|
[[Fájl:Western_front_1918_german.jpg|250px|left]]
{{kép|Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-47,_Kleiner_Kreuzer_SMS_Ariadne_im_Gefecht.jpg|méret=250px|szöveg=Az Ariadne cirkáló harcban (Willy Stöwer festménye)}}
Az '''első helgolandi csata''' Helgoland közelében 1917-ben egy másik, kisebb jelentőségű tengeri ütközet is zajlott ([[Helgolandi csata (1917)|második helgolandi csata]]), mely miatt utólag az 1914-est összecsapást "első helgolandi csatának’’ nevezik. A rajtaütésszerűen megtervezett hadműveletben a britek jelentős túlerővel támadtak rá járőröző rombolókra és a segítségükre siető könnyűcirkálókra a német partoknál, [[Helgoland]] szigetének közelében és három könnyűcirkáló valamint egy romboló elsüllyesztésével jelentős veszteségeket okoztak nekik.
Az 1918 márciusában indított '''tavaszi offenzíva''' vagy '''Kaiserschlacht''' ("a császár csatája", ismert még ''Ludendorff-offenzíva'' néven is a német vezérkari főnök után) német támadássorozat volt a [[nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]] az [[első világháború|I. világháború]] alatt. A eredeti tervek szerint a támadássorozat négy hadműveletből állt, ezeknek a németek fedőneveket adtak: ''Michael'', ''Georgette'', ''Blücher-Yorck'' és ''Gneisenau''. Az ötödik támadás [[második marne-i csata]] néven híresült el. A támadássorozat révén, amely meglepetésként érte a szövetségeseket, a németek mélyen benyomultak a szövetséges vonalak mögé és 1914 óta a legnagyobb területi nyereségeket vívták ki. A német hadvezetés ugyanis ráébredt, hogy a háborút azelőtt kell megnyernie, mielőtt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] tevőlegesen részt tud venni a nyugati front hadműveleteiben. A támadás megindításának másik oka az volt, hogy a [[breszt-litovszki béke]] eredményeként 33 német hadosztályt tudtak kivonni a [[keleti front (első világháború)|keleti frontról]] és azokat átcsoportosították a nyugati frontra.
A britek a háború első hónapjának végén a tengeralattjáróikkal megfigyelesei alapján kielemezték a [[Német-öböl]]ben őrjáratozó német hajók mozgását és rajtaütést terveztek ellenük abban a reményben, hogy nagy számú járőrhajót meg tudnak majd semmisíteni. A terv szerint két rombolóflottillának élükön az ''Arethusa'' és a ''Fearless'' könnyűcirkálókkal északi irányból kellett áttörnie a német járőrhajók vonalait, elsüllyesztve minden útjukba kerülő hadihajót, majd Helgoland közelébe érve nyugati irányra állva kellett felgöngyölíteniük hátulról az itteni járőröket, elvágva már őket a helgolandi támaszpontjuktól. A flottillákat kis távolságból kellett követnie Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálójának és szükség esetén támogatást nyújtani a rombolóknak. A csatacirkálók északnyugatra, a páncélos cirkálók nyugatra, nagyobb távolságra helyezkedtek.
A négy támadás révén a németek el akarták vonni a szövetségesek erőit az utánpótlást biztosító francia és belga kikötőktől, majd ezeket a kikötőket elfoglalva elvágták volna a maradék brit-francia erőket a létfontosságú utánpótlástól. A támadás megindítása után azonban a vártnál hevesebb ellenállás miatt módosítani kellett a terveket és végül a támadás súlypontja áttevődött a front másik szakaszára. A támadás kezdeti szakaszában szinte pánik uralkodott el a szövetséges katonák és tisztek között, akik korábban azt hitték, hogy Németország közel áll az összeomláshoz. A szövetséges hadvezetésnek közel 3 hónapjába telt, amíg a támadást meg tudták állítani és a frontvonalakat meg tudták szilárdítani.
