„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
(→‎Élete: emlékezete)
 
== Élete ==
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy zöld falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a [[kokárda|kokárdák]] viselésére, hogy felismerhessék egymást és fegyverbe szólította őket.<ref>{{Cite web |url=https://www.heritage-history.com/index.php?c=read&author=birkhead&book=french&story=bastille |title=The Fall of the Bastille |accessdate=2021-02-16}}</ref> Erre a felhívásra a zöld jelvényes felkelők szétáradtak Párizsban, hogy fegyvert keressenek maguknak.<ref>{{Cite web |url=https://konyvtar.dia.hu/xhtml/fekete_sandor/Fekete_Sandor-A_nagy_francia_forradalom.xhtml |title=Fekete Sándor: A nagy francia forradalom |accessdate=2021-02-17}}</ref>
 
Lapjában, a ''Révolutions de France et du Brabant''-ban a [[Jean-Jacques Rousseau|rousseau]]-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak és [[Louis-Marie Stanislas Fréron|Fréron]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a [[Cordeliers klub]]ot alapították.
 
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A [[Girondisták]] és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a [[Jacques Hébert|hébertistákat]] sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.
 
== Emlékezete ==
{{idézet|''Ebben az esztendőben sűrűen és nagy kedvvel fordul a francia tömegek emlékezése a felé a csodálatos, már-már legendás, néhai alak felé, kit Desmoulins Camille-nak hívnak, s ki egy hosszú-hosszú évszázad után most újra elővirít a história legvéresebb, legborzalmasabb, legszínesebb kertjéből, a nagy forradalomból. Virága volt ő ennek a kertnek. Úgy is nevezték: „virág, mely a Danton keblén virul.” Az volt csakugyan: virág. Pompás és mérges virág. Zseniális volt, állhatatlan, kegyetlen, gyáva, elragadó, léha, undok és kedves. A história alig mutathat még egy ilyen különös lényt. Harminckét esztendős élettel alig írta be még valaki úgy a nevét egy kor történetébe.'' |Ady Endre: Egy forradalmár szobra<ref>{{Cite web |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/AdyProza-ady-prozaja-1/5-kotet-3F8B/cikkek-tanulmanyok-feljegyzesek-1904-februar-1905-januar-3F8C/53-egy-forradalmar-szobra-42D4/ |title=Ady Endre: Egy forradalmár szobra |accessdate=2021-02-17}}</ref>}}
Névtelen felhasználó