„Zilah magyar irodalmi és művelődési élete” változatai közötti eltérés

linkek
(linkek)
'''[[Zilah]], magyar irodalmi és művelődési élete''' – Aa Meszes hegység lábánál elterülő város, [[Szilágy megye]] székhelye nevét már [[Anonymus]] is említi. [[Erdély]] viharos története folyamán többször is szenvedett dúlást: 1541-ben és 1594-ben a [[tatárok]], 1601-ben [[Giorgio Basta|Basta]] zsoldosai, 1658-ban és 1661-ben a [[törökök]], 1703-ban, a [[Rákóczi-szabadságharc]] idején [[Jean Rabutin|Rabu­tin]] seregei perzselték fel. [[Szőlő]]termesztéséről, később [[ipar]]áról volt híres, bár a [[víz]]hiány bizonyos korlátok közé szorította ilyen irányú fejlődését, s ezt a szocialista rendszerben végrehajtott erőltetett ipartelepítés sem tudta leküzdeni. Lakossága az 1850-es osztrák népszámlálás idején még túlnyomó részben [[magyarok|magyar]] volt (a város 4290 lakosából 4137 volt magyar), de már a [[19. század]] végén mutatkoztak a változás jelei: 1910-ben a város 8062 lakosának már 6,5%-át teszi ki a [[románok|románság]] (529 lélekkel), később pedig tovább módosul ez az arány.
 
Első iskoláját a költő és reformátor [[Szegedi Kis István]] alapította 1545 körül; a Református Kollégium alapításának éve 1646. A kor kívánalmainak megfelelő iskolaépületet 1715-ben építettek számára, majd 1902-ben épült fel az időközben [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]]ról, egykori főgondnokáról és jótevőjéről elnevezett Kollégiumkollégium. Első rektora Vári István, első hírneves tanára [[Gyarmathi Sámuel]] nyelvtudós volt, híres tanárai közé tartozott [[Sámi László]] történelemprofesszor, a Kossuth-párt lelkes híve, később [[Kincs Gyula]], [[Ady Endre|Ady]] tanára, a két világháború között [[Szabó T. Attila]].
 
A zilahi Kaszinót 1835-ben alapították, s mellette az 1874-ben létrehozott Iparos Olvasóegyesület és a Polgári Olvasóegylet (mindkettő könyvtárral) is jelezte a polgárosodással éledező szellemi igényeket. Számottevő magyar kulturális életről azonban a városban csak 1877-től beszélhetünk: [[Borbély Sámuel]] ekkor indította meg a ''Szilágy'' c. lapot, amely azonban mindössze két évet élt. 1883-ban [[Arday Balog]] egy szintén rövid életű ''Szilágy és Vidéke'' c. lappal próbálkozott. Ilyen előzmények után 1883-ban jelent meg, ismét ''Szilágy'' címmel, [[Dénes Lajos]] szerkesztésében az a lap, amely aztán – nevét 1908-ban [[Szilágyság (hetilap)|Szilágyságra]] változtatva – egészen a [[második világháború]] végéig képviselte a helyi sajtót és tanúsítja a város és a vidék akkori élénk szellemi életét.