„Latin Monetáris Unió” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
=== Kezdetek ===
A Latin Monetáris Unió alapjául szolgáló frankrendszert, a germináli frankot (''franc germinal'') 1803-ban vezették be Franciaországban, melyet hivatalos megegyezés nélkül vett át a függetlenné váló Belgium (1832). a pénzrendszerét egységesítő Svájc (1850. május 7.) és líra néven az egyesülő (egykor [[I. Napóleon]] birodalmának részét képező) Olaszország (1868). Az ezüst váltópénzek (0,20, 0,50, 1, 2 frank/líra) finomtömege azonban nem volt egységes, ezért jellemzőek voltak az árfolyamingadozások és a spekulációs ügyletek. Az [[ezüst]]öt ugyanis bármelyik országban szabadon pénzzé lehetett [[Pénzverés|veretni]], így a magasabb ezüsttartalmú pénzek beolvasztásával nyert ezüstöt egy gyengébb ezüstöt használó országban pénzzé veretve jelentős haszonra lehetett szert tenni. Ennek kivédésére az országok kénytelenek voltak korlátozni valutaforgalmukat, ez azonban akadályozta a kereskedelem fejlődését.
[[File:France 1803-A 1 Franc.jpg|thumb|1803-ban vert francia 1 frankos ezüst érme [[Napóleon Bonaparte|Napóleon]] első konzul portréjával. Ez a germináli frank (''franc germinal'') lett a Latin Monetáris Unió alapja.]]
1865. december 23-án [[Párizs]]ban ültek össze Franciaország, Belgium, Svájc és Olaszország pénzügyi képviselői, és megállapodtak, hogy egységesítik pénzrendszerüket, és az attól eltérő váltópénzeket 1869. január 1-jéig kivonják a forgalomból (a svájci egy- és kétfrankosokra 9 éves moratórium vonatkozott). Az egyezmény szerint vert értékpénzeket egymás területén kölcsönösen elfogadták. Az egyezmény későbbi neve onnan ered, hogy az aláíró országok mindegyikében hivatalos volt valamelyik [[Újlatin nyelvek|újlatin nyelv]].
| |||