Székelyudvarhelyen végezte középiskolai tanulmányait, 1947-ben érettségizett.<ref name="FoldrErtBucsu"/> 1948-ban felvételt nyert a budapesti [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] (1950 után ELTE) földrajz–történelem szakára, ahol három évvel később földrajz–történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1951 és 1958 között Azaz ELTE Élet- és Földtudományi Kar, illetve az ELTE TTK Földrajzi, ill. Természetföldrajzi Tanszék oktatójaként dolgozott, és 19581957-banben egyetemi doktori címet szerzett.<ref name="FoldrErtBucsu"/> 1958-től 1988-ig az MTA Földrajzi Kutató Csoport, majd Kutatóintézet tudományos munkatársaként, majd tudományos főmunkatársaként működött. 1965-ben a földrajztudományok kandidátusa, 1989-től doktora.<ref name="FoldrErtBucsu"/> 1972-ben ésaz 1994ELTE közöttelőterjesztésére aza ELTEMűvelődési Minisztérium a címzetes egyetemi docense,docens címet adományozta számára.<ref name="FoldrErtBucsu"/> 1975 és 1980 között Az MTA Földrajzi Tudományos Bizottságának titkára volt. Úttörő szerepet vállalt a komplex természetföldrajzi tájértékelés elvi-módszertani alapjainak kimunkálásában, az ország területének több, mint 10%-áról adott tájértékelést (Mezőföld, Móri árok, Szekszárdi-dombvidék, Velencei-hegység, Sopron-Vasi-síkság). A korszerű tájkutatási és tájértékelési irányzatok egyik első magyarországi képviselője, elsőként végezte el a Mezőföld komp-lexkomplex természetföldrajzi tájértékelését. A magyarországi (mérnök) geomorfológiai térképezés egyik elindítója.
