„Rapallói egyezmény (1922)” változatai közötti eltérés

Kitűnt azonban, hogy a konferencia valódi célja – főleg Franciaország ösztönzésére – az, hogy Németországot a 290 milliárd [[Német birodalmi márka|márka]] összegű jóvátétel gyorsabb visszafizetésére ösztönözzék, másfelől a szovjet kormányt rászorítsák a cári kormány által (a háború előtt és alatt) felvett hitelek és támogatások visszafizetésére, valamint a bolsevik kormány által államosított nyugat-európai tulajdon visszaszolgáltatására. A nyugatiak 18 milliárd [[cservonyec|aranyrubelre]] rúgó követelését a szovjet küldöttség visszautasította, és 30 milliárd aranyrubel értékű viszontkövetelést állítottterjesztett elő, a brit–francia katonai intervenció és a gazdasági blokád által okozott károk megtérítésére.<ref name="Grotius">{{cite web| url = http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=MKNXEU | title = Dokumentum: A rapallói szerződés 1922.04.16. | accessdate= 2017-01-13 | work= Grotius.hu}} {{hu}}</ref> A helyzetet súlyosbította a franciaországi kormányváltozás. A kompromisszumokra nyitottabb [[Aristide Briand]] miniszterelnököt már 1922. január 12-én, a cannes-i antant-tanácskozás ideje alatt megbuktatták. Utódja, [[Raymond Poincaré]] erőszakos nagyhatalmi koncepciót képviselt, minden engedménytől elzárkózott. A genovai konferencia kudarcba fulladt, [[David Lloyd George]] brit miniszterelnök szívós diplomáciai munkája ellenére.<ref name="Marks">{{cite book| author= Sally Marks | title= „Reparations in 1922” ''in'' „Genoa, Rapallo, and European Reconstruction in 1922” | editor = Carole Fink – Axel Frohn – Jürgen Heideking | location=Cambridge | publisher = Cambridge University Press | year = 1991 |page =66}} {{eng}}</ref>