|
Elnöksége utolsó hónapjaiban a pártok sajtótámadásainak volt kitéve. Az újságok kapzsisággal és nagyravágyással vádolták, mire Washington felhívta a figyelmüket, hogy a háború idején fizetés nélkül szolgálta a nemzetet és a csatákban az életét kockáztatta. Mint búcsúüzenetéből is kiderül, a sajtót megosztó, "ördögien" hazudozó intézménynek tartotta.{{sfn|Randall|1997|1pp=491–492|Chernow|2010|2pp=752–754}} Második ciklusának lejártával személyes és politikai okok által vezetve, végleg visszavonult. Nem elvei miatt tagadta meg a harmadik választáson való indulást, de példájával precedenst teremtett.
=== Farewell AddressBúcsúüzenete ===
[[File:Washington's Farewell Address.jpg|thumb|Washington búcsúüzenete (1796. szeptember 19.)]]
Visszavonulására készülve Washington már 1792 májusában megkérte James Madisont, hogy fogalmazzon meg egy búcsúbeszédet. A kéziratot 1796 májusában elküldte Hamiltonnak, aki jelentős változtatásokat eszközölt benne, majd Washington elkészítette a végleges változatot.{{sfn|Flexner|1972|1p=292|Chernow|2010|2pp=752–753|3a1=Spalding|3a2=Garrity|3y=1996|3p=4744|Hayes|2017|4pp=287–298}} A búcsúüzenetet az ''American Daily Advertiser'' újság közölte 1796. szeptember 19-én.{{sfn|Chernow|2010|1p=754|2a1=Lurie|2y=2018}}
Washington felhívta a figyelmet, hogy elsődleges fontosségú a nemzeti identitás védelme, hogy az egyesült Amerika a szabadság és a jólét biztosítéka. Három nagy, a nemzetre leselkedő veszélyre hívta fel a figyelmet: a regionalizmusra, a pártoskodásra és a külföldi befolyásra. Felszólította honfitársait, hogy a közjó érdekében tegyék félre a pártoskodást. Szerinte az Egyesült Államoknak saját érdekeit kell követnie, kerülni a külföldi szövetségeket, mert befolyásuk alá vonják a belügyeket. Hasznosnak ítélte a kereskedelem és a baráti viszony fenntartását az európai országokkal, de óvott attól, hogy az amerikaiak belekeveredjenek háborúikba.{{sfn|1a1=Fishman|1a2=Pederson|1a3=Rozell|1y=2001|1pp=119–120|2a1=Gregg|2a2=Spalding|2y=1999|2pp=199–216}} Hangsúlyozta, hogy a a vallás és az erkölcs nélkülözhetetlen támaszai a köztársaságnak.{{sfn|Chernow|2010|p=133}} A búcsúüzenet általánosságban Hamilton föderalista nézeteit és gazdaságpolitikáját tükrözte.{{sfn|Randall|1997|1p=492|Cooke|2002|2pp=18–19|Flexner|1972|3pp=292–297|Avlon|2017|4p=223|Boller|1963|5p=47}}
{{Main|George Washington's Farewell Address}}
[[File:Washington's Farewell Address.jpg|thumb|[[George Washington's Farewell Address|Washington's Farewell Address]] (September 19, 1796)|alt=Newspaper showing Washington's Farewell Address]]
Közzététele után a republikánusok, különösen Madison bírálták az elnök búcsúüzenetét, azt túlságosan britpártinak és franciaellenesnek tartva.{{sfn|Spalding|Garrity|1996|p=143}}
In 1796, Washington declined to run for a third term of office, believing his death in office would create an image of a lifetime appointment. The precedent of a two-term limit was created by his retirement from office.{{sfnm|1a1=Spalding|1a2=Garrity|1y=1996|1p=58|2a1=Lurie|2y=2018}} In May 1792, in anticipation of his retirement, Washington instructed [[James Madison]] to prepare a "[[Valedictorian|valedictory address]]", an initial draft of which was entitled the "Farewell Address".{{sfn|Spalding|Garrity|1996|pp=46–47}} In May 1796, Washington sent the manuscript to his Secretary of Treasury [[Alexander Hamilton]] who did an extensive rewrite, while Washington provided final edits.{{sfnm|Flexner|1972|1p=292|Chernow|2010|2pp=752–753|3a1=Spalding|3a2=Garrity|3y=1996|3p=4744|Hayes|2017|4pp=287–298}} On September 19, 1796, David Claypoole's ''[[Pennsylvania Packet|American Daily Advertiser]]'' published the final version of the address.{{sfnm|Chernow|2010|1p=754|2a1=Lurie|2y=2018}}
