„Louis Faidherbe” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vargenau (vitalap | szerkesztései)
7. sor:
1838-tól fogva a párizsi műegyetemen, 1840-től pedig a [[metz]]i tüzérségi és műszaki iskolában tanult. 1844-45-ig [[Algéria|Algériában]], 1848-49-ben [[Guadeloupe]] szigetén, 1849-től 1852-ig pedig ismét Algériában állomásozott, és több expedícióban vett részt a bennszülöttek ellen. 1852-től 1865-ig rövid félbeszakítással [[Szenegál]]ban működött mint kormányzó, kitűnő eredménnyel. 1858-ban legyőzte Trarza mór törzseit, 1861-ben elfoglalta Cayor néger király tengerparti országát, szintúgy a [[Szenegál (folyó)|Szenegál folyó]] jobb partját Bathel de Medináig. 1865-ben saját kérelmére visszahívták és a [[Annaba|Bone]]-ban (ma Annaba, Algéria) állomásozó hadosztály parancsnokává nevezték ki. A párizsi körök ezután ezt a derék embert, aki szünidejét római feliratok és régiségek gyűjtésére fordította, figyelembe sem vették.
 
A köztársaság kikiáltása után azonban (1870 novemberében) [[Léon Gambetta]] [[Franciaország]]ba hívta Faidherbe-t, aki december 3-án átvette az imént [[Amiens]]-nél megvert francia északi hadsereg fővezérletét, és a válságos helyzet közepette is erős harci tevékenységet fejtett ki. Miután dezorganizált katonáit némiképpen rendbe szedte, a 22. és 23. hadtesttel dél felé nyomult, elfoglalta a kis Ham erősséget (december 9.) és [[Hallue]] mellett visszaverte [[Edwin von Manteuffel]] támadását (december 23.). [[Péronne]] várának felmentésére indult. 1871. január 2-án és 3-án nagy hévvel támadta a németeket [[Bapaume]] mellett, de nagy veszteségek érték, végül január 19-én [[Saint-Quentin (Aisne)|Saint-Quentinnél]] [[August Karl von Goeben]] teljesen leverte. A fegyverszünet után a nemzetgyűlésbe választották, ahol Gambetta pártjához csatlakozott.
 
1871-ben a kormány megbízásából tanulmányútra indult [[Felső-Egyiptom]]ba (az ottani emlékek és feliratok tanulmányozása végett). A köztársasági párt végleges győzedelme után a hadügyminisztérium vezetésével kínálták meg, de ezt az állást megromlott egészsége miatt nem vállalhatta el. 1879-ben szenátorrá választották. 1880-ban a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] kancellárjává nevezték ki. Mint tudós különösen Északnyugat-Afrika földrajza és néprajza körül szerzett elévülhetetlen érdemeket.