„Mohammad Reza Pahlavi iráni sah” változatai közötti eltérés

Az Iráni Császárság szárazföldi fegyveres erejét a Császári Iráni Hadsereg ''(Artesh'', angolul ''Imperial Iranian Ground Forces)'' és az elit Császári Iráni Halhatatlan Gárda ''(Gárd-e Dzsávidán-e Sáhansáhi-je Irán)'' alkották, békelétszámuk 1978-ban kb. 300 000 fő volt. A Császári Gárda két részből állt, a szűkebb, 5000 fős, egy harckocsi zászlóaljjal megerősített Halhatatlan Gárda ''(Gárd-e Dzsávidán)'' a sah testőrségének feladatát látta el, emellett létezett még egy 18 000 fős elit gárdahadosztály is. A modernkori hallhatatlanok az ókori Perzsa Birodalom elit hadosztályának, a [[Halhatatlanok (Perzsa Birodalom)|Hallhatatlanok]]nak a mintáját követték. Elvileg még a szárazföldi erőkhöz számították a közbiztonsági, rendőrségi feladatokat ellátó Császári Iráni Csendőrséget. A szárazföldi erők létszámának és fegyverzetének megerősítésére a bőséges olajbevételekből az 1960-as évektől kezdődően került sor. 1978-ig összesen 894 db brit [[Chieftain]] tankot, 400 db amerikai [[M47 Patton|M47]] és M47M tankot, 180 db amerikai [[M48 Patton|M48A5]] tankot, 460 db amerikai [[M60 (harckocsi)|M60A1 Patton]] tankot, 250 db brit [[FV101 Scorpion]] könnyűharckocsit, 500 db amerikai [[M109 (önjáró tarack)|M109]] önjáró ágyút, 575 db amerikai [[M113]] páncélozott szállító harcjárművet, 300 db szovjet [[BTR–60]] páncélozott szállító harcjárművet, 270 db szovjet [[BTR–50]] páncélozott szállító harcjárművet, [[ZSZU–23–4]] szovjet önjáró légvédelmi gépágyúkat, 300 db szovjet [[BM–21 Grad]] rakéta-sorozatvetőt, 52 db [[MIM–23 Hawk]] légvédelmi rakétaindítót, 2000 db rakétával, brit [[Rapier]] és [[Seacat]] légvédelmi rakétákat, 10 000 db [[BGM–71 TOW]] páncéltörő rakétát, 202 db Bell [[AH–1 Cobra|AH–1J Cobra]] harci helikoptert, 100 db Boeing [[CH–47 Chinook]] nehéz szállító helikoptert, és 214 db [[UH–1|Bell 214]] helikoptert állítottak szolgálatba. Az iszlám forradalom kitörésekor további 1350 db brit Chieftain harckocsi, 400 db amerikai M60A3 harckocsi, 500 db amerikai M109 önjáró ágyú és több száz szovjet [[BMP–1]] lövészpáncélos leszállítására várt az iráni haderő. A tervek szerint az 1980-as évek elejére a hadsereg páncéloserőinek összesen 2244 db Chieftain, 860 db M60, 180 db M48 harckocsival kellett rendelkezniük. Az ''Artesh'' figyelemre méltó szerepet játszott [[Omán]]ban, a szultán ellen küzdő marxista dhofari PFLO (''Popular Front for the Liberation of Oman'') gerillák legyőzésében. Az ''Imperial Iranian Brigade Group'' (IIBG) keretében 1972 és 1979 között 15 000 iráni katona szolgált Ománban, 1975 után már erősen lecsökkentett létszámban.<ref>https://defenceindepth.co/2016/06/06/all-the-shahs-men-the-imperial-iranian-brigade-group-in-the-dhofar-war/</ref><ref>http://alineshat.org/iigfmain.asp</ref><ref>https://www.offiziere.ch/?p=33866</ref>