Washington stressed that national identity was paramount, while a united America would safeguard freedom and prosperity. He warned the nation of three eminent dangers: regionalism, partisanship, and foreign entanglements, and said the "name of AMERICAN, which belongs to you, in your national capacity, must always exalt the just pride of patriotism, more than any appellation derived from local discriminations."{{sfnm|Chernow|2010|1p=755|2a1=Lurie|2y=2018}} Washington called for men to move beyond partisanship for the common good, stressing that the United States must concentrate on its own interests. He warned against foreign alliances and their influence in domestic affairs and against bitter partisanship and the dangers of political parties.{{sfnm|Randall|1997|1p=492|Boller|1963|2p=47}} He counseled friendship and commerce with all nations, but advised against involvement in European wars.{{sfnm|1a1=Fishman|1a2=Pederson|1a3=Rozell|1y=2001|1pp=119–120|2a1=Gregg|2a2=Spalding|2y=1999|2pp=199–216}} He stressed the importance of religion, asserting that "religion and morality are indispensable supports" in a republic.{{sfn|Chernow|2010|p=133}} Washington's address favored Hamilton's Federalist ideology and economic policies.{{sfnm|Randall|1997|1p=492|Cooke|2002|2pp=18–19|Flexner|1972|3pp=292–297|Avlon|2017|4p=223|Boller|1963|5p=47}}
Washington closed the address by reflecting on his legacy:
{{quote|Though in reviewing the incidents of my Administration I am unconscious of intentional error, I am nevertheless too sensible of my defects not to think it probable that I may have committed many errors. Whatever they may be, I fervently beseech the Almighty to avert or mitigate the evils to which they may tend. I shall also carry with me the hope that my country will never cease to view them with indulgence, and that, after forty-five years of my life dedicated to its service with an upright zeal, the faults of incompetent abilities will be consigned to oblivion, as myself must soon be to the [[John 14|mansions of rest]].{{sfn|Avlon|2017|p=280}}}}
After initial publication, many Republicans, including Madison, criticized the Address and believed it was an anti-French campaign document. Madison believed Washington was strongly pro-British. Madison also was suspicious of who authored the Address.{{sfn|Spalding|Garrity|1996|p=143}}
In 1839, Washington biographer [[Jared Sparks]] maintained that Washington's "...{{nbsp}}Farewell Address was printed and published with the laws, by order of the legislatures, as an evidence of the value they attached to its political precepts, and of their affection for its author."{{sfn|Sparks|1839|p=444}} In 1972, Washington scholar [[James Thomas Flexner|James Flexner]] referred to the Farewell Address as receiving as much acclaim as Thomas Jefferson's [[United States Declaration of Independence|Declaration of Independence]] and [[Abraham Lincoln]]'s [[Gettysburg Address]].{{sfnm|1a1=Flexner|1y=1972|1p=292|2a1=Spalding|2a2=Garrity|2y=1996|2p=142}} In 2010, historian [[Ron Chernow]] reported the ''Farewell Address'' proved to be one of the most influential statements on Republicanism.{{sfn|Chernow|2010|pp=752–754}}
== Retirement (1797–1799) ==
|
