„Angol–holland háborúk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Borus, 2011 |
Borus, 2007 |
||
70. sor:
Az első időszak a konvojok háborúja volt: mindkét fél nagy lelkesedéssel vadászott az ellenfél kereskedelmi hajóira, mindkét kereskedelmi flotta súlyos veszteségeket szenvedett. Ez a „konvojháború” (a kereskedő hajók kölcsönös elfogdosása) az előnyösebb földrajzi helyzetű briteknek kedvezett, akik főerőivel Maarten Tromp nem akart megütközni, mert tisztában volt az angol hajók minőségi fölényével. Ezért júliusban Blake az [[északi-tenger]]i holland halászflották ellen indult, főleg azért, hogy kicsalogassa a tengerre Trompot. A halászokat védő holland hajórajt meglepte és teljesen megsemmisítette: a 13 hajóból hármat elsüllyesztett, kilencet elfogott, és csak egyetlen fregatt tudott elmenekülni. Jókora pusztítást vitt végbe a halászhajók között is. Tromp jobb meggyőződése ellenére valóban elindult északnak, hogy megütközzön az angol flottával, de az [[Orkney-szigetek]] előtt egy vihar szétszórta a két, már egymás közelében manőverező hajóhadat. A holland flotta komoly károkat szenvedett, és Tromp erre hivatkozva visszavonult a hazai kikötőkbe. A holland hadvezetés ezt a visszavonulást használva ürügyül, de alapvetően politikai okokból leváltotta Maarten Trompot, és helyére régi ellenlábasát, [[Witte de With]] altengernagyot nevezték ki.
A Csatornában az első komolyabb összecsapás a [[plymouthi csata]] volt: egy sir [[George Ayscue]] vezette angol kötelék '''1652. augusztus 26-án''' megpróbált elfogni egy holland konvojt, amit [[Michiel de Ruyter]] hajói kísértek. Ruyter visszaverte a támadást, kikötőikbe kergette vissza az angol hajókat. Ayscue-t leváltották.
A Witte de With vezette holland flottára Blake '''1652. szeptember 28'''-án a [[Temze]] torkolatában vívott, két napos [[Kentish Knock-i csata|Kentish Knock-i csatában]] annyira súlyos vereséget mért, hogy az döntő csapásnak tűnt. Ezért a britek télire elbizakodottan leszerelték a flotta egy nagyobb részét, egy 20 hajóból álló különítményt pedig a [[Földközi-tenger]]re küldtek, hogy ottani pozícióikat is megerősítsék. Robert Blake parancsnoksága alatt mindössze 42 sorhajó maradt.
A meggyengült brit csoportosítást az újra kinevezett Tromp (93 hajóval 40 ellenében) 1652 decemberében, [[dungenessi csata|Dungenessnél]] megverte (ez volt Blake első és egyben utolsó tengeri veresége). A vereség után Blake lemondott tisztségéről, de ezt a parlament nem fogadta el. A hollandok szétverték a Földközi-tengerre küldött angol hajórajt is, ismét ellenőrzésük alá vonták a Csatornát és az [[Északi-tenger]]t, kikötőibe szorították be a brit flottát. A vert helyzetben az angolok békét ajánlottak, amit a holland kormány kedvezően fogadott volna, de túl lassan reagált.
82. sor:
Március végén a három „tengeri tábornok” (Blake, Deane és Monck) kiadta híres, ''„Sailing and Fighting Instructions”'' nevű tengeri harcászati szabályzatát, amiben az angol flották új csatarendjévé Maarten Tromp már több mint egy évtizedes, de Hollandiában még mindig vitatott újítását, a [[csatasor]]t tették. A következő 300 évben, a második világháború végéig ez maradt a hadiflották hivatalos harcrendje.
Június
A béketárgyalásokat júniusban kezdték el, és közben a hollandok augusztusban még egyszer megpróbálkoztak a katonai megoldással. A [[scheveningeni csata|scheveningeni csatában]] ismét az angolok kerekedtek felül; a legendás admirális, Maarten Tromp is elesett. Súlyos veszteségeket szenvedtek az angolok is, – annyira súlyosakat, hogy kénytelenek voltak feladni a blokádot.
