgi?f=%2Fc%2Fa%2F2006%2F08%2F13%2FPKG5MK3F1R1.DTL&type=music |date=20120120033245 }}'' - San Francisco Chronicles,</ref> Ennek ellenére fanatikus rajongótábor alakult ki körülötte, akik magukat „numanoidok”-nak nevezték.