„Portál:Első világháború/KiemeltCikk” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
frissít - Magyarország az első világháborúban Címkék: Kézi visszaállítás Visszaállítva |
K.u.K. Címkék: Kézi visszaállítás Visszaállítva |
||
1. sor:
[[Fájl:Coat_of_arms_of_the_Austro-Hungarian_Navy.png|180px|left]]
A '''Császári és Királyi Haditengerészet''' ([[német nyelv|németül]] ''kaiserliche und königliche Kriegsmarine'' vagy ''[[k. u. k.]] Kriegsmarine'', esetleg ''Österreichische Marine'') az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haditengerészete, amely magával a Monarchiával egy időben, [[1867]]-ben jött létre.
Az alapvetően szárazföldi hatalomnak számító [[Habsburg Birodalom]] viszonylag későn lépett a tengeri hatalmak sorába és több elvetélt 18. századi kísérlet után, 1786-ban állították fel az állandó haditengerészetet Triesztben, a kiegyezéskor létrejövő haditengerészet elnevezése 1889-ig Császári-Királyi Haditengerészet, ezután Császári és Királyi Haditengerészet volt. A flotta a [[20. század]] elejéig nem képviselt jelentős erőt, de részben a külpolitikai változásokkal összefüggésben a Monarchia fokozottan fejleszteni kezdte, ennek köszönhetően szinte egyszerre épült egy sor páncélozott, nehéztüzérséggel felszerelt cirkáló, romboló, torpedónaszád és csatahajó a századfordulótól kezdődően. Tetőpontját az [[első világháború]]ra érte el, mikor is a világ hatodik legnagyobb flottájává vált.
A világháború során a haditengerészet alapvetően az Adriai-tenger térségében fejtett ki aktivitást, Olaszország 1915-ös hadba lépését követően a Monarchia hadihajói több támadást is végrehajtottak olyan olasz kikötők ellen, mint [[Ancona]] vagy Porto Corsini, de 1916-ban segédkeztek az osztrák-magyar szárazföldi erőknek a montenegrói Lovčen-hegy elfoglalásában is. Az osztrák-magyar tengeralattjárók kis számuk ellenére több látványos sikert is elértek, ilyen volt a francia ''Léon Gambetta'' páncélos cirkáló elsüllyesztése 1915. április 26-án az U-5 jelzésű búvárnaszád által (parancsnoka Georg von Trapp sorhajóhadnagy). 1915 második felétől kezdve az antant az [[Otrantói-szoros]]ban egy [[Otrantói tengerzár|tengerzár]] kiépítésébe kezdett, melynek célja a központi hatalmak hajóegységeinek (elsősorban tengeralattjáróinak) a Földközi-tengerre való kijutásának akadályozása volt. A térség nagyobb tengeri ütközetei a tengerzár környékén folytak, mint az [[Harmadik otrantói csata|otrantói csata]] 1917. május 15-én, amely a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során. A háború utolsó évében a hadiflotta vezetése egy nagy hajóegységeket is tartalmazó flottakülönítménnyel megkísérelte ismételten áttörni a tengerzárat, de az 1918. június 9-én a szoros felé tartó [[SMS Szent István]] csatahajót egy olasz torpedónaszád elsüllyesztette, így lefújták a tervezett támadóakciót.
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[A Magyar Királyság az első világháborúban|Tovább a szócikkhez]]'''</div>▼
A haditengerészet ebben a formájában [[1918]]-ig létezett, mikor is a Monarchia összeomlásával párhuzamosan a haditengerészet utolsó főparancsnoka, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] ellentengernagy október 31-én átadta a flotta hajóit a megalakuló délszláv állam képviselőinek.
▲<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[
<div align="right"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/KiemeltCikk|Frissítés}}</small></div>
|