„Pavol Macháček” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: zö |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
==Élete==
A [[szakolca]]i és [[
1918-tól együttműködött Andrej Hlinkaval, akinek köszönhetően fontos pozíciókat szerzett a Szlovák Néppártban. 1922-ben a párt titkára lett, 1923-tól a Slovák felelős szerkesztője. A párt radikális szárnyához tartozott. 1925-ben a Hlinka Párt megválasztott prágai képviselője lett, s 1929-ben újból megválasztották. Még ugyanazon év májusában rezignál a főtitkári tisztségéről, mivel nem értett egyet a párt jelentősebb tagjainak szolidaritásával Tuka perében. Helyére [[Jozef Galovič]] lépett. A pártból való távozása után a Csehszlovák Néppárt szlovák szárnyában kezdett dolgozni. 1929-1931 között e párt képviselője volt Prágában. 1931-ben feladta képviselői mandátumát és [[vágsellye]]i plébános lett. 1938-tól [[Bélaház]] plébánosa. A Szlovák állam kikiáltása után 1939-ben rövid ideig [[Illava|Illaván]] raboskodott.
9. sor:
1939 decemberében Magyarországon és Jugoszlávián át [[Párizs]]ba, majd 1940-ben a megszállás elől [[London]]ba emigrált. [[Edvarda Beneš]] környezetében dolgozott. 1940-1945 között az emigráns Beneš-féle csehszlovák állami tanács tagja, 1940-1942 között mint alelnök. Előbb Párizsban vezette a Csehszlovák Nemzeti Tanács rádiósugárzását. 1941-ben a Szlovák állam távollétében életfogytiglani börtönre ítélte, majd 1943-ban ezt 10 évi börtönre változtatták.
A háború után visszatért Csehszlovákiába. 1945 után a pozsonyi Egyházi birtokokért felelős Központi Igazgatóság elnöke. Előbb pozsonyi plébánosként (1946 Szent Márton plébánia) működött, majd 1951-től pozsonyi kanonok. 1952-től [[
Előbb a Demokratikus Párt szimpatizánsa, majd az 1948-as fordulat után konformista lett (nemzeti pap). A kommunista rendszerhez lojális volt, szorosan együttműködött az egyházi ügyekért felelős szlovák hivatallal. Részt vállalt a katolikus papok békemozgalmának létrehozásában is.
|