„Versenymű” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
nem Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 89.137.249.235 (vita) szerkesztéséről Villanueva szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
A '''versenymű''' (''concerto'', ''koncert'') egy olyan műfaj, amely esetében egy vagy több szólóhangszer áll szemben, „felelget” a tuttival, azaz a teljes [[zenekar]]ral. Kialakulása a [[Barokk zene|barokk]] korra tehető, de kisebb változtatásokkal a mai napig létező műforma.
A műfaj elnevezését tévesen a ''concertare'' igére vezetik vissza már nem sokkal a műfaj kialakulása után: [[Michael Praetorius]] a ''[[Syntagma Musicum]]'' című zeneelméleti összefoglaló művében a concerto szó jelentését a latin "concertare" igéből származtatja, amely annyit tesz, mint „vetélkedik, verseng, vitatkozik”. Innen a magyar versenymű elnevezés is. Azonban a concerto nem ebből a kifejezésből származik, hanem már létezett korábban, és annyit jelentett, mint „összeköt, egyetért, megállapodik valamiben” (ennek a jelentésnek eredete a conserere ige). Ez a szó pedig a közös hangszerjátékra utal. Kezdetben nem volt ugyanis egyértelmű, hogy a különböző hangszercsaládok közös játéka összhangot eredményez a különféle hangolások és megszólaltatási módok miatt. A harmóniához a hangszerkészítés fejlődésére volt szükség. A reneszánsz idején a hangszeregyütteseket konszortnak nevezték, amely szó abból a szóból ered, mint a concerto kifejezés.
A concerto általában három, ritkán négy, esetleg öt tételből áll. Három tétel esetén a két gyors tétel között egy lassú hangzik el. Az első tétel előtt lassú bevezető lehetséges.
A barokkban igen kedvelt műfaj volt, elsősorban [[hegedű]]re, [[oboa|oboára]], [[csembaló]]ra, [[fuvola|fuvolára]], [[fagott]]ra és [[cselló]]ra íródtak. Legismertebb versenymű szerzők [[Antonio Vivaldi]], [[Johann Sebastian Bach]] és [[Georg Philipp Telemann]]. Ebben az időszakban alakul ki a [[concerto grosso]], amelyben több szóló hangszer áll szemben a teljes zenekarral.
A [[bécsi klasszika]] idején és a [[romantika|romantikában]] a versenymű és a [[szimfónia]] műfaja teljesen összekeveredett; [[Johannes Brahms]]nál például sokkal inkább beszélhetünk szimfóniáról hangszerszólóval. Egyes szerzők (például [[Wolfgang Amadeus Mozart]] vagy [[Joseph Haydn]]) az ilyen jellegű műveket [[sinfonia concertante|sinfonia concertanténak]] nevezték.
Az idők folyamán a [[zongora]] és a hegedű váltak a legjellemzőbb szólóhangszerré, bár ma már szinte minden hangszerre írtak szólódarabot, a [[nagybőgő]]től kezdve az [[üstdob]]okon keresztül az [[orrfuvola|orrfuvoláig]].
Amennyiben több szólóhangszer van, úgy beszélhetünk kettős-, hármas- és négyesversenyekről.
==Magyar nyelvű irodalom==
| |||