A csata elején a nagy köd miatti korlátolt látási viszonyok közepette a brit rombolóflottillák sikeresen meglepték az őrjáratozó német rombolókat, melyek Helgoland irányába menekültek. Az üldözés közben a briteknek sikerült két rombolót megrongálniuk és a második védelmi vonalhoz érkezve megrongáltak egy aknaszedő hajót is, de nagyobb károktól a Helgoland mellett készenlétben álló két német könnyűcirkáló – a [[SMS Stettin|''Stettin'']] és a [[SMS Frauenlob|''Frauenlob'']] – rendkívül pontos tüzükkel visszaszorították a nagy túlerőben lévő támadókat és ezzel megmentették a romboló- és aknaszedőflottillákat. A harcokban a brit flottillák vezérhajója, az ''Arethusa'' súlyos sérüléseket szenvedett. Nyugati irányba kitérve a britek el tudták süllyeszteni az elszigetelődött [[SMS V 187|''V 187'']] rombolót, majd a visszavonulási útvonaluk elvágására kiküldött [[SMS Mainz|''Mainz'']] könnyűcirkálót, de a folyótorkolatok irányából érkező újabb német könnyűcirkálók beavatkozása után a helyzetük kritikussá vált, ezért a távolból biztosító csatacirkálóktól kértek segítséget, melyek nagy tűzerejükkel két német könnyűcirkálót, a [[SMS Cöln (1909)|''Cöln'']]t és az [[SMS Ariadne|''Ariadné'']]t elsüllyesztették. A többi német könnyűcirkáló közeledtükkor még sikeresen ki tudott térni előlük és elmenekülhettek. A csatacirkálók fellépése ezzel eldöntötte a küzdelmet és a brit kötelékek már zavartalanul folytathatták útjukat a honi vizek felé. A megkésve kifutó és óvatosan előretörő német csatacirkálók már nem jelentettek rájuk veszélyt.
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[Tavaszi offenzíva (első világháború)|Tovább a szócikkhez]]'''</div>
Az összecsapásban német oldalon három könnyűcirkáló (kiscirkáló), egy romboló (torpedónaszád) és több mint 700 tengerész veszett oda, további 500 fő hadifogságba esett vagy megsebesült. A briteknek egy könnyűcirkálója és három rombolója sérült meg súlyosan, emberveszteségük 35 halott és 55 sebesült volt mindössze.
'''<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Helgolandi csata (1914)|Tovább a szócikkhez]]</small>'''</div><div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták listája|További szócikkek]]</small></div><div align=" leftright"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták|Frissítés}}</small></div> ▼
A csatát nagy brit győzelemként könyvelték el és a visszatérő hajókat ünneplő tömeg fogadta. A hadművelet azonban könnyen csúfos kudarccá fajulhatott volna a britek számára, amennyiben röviddel a megkezdése előtt nem rendelik a támogatására Beatty altengernagy csatacirkálóit és Goodenough tengernagy könnyűcirkálóit. A brit flotta megmutatkozó gyenge teljesítménye nem kapott nyilvánosságot. A kommunikációs hiányosságok miatt a hajóik többször is kevés híján egymásra nyitottak tüzet, hajóik tüzérségének teljesítménye jóval a németeké alatt maradt.
A csata után a németek átszervezték a partközeli vizek védelmét. Az energiaigényesnek és veszélyesnek ítélt őrjáratozások helyett inkább aknazárak létesítésével oldották meg azt. Habár a csata nagy részében a német cirkálók kimondottan hatékonyan harcoltak a többszörös túlerővel szemben, [[II. Vilmos német császár|Vilmos császár]] korlátozta a flotta mozgásterét és jelentősebb hadműveleteket ezután csak az ő személyes hozzájárulásával lehetett kezdeményezni. Ezt követően egészen decemberig – az angol partok elleni támadássorozat megindításáig – a német felszíni flotta passzivitásban maradt.
▲'''<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Helgolandi csata (1914)|Tovább a szócikkhez]]</small>'''</div><div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;"><small>[[Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták listája|További szócikkek]]</small></div><div align="left"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták|Frissítés}}</small></div>
| 