89. sor:
Anglia háborút nevében a békét 1654 áprilisában Lord Protectorként [[Oliver Cromwell]] kötötte meg, akit ezután sokan bíráltak engedékenységéért. Az egyértelmű győzelmet nem használta fel jelentős kereskedelmi előnyök kicsikarására. Legfőbb követelése az volt, hogy a hollandok ismerjék el Anglia államformájának a protektorátust [[Johan de Witt]] pedig érje el, hogy az [[Orániai-ház]]at zárják ki a hatalomra kerülhetők közül. A kizárásról szóló okiratot ''(Act of Seclusion)'' végül az Egyesült Tartományok hét rendi gyűlése közül egyedül a legbefolyásosabb, Holland Tartományé fogadta el (Borus, 2011).
== Köztes időszak (1654–1665) ==▼
▲== Köztes időszak (1654–1665) ==
[[Fájl:Edward Montagu.jpeg|thumb|right|250px|sir [[Peter Lely]] (1666)†: [[Edward Montagu, Sandwich 1. grófja|Edward Montagu]] (1625–1672)]]
[[Fájl:Johan de Witt - Caspar Netscher.jpg|thumb|right|250px|[[Caspar Netscher]]: [[Johan de Witt]] főpenzionárius]]
104. sor:
Hogy provokálják a holland hajókat, az angol hajók többé nem viszonozták azok üdvözlését a Csatornán. A holland admiralitások ugyan utasították a kapitányokat, hogy ne üljenek fel az ilyen provokációknak, de sok holland kapitány nem hagyta megtorlatlanul a sértést.
A háború végül nem az ilyen incidensek miatt robbant kiː a harcok a gyarmatokon kezdődtek. Jakab ugyanis megbízta a [[Királyi Afrika Társaság]] szolgálatában álló '''Robert Holmes'''t, hogy foglalja el a holland gyarmatokat és rabszolgakereskedő állomásokat [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afrikában]]. Ezzel egy időben az angolok az észak-amerikai holland területeket is megszállták. A [[guinea]]i gyarmatok visszafoglalására a hollandok egy [[Michiel de Ruyter]] vezette hajórajt küldtek ki — de Ruyter szétverte az angolokat, és visszafoglalta a gyarmatot (Hickman). Eközben az államilag támogatott angol kalózok is súlyos károkat okoztak a holland kereskedőknek, majd 1664 decemberében egy angol hajóraj megtámadott egy holland konvojt. Bár a támadást visszaverték, de ezzel betelt a pohár a hollandok számára
== A második háború (1665–1667) ==
130. sor:
Ezen mulasztások eredményeként a hollandok pótolták veszteségeiket, Jakabot pedig leváltották a főparancsnok tisztségéből, amit megosztottak [[George Monck]] és [[Pfalzi Rupert cseh királyi herceg|Rupert herceg]] között — ők régi ismerősök voltak még abból az időből, amikor Monck [[Oliver Cromwell|Cromwell]] egyik „tengeri tábornoka” volt, Rupert herceg pedig magán hajóhada élén a köztársaság ellen küzdött. Kölcsönösen becsülték egymást; mindvégig kiválóan együttműködtek.
A vereség hatására a hollandók hazarendelték az [[Atlanti-óceán]]on hajózó [[Michiel de Ruyter|de Ruytert]]. Ő addigra lerombolta [[Barbados]] partvédő erődítményeit és hajóépítő üzemét, majd északnak fordult. A parancs miatt nem maradt ideje az angolok által megszállt [[Új-Amszterdam]] felszabadítására, viszont sebtiben kifosztotta [[Új-Fundland]]ot (Hickman).
A
=== Diplomáciai manőverek ===
244 ⟶ 245 sor:
* [https://web.archive.org/web/20081008222107/http://www.freeweb.hu/xantana/tortenelem/toriregi/angol.pdf Az angol polgári forradalom története, jelentősége]
* [https://web.archive.org/web/20090815203207/http://www.freeweb.hu/olli/blake.html Robert Blake 1599-1657]
* '''Borus, 2007'''[http://epa.oszk.hu/00800/00861/00041/pdf/005-018.pdf [[Borus György]]: Az 1673-as fordulat Angliában: a dicsőséges forradalom előfeltétele]
* '''Borus, 2011''': [http://epa.oszk.hu/00800/00861/00053/pdf/aetas_2011-02_120-128.pdf [[Borus György]]: Az angol–holland háborúk valódi okai]
* '''Hickman''': [https://hu.eferrit.com/angol-holland-haboruk-michiel-de-ruyter-admiralis/ Kennedy Hickman:Angol-holland háborúk: Michiel de Ruyter admirális]
{{nemzetközi katalógusok}}
| |||