|
Az 1792-es elnökválasztás közeledtével Washington nem jelentette be nyilvánosan indulását, de tudtára adta környezetének, hogy újra sorompóba száll. Az elektorok 1793. február 13-án ismét egyhangúan megválasztották az ország elnökének. John Adams 77 szavazattal (a második helyezett George Clinton 50-et kapott) alelnök maradhatott.{{sfn|Cooke|2002|p=10}} Beiktatásának körülményei ezúttal szerényebbek voltak: 1793. március 4-én kocsiján egyedül érkezett a philadelphiai Congress Hallba, ahol a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, William Cushing beiktatta hivatalába. Washington egy rövid beszéd után egészségi állapotára hivatkozva hazatért rezidenciájára.{{sfn|Chernow|2010|1p=687|Cooke|2002|2pp=10–11}}
1793. április 22-én Washington kiadta semlegességi nyilatkozatát, melyben az Egyesült Államok semleges félnek nyilvánította magát a forradalmi Franciaország és Nagy-Britannia háborújában, mindkét felet barátságáról és pártatlanságáról biztosította, egyben figyelmeztette az amerikai állampolgárokat, hogy ne avatkozzanak a konfliktusba.{{sfn|Ferling|2009|1pp=299, 304, 308–311|Banning|1974|2p=2|Cooke|2002|3pp=11–12}} A francia viszonyt beárnyékolta [[Edmond-Charles Genêt]] követ visszahívatása is, mert az nyíltan támadta Washington semlegességi politikáját és kieszközölte, hogy négy amerikai hajó a britekkel szövetséges Spanyolország hajóira támadjon Floridában. A francia orientációt pártoló Jefferson 1793 júliusában lemondott a külügyminiszteri posztról.{{sfn|Cooke|2002|p=13}} Az elnök 1794-ben aláírta az amerikai hadiflottát létrtehozó törvényt, melynek alapján hat fregattot építettek az észak-afrikai kalózok elleni harcra.{{sfn|Chernow|2010|p=713}}
On April 22, 1793, during the [[French Revolution]], Washington issued his famous [[Proclamation of Neutrality|Neutrality Proclamation]] and was resolved to pursue, "a conduct friendly and impartial toward the belligerent Powers" while he warned Americans not to intervene in the international conflict. {{sfnm|Ferling|2009|1pp=299, 304, 308–311|Banning|1974|2p=2|Cooke|2002|3pp=11–12}} Although Washington recognized France's revolutionary government, he would eventually ask French minister to America [[Edmond-Charles Genêt|Citizen Genêt]] be recalled over the Citizen Genêt Affair.{{sfn|Cooke|2002|pp=12–13}} Genêt was a diplomatic troublemaker who was openly hostile toward Washington's neutrality policy. He procured four American ships as privateers to strike at Spanish forces (British allies) in [[Florida]] while organizing militias to strike at other British possessions. But his efforts failed to draw America into the [[French Revolutionary Wars|foreign campaigns]] during Washington's presidency.{{sfnm|Chernow|2010|1p=692|Cooke|2002|2p=12}} On July 31, 1793 Jefferson submitted his resignation from Washington's cabinet.{{sfn|Cooke|2002|p=13}} Washington signed the [[Naval Act of 1794]] and commissioned the first six federal frigates to combat [[Barbary pirates]].{{sfn|Chernow|2010|p=713}}
In January 1795, Hamilton,januárjában whocsaládi desiredokokból moreHamilton incomeis for his familylemondott, resignedde officetovábbra andis wasbarátok replacedmaradtak byaz Washingtonelnökkel. appointmentHelyét [[Oliver Wolcott Jr.|Oliver Wolcott, Jr.]]. Washingtonvette and Hamilton remained friendsát. However,Ugyanekkor Washington'sKnox relationshipis withkénytelen hisvolt Secretarylemondani ofa Warhadügyminiszterségről, Henrymert Knoxelterjedt deteriorated.a Knoxhíre, resignedhogy officea onfregattok theépítéséből rumorszemélyes he profited from construction contracts on U.S.hasznot Frigateshúzott.{{sfnmsfn|Chernow|2010|1pp=726–727|Cooke|2002|2p=15}}
Elnöksége utolsó hónapjaiban a pártok sajtótámadásainak volt kitéve. Az újságok kapzsisággal és nagyravágyással vádolták, mire Washington felhívta a figyelmüket, hogy a háború idején fizetés nélkül szolgálta a nemzetet és a csatákban az életét kockáztatta. Mint búcsúüzenetéből is kiderül, a sajtót megosztó, "ördögien" hazudozó intézménynek tartotta.{{sfn|Randall|1997|1pp=491–492|Chernow|2010|2pp=752–754}} Második ciklusának lejártával személyes és politikai okok által vezetve, végleg visszavonult. Nem elvei miatt tagadta meg a harmadik választáson való indulást, de példájával precedenst teremtett.
In the final months of his presidency, Washington was assailed by his political foes and a partisan press who accused him of being ambitious and greedy, while he argued that he had taken no salary during the war and had risked his life in battle. He regarded the press as a disuniting, "diabolical" force of falsehoods, sentiments that he expressed in his [[George Washington's Farewell Address|Farewell Address]].{{sfnm|Randall|1997|1pp=491–492|Chernow|2010|2pp=752–754}} At the end of his second term, Washington retired for personal and political reasons, dismayed with personal attacks, and to ensure that a truly contested presidential election could be held. He did not feel bound to a two-term limit, but his retirement set a significant precedent. Washington is often credited with setting the principle of a two-term presidency, but it was Thomas Jefferson who first refused to run for a third term on political grounds.{{sfnm|Korzi|2011|1p=43|Peabody|2001|2pp=439–453}}
=== Farewell Address ===
|
