'''Szent Bálint''', azaz '''Római Szent Bálint''' ({{latinul|Valentinius}}, [[3. század]] - [[Róma]], [[270]] körül) áldozópap, a római [[keresztényüldözés]] mártírja. A [[Szerelem (érzelem)|szerelmesek]] védőszentje. Ünnepnapja a katolikus egyházban [[február 14.|február 14-e]]. Ez a nap [[Bálint]], valamintilletve [[Valentin]] névnapja, illetve nyugati kultúrában Szent Bálint nyomán a „szerelmesek napja” is. [[Bálint-nap|Valentin-nap]] vallási eredete azonban mára már elhomályosult.
== Élete ==
38. sor:
== Tisztelete ==
A [[3. század]]ból, [[II. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius]] korából több ''Valentinus'' nevű keresztény mártírtmártír is ismerünkismert, közülük kettő tisztelete terjedt el [[Európa|Európában]]: ''Római Szent Bálint'' áldozópap és ''[[Terni Szent Bálint]]'' püspök. Tiszteletük az évszázadok folyamán egybefonódott, alakjukat gyakran összemosták, sőt egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.<ref>White, 27. o.</ref>
AmikorAmint [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a [[Magyar Királyság]]ban – is elterjedt. Elsősorban a [[Német-római Birodalom]]ban és az [[Osztrák Hercegség]]ben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához nagyon sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.<ref>Bálint Sándor, i. m.</ref> A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű [[latin nyelv|latin]] ''valens'' szóra utal, nagyon népszerű volt a [[késő antik kor]]ban. A Valentinus név nem szerepelt a [[354]]-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy [[496]]-ban [[I. Geláz pápa]] elrendelte ünnepét, azok között ''„…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”''
